Proverbi 16
1 Le disposizioni dell'animo [son] dell'uomo; Ma la risposta della lingua [è] dal Signore.
Az emberéi a szívnek szándékai, de az Örökkévalótól való a nyelv felelete.
2 Tutte le vie dell'uomo gli paiono pure; Ma il Signore pesa gli spiriti.
Mindenik útja az embernek tiszta az ő szemében, de az elméket meghatározza az Örökkévaló.
3 Rimetti le tue opere nel Signore, E i tuoi pensieri saranno stabiliti.
Hárítsd az Örökkévalóra dolgaidat, és majd megszilárdulnak gondolataid.
4 Il Signore ha fatto ogni cosa per sè stesso; Eziandio l'empio per lo giorno del male.
Mindet a maga czéljára alkotta az Örökkévaló, és a gonoszt is a bajnak napjára.
5 Chiunque è altiero d'animo [è] abbominevole al Signore; D'ora in ora egli non resterà impunito.
Az Örökkévaló utálata minden büszke szívű; kezet kézre, nem marad büntetlenül.
6 L'iniquità sarà purgata con benignità, e [con] verità; E per lo timor del Signore l'uomo si ritrae dal male.
Szeretettel és hűséggel megengeszteltetik a bűn, és istenfélelem által távozunk a rossztól.
7 Quando il Signore gradisce le vie dell'uomo, Pacifica con lui eziandio i suoi nemici.
Midőn kedveli az Örökkévaló a férfi útjait, ellenségeit is megbékélteti vele.
8 Meglio [vale] poco con giustizia, Che grandi entrate senza dirittura.
Jobb kevés igazsággal, mint termések bősége jog nélkül.
9 Il cuor dell'uomo delibera della sua via; Ma il Signore dirizza i suoi passi.
Az ember szíve kigondolja útját, de az Örökkévaló igazítja lépését.
10 Indovinamento [è] nelle labbra del re; La sua bocca non falla nel giudicio.
Varázs van királynak ajkain: az ítéletben ne vétsen szája.
11 La stadera, e le bilance giuste [son] del Signore; Tutti i pesi del sacchetto [son] sua opera.
Jogos mérleg és serpenyő az Örökkévalóé, az ő műve minden súlykő a zacskóban.
12 Operare empiamente [è] abbominevole ai re; Perciocchè il trono sarà stabilito per giustizia.
Királyoknak utálata gonoszságot cselekedni, mert igazság által szilárdul meg a trón.
13 Le labbra giuste [son] quelle che i re gradiscono; Ed essi amano chi parla dirittamente.
Királyoknak kedve az igazság ajkai; s a ki egyeneset beszél, azt szereti.
14 L'ira del re [son] messi di morte; Ma l'uomo savio la placherà.
Királynak indulata: halál követei, de bölcs ember megengeszteli azt.
15 Nella chiarezza della faccia del re [vi è] vita; E la sua benevolenza [è] come la nuvola della pioggia della stagione della ricolta.
Király arczának világosságában élet van, és jóakarata olyan mint a tavaszi eső felhője.
16 Quant'[è] egli cosa migliore acquistar sapienza che oro! E [quant'è] egli cosa più eccellente acquistar prudenza che argento!
Bölcsességet szerezni mennyivel jobb az aranynál, és értelmet szerezni becsesebb az ezüstnél.
17 La strada degli [uomini] diritti [è] di stornarsi dal male; Chi osserva la sua via guarda l'anima sua.
Az egyenesek pályája: távozni a rossztól; lelkét őrzi meg, a ki megóvja útját.
18 La superbia [viene] davanti alla ruina, E l'alterezza dello spirito davanti alla caduta.
Romlás előtt jár a gőg, és botlás előtt lélek büszkesége.
19 Meglio [è] essere umile di spirito co' mansueti, Che spartir le spoglie con gli altieri.
Jobb alázatos lelkűnek lenni szerények közt, mint zsákmányt osztani gőgösökkel.
20 Chi è intendente nella parola troverà bene; E beato chi si confida nel Signore.
A ki ügyel az igére, jót fog találni, s a ki az Örökkévalóban bízik, boldog az!
21 Il savio di cuore sarà chiamato intendente; E la dolcezza delle labbra aggiugnerà dottrina.
A bölcsszívűt nevezik értelmesnek, s az ajkak édessége gyarapítja a tanulságot.
22 Il senno [è] una fonte di vita in coloro che ne son dotati; Ma l'ammaestramento degli stolti [è] stoltizia.
Életforrás az ész a gazdájának, s az oktalanok fenyítése az oktalanság.
23 Il cuor del[l'uomo] savio rende avveduta la sua bocca, E aggiunge dottrina alle sue labbra.
A bölcsnek szíve oktatja száját és ajkain gyarapítja a tanulságot.
24 I detti soavi [sono] un favo di miele, Dolcezza all'anima, e medicina alle ossa.
Színméz a kellemes beszéd, édes a léleknek és gyógyítás a csontnak.
25 Vi è tal via che pare diritta all'uomo, Il fine della quale [son] le vie della morte.
Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
26 L'anima di chi si affatica si affatica per lui stesso; Perciocchè la sua bocca lo preme.
A dolgozónak vágya dolgozott érette, mert szorította őt a szája.
27 L'uomo scellerato apparecchia del male; E in su le sue labbra [vi è] come un fuoco ardente.
Az alávaló ember veszedelmet ás, ajkán pedig mintha égető tűz volna.
28 L'uomo perverso commette contese; E chi va sparlando disunisce gli amici.
A ferdeség embere viszályt indít, és a suttogó barátot választ el.
29 L'uomo violento seduce il suo compagno, E lo conduce per una via [che] non [è] buona.
Az erőszak embere elcsábítja felebarátját, hogy vezesse őt úton, mely nem jó.
30 Chi chiude gli occhi macchinando perversità, Dimena le labbra [quando] ha compiuto il male.
A ki behunyja szemeit, hogy ferdeséget gondoljon ki, a ki fintorgatja ajkait: elhatározta a rosszat.
31 La canutezza [è] una corona gloriosa; Ella si troverà nella via della giustizia.
Díszes korona az ősz haj, igazság útján találtatik.
32 Meglio vale chi è lento all'ira, che il forte; E [meglio vale] chi signoreggia il suo cruccio, che un prenditor di città.
Jobb a hosszantűrő, mint a hős, és az indulatán uralkodó, mint a ki várost vesz be.
33 La sorte è gittata nel grembo; Ma dal Signore [procede] tutto il giudicio di essa.
Ölbe vetik a sorsot, de az Örökkévalótól való minden ítélete.
