Giobbe 3
1 DOPO questo, Giobbe aprì la sua bocca, e maledisse il suo giorno.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 E prese a dire:
Megszólalt Jób és mondta:
3 Possa perire il giorno nel quale io nacqui, E la notte che fu detto: Un maschio è nato.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Quel giorno sia tenebroso; Iddio non ne abbia cura da alto, E non risplenda la luce sopra esso.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Tenebre, ed ombra di morte rendanlo immondo; La nuvola dimori sopra esso; [Queste cose] rendanlo spaventevole, quali [sono] i giorni più acerbi.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 Caligine ingombri quella notte; Non rallegrisi fra i giorni dell'anno, Non sia annoverata fra i mesi.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Ecco, quella notte sia solitaria, Non facciansi in essa canti alcuni.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Maledicanla coloro che maledicono i giorni, I quali son [sempre] apparecchiati a far nuovi lamenti.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Oscurinsi le stelle del suo vespro; Aspetti la luce, ma non ne [venga] alcuna, E non vegga le palpebre dell'alba;
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Perciocchè non serrò gli usci del seno di mia madre, E non fece sì che gli occhi miei non vedessero l'affanno.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Perchè non morii io dalla matrice? [Perchè] non trapassai come prima uscii del seno?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Perchè mi furono pòrte le ginocchia? Perchè le mammelle, acciocchè io poppassi?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 Conciossiachè ora giacerei, e mi riposerei; Io dormirei, [e] pezzo fa sarei in riposo,
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 Con i re, e con i consiglieri della terra, I quali edificavano i luoghi deserti;
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Ovvero co' principi, che aveano dell'oro, Ed empievano le lor case d'argento;
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Ovvero anche [del tutto] non sarei stato, come un abortivo nascosto, Come il feto che non ha veduta la luce.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 Quivi cessano gli empi di travagliare [altrui], E quivi si riposano gli stanchi.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 Parimente i prigioni hanno requie, [E] non odono [più] la voce del sollecitator delle opere.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 Quivi [è] il piccolo e il grande; E il servo franco del suo signore.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Perchè dà egli la luce al miserabile, E la vita a coloro che sono in amaritudine d'animo?
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 I quali aspettano la morte, e pure ella non [viene]; E la ricercano più che tesori nascosti;
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 E si rallegrano, fino a festeggiarne, E gioiscono, quando hanno trovato il sepolcro.
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 [Perchè dà egli la luce] all'uomo, la cui via [è] nascosta, E il quale Iddio ha assiepato d'ogn'intorno?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 Conciossiachè, avanti [che io prenda] il mio cibo, il mio sospiro venga, E i miei ruggiti si versino come acqua.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 Perchè ciò di che io avea spavento mi è avvenuto, E mi è sopraggiunto quello di che avea paura.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 Io non ho avuta tranquillità, nè riposo, nè quiete; Ed è venuto il turbamento.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
