Salmi 18
1 [Salmo] di Davide, servitor del Signore, il qual pronunziò le parole di questo cantico al Signore, nel giorno che il Signore l'ebbe riscosso dalla mano di tutti i suoi nemici, e dalla mano di Saulle; [dato] al Capo de' Musici. Egli adunque disse: O SIGNORE, mia forza, io ti amerò affettuosamente.
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Il Signore [è] la mia rocca, e la mia fortezza, e il mio liberatore, Il mio Dio, la mia rupe; io spererò in lui; Il mio scudo, e il corno della mia salute, il mio alto ricetto.
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 Io invocai il Signore, a cui si deve ogni lode; E fui salvato da' miei nemici.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Doglie di morte mi avevano circondato, E torrenti di scellerati mi avevano spaventato.
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 Nella mia distretta io invocai il Signore, E gridai all'Iddio mio; [Ed] egli udì la mia voce dal suo Tempio, E il mio grido pervenne davanti a lui a' suoi orecchi.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Allora la terra fu scossa, e tremò; E i fondamenti de' monti furono smossi E scrollati; perciocchè egli era acceso nell'ira.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Un fumo gli saliva per le nari, Ed un fuoco consumante per la bocca; Da lui procedevano brace accese.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Ed egli abbassò i cieli, e discese; E [vi era] una caligine sotto a' suoi piedi.
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 E cavalcava sopra Cherubini, e volava; Ed era portato a volo sopra l'ale del vento.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Egli aveva poste delle tenebre [per] suo nascondimento; [Egli avea] d'intorno a sè il suo padiglione, Oscurità d'acque, nubi dell'aria.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 Le sue nubi si dileguarono per lo splendore [che scoppiava] davanti a lui, Con gragnuola e brace accese.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 E il Signore tuonò nel cielo, E l'Altissimo diede fuori la sua voce, Con gragnuola e brace accese.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Ed avventò le sue saette, e disperse coloro; Egli lanciò folgori, e li mise in rotta.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 E per lo tuo sgridare, o Signore, [E] per lo soffiar del vento delle tue nari, I canali delle acque apparvero, E i fondamenti del mondo furono scoperti.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Egli da alto distese [la mano e] mi prese, [E] mi trasse, fuori di grandi acque.
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Egli mi riscosse dal mio potente nemico, E da quelli che mi odiavano; perciocchè erano più forti di [me].
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 Essi erano venuti incontro a me nel giorno della mia calamità; Ma il Signore fu il mio sostegno;
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 E mi trasse fuori al largo; Egli mi liberò, perciocchè egli mi gradisce.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Il Signore mi ha fatta retribuzione secondo la mia giustizia; Egli mi ha renduto secondo la purità delle mie mani;
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 Perciocchè io ho osservate le vie del Signore, E non mi sono empiamente rivolto dall'Iddio mio;
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 Perciocchè io ho tenute davanti a me tutte le sue leggi, E non ho rimossi d'innanzi a me i suoi statuti.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 E sono stato intiero inverso lui, E mi son guardato dalla mia iniquità.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 E il Signore mi ha renduto secondo la mia giustizia, Secondo la purità delle mie mani nel suo cospetto.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Tu ti mostri pietoso inverso l'[uomo] pio, Intiero inverso l'uomo intiero.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 Tu ti mostri puro col puro, E procedi ritrosamente col perverso;
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 Perciocchè tu sei quel che salvi la gente afflitta, Ed abbassi gli occhi altieri;
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Perciocchè tu sei quel che fai risplendere la mia lampana; Il Signore Iddio mio allumina le mie tenebre;
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 Perciocchè per la tua virtù io rompo tutta una schiera; E per la virtù dell'Iddio mio salgo sopra il muro.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 La via di Dio [è] intiera; La parola del Signore [è] purgata col fuoco; Egli [è] lo scudo di tutti coloro che sperano in lui.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Perciocchè chi [è] Dio, fuor che il Signore? E chi [è] Rocca, fuor che l'Iddio nostro?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Iddio [è] quel che mi cinge di prodezza, E che ha appianata la mia via.
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 Egli rende i miei piedi simili a quelli delle cerve, E mi fa star ritto in su i miei alti luoghi.
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 Egli ammaestra le mie mani alla battaglia; E colle mie braccia un arco di rame è rotto.
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Tu mi hai ancora dato lo scudo della tua salvezza; E la tua destra mi ha sostenuto, E la tua benignità mi ha accresciuto.
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Tu hai allargati i miei passi sotto di me; E le mie calcagna non son vacillate.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Io ho perseguitati i miei nemici, e li ho aggiunti; E non me ne son tornato [indietro], finchè non li abbia distrutti.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Io li ho rotti, e non son potuti risorgere; Mi son caduti sotto i piedi.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 E tu mi hai cinto di prodezza per la guerra; [Ed] hai abbattuti sotto di me quelli che si levavano contro a me.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Ed hai fatto voltar le spalle a' miei nemici davanti a me; Ed io ho distrutti quelli che mi odiavano.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 Essi gridarono, ma non [vi fu] chi [li] salvasse; [Gridarono] al Signore, ma egli non rispose loro.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 Ed io li ho tritati, come polvere esposta al vento; Io li ho spazzati via, come il fango delle strade.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Tu mi hai scampato dalle brighe del popolo; Tu mi hai costituito capo di nazioni; Il popolo [che] io non conosceva mi è stato sottoposto.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Al solo udir degli orecchi si son ridotti sotto la mia ubbidienza; Gli stranieri si sono infinti inverso me.
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 Gli stranieri son divenuti fiacchi, Ed hanno tremato di paura, fin dentro a' lor ripari.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Viva il Signore, e benedetta [sia] la mia Rocca; E sia esaltato l'Iddio della mia salute;
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 Iddio che mi dà [il modo di far le mie] vendette, E [che] mi sottomette i popoli.
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 Che mi scampa da' miei nemici, Ed anche mi solleva d'infra quelli che mi assaltano, [E] mi riscuote dall'uomo violento.
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Perciò, o Signore, io ti celebrerò fra le genti, E salmeggerò al tuo Nome;
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 Il quale rende magnifiche le vittorie del suo re, Ed usa benignità inverso Davide suo unto, E inverso la sua progenie in perpetuo.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
