Geremia 47
1 La parola dell’Eterno che fu rivolta al profeta Geremia riguardo ai Filistei prima che Faraone colpisse Gaza.
Amely igéje az Örökkévalónak lett Jirmejáhú prófétához a filiszteusok felől, mielőtt megverte Fáraó Azzát.
2 Così parla l’Eterno: Ecco, delle acque salgono dal settentrione; formano un torrente che straripa; esse inondano il paese e tutto ciò che contiene, le città e i loro abitanti; gli uomini mandano grida, tutti gli abitanti del paese urlano.
Így szól az Örökkévaló: Íme vizek szállnak fel északról és áradó patakká lesznek és elárasztják az országot és ami betölti a várost és a benne lakókat; kiáltoznak az emberek és jajgat az ország minden lakója.
3 Per lo strepito dell’unghie de’ suoi potenti destrieri, per il rumore de’ suoi carri e il fracasso delle ruote, i padri non si voltan verso i figliuoli, tanto le lor mani son divenute fiacche,
Ménei patáinak dübörgése hangjától, szekereinek robajától, kerekeinek zörejétől apák nem fordultak fiaikhoz a kezek lankadtságától:
4 perché giunge il giorno in cui tutti i Filistei saranno devastati, in cui saran soppressi i restanti ausiliari di Tiro e di Sidone, poiché l’Eterno devasterà i Filistei, ciò che resta dell’isola di Caftor.
a nap miatt, mely jön, hogy elpusztítsa mind a filiszteusokat, hogy kiirtson Czórnak és Czídónnak minden megmaradt segítőt, mert elpusztítja az Örökkévaló a filiszteusokat, Kaftór szigetének maradékát.
5 Gaza è divenuta calva, Askalon è ridotta al silenzio. Resti degli Anakim, fino a quando vi farete delle incisioni?
Kopaszság jött Azzára, megsemmisült Askelón, lapályuk maradéka, meddig vagdalod magad?
6 O spada dell’Eterno, quando sarà che ti riposerai? Rientra nel tuo fodero, fermati e rimani tranquilla!
Oh kardja az Örökkévalónak, meddig nem fogsz nyugodni még? Térj be hüvelyedbe, pihenj meg és csendesedjél.
7 Come ti potresti tu riposare? L’Eterno le dà i suoi ordini le addita Askalon e il lido del mare.
Hogy nyugodhatnál meg? Hiszen az Örökkévaló parancsolta neki, Askelón ellen és a tengerpart ellen, oda rendelte.
