1 Cronache 16
1 Portarono dunque l’arca di Dio e la collocarono in mezzo al padiglione che Davide aveva rizzato per lei; e si offrirono olocausti e sacrifizi di azioni di grazie dinanzi a Dio.
És bevitték az Isten ládáját a fölállították a sátor közepébe, amelyet Dávid felütött számára és bemutattak égőáldozatokat s békeáldozatokat az Isten színe előtt.
2 E quando Davide ebbe finito d’offrire gli olocausti e i sacrifizi di azioni di grazie, benedisse il popolo nel nome dell’Eterno;
Midőn végzett Dávid azzal, hogy bemutassa az égőáldozatot és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Örökkévaló nevében.
3 e distribuì a tutti gl’Israeliti, uomini e donne, un pane per uno, una porzione di carne, e un dolce d’uva secca.
És kiosztott mind az Izrael emberének, mind férfinak, mind asszonynak, kinek-kinek egy kerek kenyeret, egy darab húst és egy aszúszőlő-lepényt.
4 Poi stabilì davanti all’arca dell’Eterno alcuni di fra i Leviti per fare il servizio per ringraziare, lodare e celebrare l’Eterno, l’Iddio d’Israele.
És elhelyezett az Örökkévaló ládája előtt a leviták közül szolgálattevőket és arra, hogy emlegessék, hálát mondva dicsérjék az Örökkévalót, Izrael Istenét.
5 Erano: Asaf, il capo; Zaccaria, il secondo dopo di lui; poi Jeiel, Scemiramoth, Jehiel, Mattithia, Eliab, Benaia, Obed-Edom e Jeiel. Essi sonavano saltèri e cetre, e Asaf sonava i cembali;
Ászáf, a fejük és második utána Zekharja, Jeíél, Semírámót, Jechíél, Mattítja, Elíáb, Benájáhú, Óbéd-Edóm és Jeíél hangszerekkel, lantokkal, és hárfákkal, és Ászáf cimbalmokkal hallatott hangot.
6 i sacerdoti Benaia e Jahaziel sonavano del continuo la tromba davanti all’arca del patto di Dio.
És Benájáhú meg Jáchaziél a papok trombitákkal voltak állandóan az Isten szövetségének ládája előtt.
7 Allora, in quel giorno, Davide diede per la prima volta ad Asaf e ai suoi fratelli l’incarico di cantare le lodi dell’Eterno:
Ama napon akkor elsőízben adott Dávid az Örökkévalónak szóló hálaéneket, Ászáfnak és testvéreinek kezébe.
8 “Celebrate l’Eterno, invocate il suo nome; fate conoscere le sue gesta fra i popoli.
Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
9 Cantategli, salmeggiategli, meditate su tutte le sue maraviglie.
Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!
10 Gloriatevi nel santo suo nome; si rallegri il cuore di quelli che cercano l’Eterno!
Dicsekedjetek szent nevével, örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek.
11 Cercate l’Eterno e la sua forza, cercate del continuo la sua faccia!
Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arcát keressétek mindig.
12 Ricordatevi delle maraviglie ch’egli ha fatte, de’ suoi miracoli e de’ giudizi della sua bocca,
Emlékezzetek az ő csodatetteiről, melyeket művelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről;
13 o voi, progenie d’Israele, suo servitore, figliuoli di Giacobbe, suoi eletti!
Izraelnek az ő szolgájának magzatja ti, Jákob fiai, az ő kiválasztottjai!
14 Egli, l’Eterno, è l’Iddio nostro; suoi giudizi s’esercitano su tutta la terra.
Ő az Örökkévaló, ami Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.
15 Ricordatevi in perpetuo del suo patto, della parola da lui data per mille generazioni,
Emlékezzetek örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
16 del patto che fece con Abrahamo, che giurò ad Isacco,
melyet kötött Ábrahámmal és Izsáknak tett esküjéről;
17 e che confermò a Giacobbe come uno statuto, ad Israele come un patto eterno,
megállapította Jákobnak törvényül, Izraelnek örök szövetségül;
18 dicendo: “Io ti darò il paese di Canaan per vostra parte di eredità”.
mondván: Neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!
19 Non erano allora che poca gente, pochissimi e stranieri nel paese,
Midőn csekélyszámúak voltatok csak kevesen és benne tartózkodók:
20 e andavano da una nazione all’altra, da un regno a un altro popolo.
akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
21 Egli non permise che alcuno li opprimesse; anzi, castigò dei re per amor loro,
Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket és megfenyített miattuk királyokat: ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
22 dicendo: “Non toccate i miei unti, e non fate alcun male ai miei profeti”.
ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
23 Cantate all’Eterno, abitanti di tutta la terra, annunziate di giorno in giorno la sua salvezza!
Énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők, hirdessétek napról-napra segítségét!
24 Raccontate la sua gloria fra le nazioni e le sue maraviglie fra tutti i popoli!
Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!
