Giobbe 14
1 L'uomo nato di donna [È] di breve età, e pieno di travagli.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 Egli esce fuori come un fiore, e poi è reciso; E fugge come l'ombra, e non istà fermo.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 E pur tu apri gli occhi tuoi sopra un tale, E mi fai venire a giudicio teco!
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Chi può trarre una cosa monda da una immonda? Niuno.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Poichè i suoi giorni [son] determinati, [E che] il numero de' suoi mesi [è] appo te, [E che] tu [gli] hai posti i suoi termini, I quali egli non può trapassare,
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Rivolgiti d'addosso a lui, sì ch'egli abbia alcuna posa, Infino a tanto che di buona voglia egli fornisca la sua giornata, come un mercenario.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 Perciocchè quantunque un albero sia tagliato, Pur vi è speranza per lui, ch'egli si rinnoverà ancora, E che i suoi rampolli non mancheranno.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Benchè la sua radice sia invecchiata nella terra, E il suo tronco sia morto nella polvere;
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 Pur nondimeno, tosto ch'egli sentirà l'acqua, rigermoglierà, E produrrà rami come una pianta [novella].
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 Ma l'uomo muore, e si fiacca; E [quando] l'uomo è trapassato, ov'[è] egli?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 Le acque se ne vanno via dal mare, E i fiumi si seccano, e si asciugano;
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 Così, [quando] l'uomo giace in terra, egli non risorge; Finchè non [vi sieno più] cieli, [i morti] non si risveglieranno, E non si desteranno dal sonno loro.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Oh! nascondessimi tu pur sottera, [Ed] occultassimi, finchè l'ira tua fosse racquetata; [E] ponessimi alcun termine, [dopo il quale] tu ti ricordassi di me! (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 Se l'uomo muore, può egli tornare in vita? Aspetterò io tutti i giorni del tempo determinato della mia vita, Finchè mi venga mutamento [di condizione?]
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 E che tu [mi] chiami, e che io ti risponda, [E] che tu desideri l'opera delle tue mani?
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 Perciocchè ora tu conti i miei passi, [E] non riserbi [nulla a punir] del mio peccato.
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 I miei misfatti son suggellati in un sacchetto, Tu l'hai cucito sopra le mie iniquità.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 Ma certo, [come] un monte cadendo scoscende, Ed una rupe è divelta dal suo luogo;
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 E le acque rodono le pietre, [E] i lor diluvi inondano la polvere dalla terra; Così tu fai perir la speranza dell'uomo.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Tu lo sopraffai in eterno, ed egli se ne va; Tu gli fai mutar faccia, e lo mandi via.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 [Se poi] i suoi figliuoli sono in onore, egli nol sa; [Se] altresì sono abbassati, egli non vi pon mente.
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 La sua carne si duole sol di lui, E l'anima sua fa cordoglio sol di lui.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
