Salmi 9
1 Al maestro del coro. In sordina. Salmo. Di Davide. Loderò il Signore con tutto il cuore e annunzierò tutte le tue meraviglie.
A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
2 Gioisco in te ed esulto, canto inni al tuo nome, o Altissimo.
Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
3 Mentre i miei nemici retrocedono, davanti a te inciampano e periscono,
A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
4 perché hai sostenuto il mio diritto e la mia causa; siedi in trono giudice giusto.
Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
5 Hai minacciato le nazioni, hai sterminato l'empio, il loro nome hai cancellato in eterno, per sempre.
Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
6 Per sempre sono abbattute le fortezze del nemico, è scomparso il ricordo delle città che hai distrutte.
Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
7 Ma il Signore sta assiso in eterno; erige per il giudizio il suo trono:
De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
8 giudicherà il mondo con giustizia, con rettitudine deciderà le cause dei popoli.
És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
9 Il Signore sarà un riparo per l'oppresso, in tempo di angoscia un rifugio sicuro.
hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
10 Confidino in te quanti conoscono il tuo nome, perché non abbandoni chi ti cerca, Signore.
Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
11 Cantate inni al Signore, che abita in Sion, narrate tra i popoli le sue opere.
Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
12 Vindice del sangue, egli ricorda, non dimentica il grido degli afflitti.
Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
13 Abbi pietà di me, Signore, vedi la mia miseria, opera dei miei nemici, tu che mi strappi dalle soglie della morte,
Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
14 perché possa annunziare le tue lodi, esultare per la tua salvezza alle porte della città di Sion.
azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
15 Sprofondano i popoli nella fossa che hanno scavata, nella rete che hanno teso si impiglia il loro piede.
Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
16 Il Signore si è manifestato, ha fatto giustizia; l'empio è caduto nella rete, opera delle sue mani.
Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők. (Sheol h7585)
18 Perché il povero non sarà dimenticato, la speranza degli afflitti non resterà delusa.
Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
19 Sorgi, Signore, non prevalga l'uomo: davanti a te siano giudicate le genti.
Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
20 Riempile di spavento, Signore, sappiano le genti che sono mortali.
szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