25 Perché l’Eterno è grande e degno di sovrana lode; gli è tremendo sopra tutti gli dèi.
Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes mind az istenek felett.
26 Poiché tutti gli dèi dei popoli son idoli vani, ma l’Eterno ha fatto i cieli.
Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítette.
27 Splendore e maestà stanno dinanzi a lui, forza e gioia sono nella sua dimora.
Fenség és dísz van előtte, erő és öröm az ő helyén.
28 Date all’Eterno, o famiglie dei popoli, date all’Eterno gloria e forza.
Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;
29 Date all’Eterno la gloria dovuta al suo nome, portategli offerte e venite in sua presenza. Prostratevi dinanzi all’Eterno vestiti di sacri ornamenti,
adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot s járuljatok elé, boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben.
30 tremate dinanzi a lui, o abitanti di tutta la terra! Il mondo è stabile e non sarà smosso.
Reszkessetek előle mind a földön levők, szilárdan is áll a világ, nem inog meg.
31 Si rallegrino i cieli e gioisca la terra; dicasi fra le nazioni: “L’Eterno regna”.
Örüljenek, oh egek és vigadjon a föld, és mondják a nemzetek közt: az Örökkévaló király lett!
32 Risuoni il mare e quel ch’esso contiene; festeggi la campagna e tutto quello ch’è in essa.
Dörögjön a tenger és teljessége, ujjongjon a mező s mind, ami rajta van.
33 Gli alberi delle foreste dian voci di gioia nel cospetto dell’Eterno, poich’egli viene a giudicare la terra.
Akkor örvendjenek az erdő fái az Örökkévaló előtt, mert jön ítélni a földet.
34 Celebrate l’Eterno, perch’egli è buono, perché la sua benignità dura in perpetuo.
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart az ő kegyelme!
35 E dite: “Salvaci, o Dio della nostra salvezza! Raccoglici di fra le nazioni e liberaci, affinché celebriamo il tuo santo nome e mettiamo la nostra gloria nel lodarti”.
És mondjátok: Segíts meg minket, üdvünk Istene s gyűjts össze és ments meg minket a nemzetektől, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel.
36 Benedetto sia l’Eterno, l’Iddio d’Israele, d’eternità in eternità!” E tutto il popolo disse: “Amen”, e lodò l’Eterno.
Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene öröktől fogva örökké. És mondta az egész nép: Ámén és dicsérték az Örökkévalót.
37 Poi Davide lasciò quivi, davanti all’arca del patto dell’Eterno, Asaf e i suoi fratelli perché fossero del continuo di servizio davanti all’arca, secondo i bisogni d’ogni giorno.
És otthagyta az Örökkévaló szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szolgálatot tegyenek a láda előtt állandóan, mindegyik nap dolgát a maga napján;
38 Lasciò Obed-Edom e Hosa e i loro fratelli, in numero di sessantotto: Obed-Edom, figliuolo di Jeduthun, e Hosa, come portieri.
és Óbéd-Edómot és testvéreiket, hatvannyolcat és Óbéd-Edómot, Jeditun fiát és Chószát kapuőröknek.
39 Lasciò pure il sacerdote Tsadok e i sacerdoti suoi fratelli davanti al tabernacolo dell’Eterno, sull’alto luogo che era a Gabaon,
Cádókot, a papot pedig és testvéreit a papokat az Örökkévaló hajléka előtt a Gibeónban levő magaslaton,
40 perché offrissero del continuo all’Eterno olocausti, mattina e sera, sull’altare degli olocausti, ed eseguissero tutto quello che sta scritto nella legge data dall’Eterno ad Israele.
hogy hozzanak égőáldozatokat az Örökkévalónak az égőáldozat oltárán állandóan reggelenként és esténként; mégpedig egészen aszerint, amint írva van az Örökkévaló tanában, melyet parancsolt Izrael számára.
41 E con essi erano Heman, Jeduthun, e gli altri ch’erano stati scelti e designati nominatamente per lodare l’Eterno, perché la sua benignità dura in perpetuo.
És velük voltak Hémán, meg Jedútún és a többi kiválogatottak, akik nevükkel jelöltettek, hogy hálát adjanak az Örökkévalónak, mert örökké tart a kegyelme.
42 Heman e Jeduthun eran con essi, con trombe e cembali per i musici, e con degli strumenti per i cantici in lode di Dio. I figliuoli di Jeduthun erano addetti alla porta.
És velük Hémánnal és Jedútúnnal, trombiták és cimbalmok, hogy hangot hallassanak és Istennek szóló hangszerek; Jedútún fiai pedig a kapunál.
43 Tutto il popolo se ne andò, ciascuno a casa sua, e Davide se ne ritornò per benedire la propria casa.
És elment az egész nép kiki a házába; és fordult Dávid, hogy megáldja házát.
