Giobbe 17
1 Il mio spirito si dissolve, I miei giorni sono spenti, I sepolcri mi [aspettano].
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Non ho io appresso di me degli schernitori? E l'occhio mio non dev'egli sopportare le loro provocazioni?
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Deh! metti [pegno], dammi sicurtà [per piatir] teco; Chi [sarà] colui [che] mi toccherà nella mano?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Perciocchè, [quant'è a costoro], tu hai nascosto il senno al cuor loro, E però tu non li innalzerai.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Di chi parla fra gli amici per lusinga Anche gli occhi de' figliuoli saranno consumati.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Egli mi ha posto per servir di proverbio a' popoli, Ed io sono pubblicamente menato attorno in sul tamburo.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 E l'occhio mio è tutto raggrinzato di sdegno, E tutte le mie membra [son] simili ad un'ombra.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Gli [uomini] diritti stupiranno di questo, E l'innocente se ne commoverà per cagion dell'ipocrita.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Ma pure il giusto si atterrà alla sua via, E colui ch'è puro di mani vie più si raffermerà.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Or ravvedetevi pure voi tutti, e [poi] venite; Non troverò io alcun savio fra voi?
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 I miei giorni son passati via; I miei disegni, i proponimenti del mio cuore son rotti.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 La notte [mi] è cangiata in giorno, La luce è di presso seguita dalle tenebre.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 Se io mi trattengo di speranza, il sepolcro [sarà] la mia casa, Io farò il mio letto nelle tenebre. (Sheol h7585)
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 Già ho gridato alla fossa: Tu [sei] mio padre; Ed a' vermini: [Voi siete] la madre, e la sorella mia.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Ed ove [è] ora la mia speranza? Sì, la mia speranza? chi la potrà vedere?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
