Giobbe 10

1 L’anima mia prova disgusto della vita; vo’ dar libero corso al mio lamento, vo’ parlar nell’amarezza dell’anima mia!

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

2 Io dirò a Dio: “Non mi condannare! Fammi sapere perché contendi meco!”

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

3 Ti par egli ben fatto d’opprimere, di sprezzare l’opera delle tue mani e di favorire i disegni de’ malvagi?

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

4 Hai tu occhi di carne? Vedi tu come vede l’uomo?

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

5 I tuoi giorni son essi come i giorni del mortale, i tuoi anni son essi come gli anni degli umani,

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

6 che tu investighi tanto la mia iniquità, che t’informi così del mio peccato,

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

7 pur sapendo ch’io non son colpevole, e che non v’è chi mi liberi dalla tua mano?

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

8 Le tue mani m’hanno formato m’hanno fatto tutto quanto… e tu mi distruggi!

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

9 Deh, ricordati che m’hai plasmato come argilla… e tu mi fai ritornare in polvere!

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

10 Non m’hai tu colato come il latte e fatto rapprender come il cacio?

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

11 Tu m’hai rivestito di pelle e di carne, e m’hai intessuto d’ossa e di nervi.

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

12 Mi sei stato largo di vita e di grazia, la tua provvidenza ha vegliato sul mio spirito,

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

13 ed ecco quello che nascondevi in cuore! Sì, lo so, questo meditavi:

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

14 se avessi peccato, l’avresti ben tenuto a mente, e non m’avresti assolto dalla mia iniquità.

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

15 Se fossi stato malvagio, guai a me! Se giusto, non avrei osato alzar la fronte, sazio d’ignominia, spettatore della mia miseria.

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

16 Se l’avessi alzata, m’avresti dato la caccia come ad un leone e contro di me avresti rinnovato le tue maraviglie;

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

17 m’avresti messo a fronte nuovi testimoni, e avresti raddoppiato il tuo sdegno contro di me; legioni su legioni m’avrebbero assalito.

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

18 E allora, perché m’hai tratto dal seno di mia madre? Sarei spirato senza che occhio mi vedesse!

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

19 Sarei stato come se non fossi mai esistito, m’avrebbero portato dal seno materno alla tomba!

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

20 Non son forse pochi i giorni che mi restano? Cessi egli dunque, mi lasci stare, ond’io mi rassereni un poco,

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

21 prima ch’io me ne vada, per non più tornare, nella terra delle tenebre e dell’ombra di morte:

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

22 terra oscura come notte profonda, ove regnano l’ombra di morte ed il caos, il cui chiarore è come notte oscura”.

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.