Salmi 147

1 LODATE il Signore; Perciocchè egli [è] cosa buona e dilettevole di salmeggiar l'Iddio nostro; La lode [è] decevole.

Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

2 Il Signore è quel ch'edifica Gerusalemme; Egli raccoglierà i dispersi d'Israele.

Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

3 [Egli è quel] che guarisce quelli che hanno il cuor rotto, E fascia le lor doglie;

Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

4 Che conta il numero delle stelle; Che le chiama tutte per li nomi [loro].

számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

5 Il nostro Signore [è] grande, e di gran forza; La sua intelligenza [è] infinita.

Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

6 Il Signore solleva i mansueti; Ed abbatte gli empi fino a terra.

Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

7 Cantate al Signore con lode; Salmeggiate colla cetera all'Iddio nostro;

Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

8 Il qual copre il cielo di nuvole, Ed apparecchia la pioggia alla terra, [E] fa che i monti producono l'erba.

A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

9 Che dà la sua pastura al bestiame. A' figli de' corvi, che gridano.

megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

10 Egli non si compiace nella forza del cavallo; Egli non gradisce le gambe dell'uomo.

Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

11 Il Signore gradisce quelli che lo temono, Quelli che sperano nella sua benignità.

Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

12 Gerusalemme, celebra il Signore; Sion, loda il tuo Dio.

Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

13 Perciocchè egli rinforza le sbarre delle tue porte; Egli benedice i tuoi figliuoli in mezzo di te.

Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

14 [Egli è quel] che mantiene il tuo paese in pace; Che ti sazia di grascia di frumento;

Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

15 Che manda il suo dire in terra; [E] la sua parola corre velocissimamente;

ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

16 Che manda la neve a guisa di lana; Che sparge la brina a guisa di cenere;

ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

17 Che getta il suo ghiaccio come [per] pezzi; [E] chi potrà durar davanti al suo freddo?

dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

18 Egli manda la sua parola, e fa struggere quelle cose; Egli fa soffiare il suo vento, [è] le acque corrono.

Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

19 Egli annunzia le sue parole a Giacobbe; I suoi statuti e le sue leggi ad Israele.

Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

20 Egli non ha fatto così a tutte le genti; Ed esse non conoscono le [sue] leggi. Alleluia.

Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!