Giobbe 24
1 Perchè non [dirassi che] i tempi sono occultati dall'Onnipotente, E [che] quelli che lo conoscono, non veggono i suoi giorni?
Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
2 [Gli empi] muovono i termini, Rapiscono le gregge, e [le] pasturano;
Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
3 Menano via l'asino degli orfani; Prendono in pegno il bue della vedova;
Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
4 Fanno torcere i bisognosi dalla via, I poveri della terra si nascondono tutti.
Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
5 Ecco, [son simili ad] asini salvatici nel deserto: Escono al lor mestiere, si levano la mattina [per andare] alla preda; La campagna [è] il lor pane, per li [lor] fantini.
Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
6 Mietono il campo, E vendemmiano la vigna [che] non [è] loro.
A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
7 Fanno passar la notte agl'ignudi senza vestimenti, Sì che non [hanno] con che coprirsi al freddo.
Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
8 Sono bagnati dalle acque che traboccano da' monti; E per mancamento di ricetto, abbracciano i sassi.
hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
9 Rapiscono l'orfano dalla poppa, E prendono pegno dal povero.
Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
10 Fanno andar gl'ignudi senza vestimenti; E quelli che portano [loro] le manelle delle biade soffrono fame.
meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
11 [Quelli che] spremono [loro] l'olio intra i lor muri, [E quelli che] calcano ne' torcoli soffrono sete.
Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
12 Gli uomini gemono dalla città E l'anima de' feriti a morte sclama; E pure Iddio non appone [loro] alcun fallo.
A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
13 Essi son di quelli che son ribelli alla luce, Non conoscono le sue vie, E non si fermano ne' suoi sentieri.
Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
14 Il micidiale si leva allo schiarir del dì Uccide il povero, e il bisognoso; E poi la notte opera da ladro.
Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
15 Parimente l'occhio dell'adultero osserva la sera, Dicendo: L'occhio [di alcuno] non mi scorgerà; E si nasconde la faccia.
A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
16 Di notte sconficcano le case, [Che] si aveano segnate di giorno; Non conoscono la luce,
Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
17 Perciocchè la mattina [è] ad essi tutti ombra di morte; Se [alcuno li] riconosce, [hanno] spaventi dell'ombra della morte.
mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
18 Fuggono leggermente, [come] in su le acque; La lor parte è maledetta nella terra, Non riguardano alla via delle vigne.
Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
19 La secchezza e il caldo involano le acque della neve; [Così] il sepolcro [invola] quelli che hanno peccato. (Sheol h7585)
Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol h7585)
20 La matrice li dimentica, I vermini son loro dolci, Non son più ricordati; Anzi i perversi son rotti come un legno.
Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
21 E benchè tormentino la sterile [che non] partorisce, E non facciano alcun bene alla vedova;
a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
22 E traggano giù i possenti con la lor forza; [E, quando] si levano, [altri] non si assicuri della vita;
Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
23 Pur nondimeno [Iddio] dà loro a che potersi sicuramente appoggiare, E gli occhi suoi [sono] sopra le lor vie.
Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
24 Per un poco di tempo sono innalzati, poi non [son] più; Sono abbattuti, [e] trapassano come tutti [gli altri], E son ricisi come la sommità d'una spiga.
Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
25 Se ora egli non [è così], chi mi dimentirà, E metterà al niente il mio ragionamento?
S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
