< Salmi 77 >
1 Al maestro del coro. Su «Iditum». Di Asaf. Salmo. La mia voce sale a Dio e grido aiuto; la mia voce sale a Dio, finché mi ascolti.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 Nel giorno dell'angoscia io cerco ilSignore, tutta la notte la mia mano è tesa e non si stanca; io rifiuto ogni conforto.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 Mi ricordo di Dio e gemo, medito e viene meno il mio spirito.
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 Tu trattieni dal sonno i miei occhi, sono turbato e senza parole.
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 Ripenso ai giorni passati, ricordo gli anni lontani.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 Un canto nella notte mi ritorna nel cuore: rifletto e il mio spirito si va interrogando.
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Forse Dio ci respingerà per sempre, non sarà più benevolo con noi?
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 E' forse cessato per sempre il suo amore, è finita la sua promessa per sempre?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Può Dio aver dimenticato la misericordia, aver chiuso nell'ira il suo cuore?
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 E ho detto: «Questo è il mio tormento: è mutata la destra dell'Altissimo».
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 Ricordo le gesta del Signore, ricordo le tue meraviglie di un tempo.
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 Mi vado ripetendo le tue opere, considero tutte le tue gesta.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 O Dio, santa è la tua via; quale dio è grande come il nostro Dio?
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 Tu sei il Dio che opera meraviglie, manifesti la tua forza fra le genti.
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 E' il tuo braccio che ha salvato il tuo popolo, i figli di Giacobbe e di Giuseppe.
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 Ti videro le acque, Dio, ti videro e ne furono sconvolte; sussultarono anche gli abissi.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 Le nubi rovesciarono acqua, scoppiò il tuono nel cielo; le tue saette guizzarono.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 Il fragore dei tuoi tuoni nel turbine, i tuoi fulmini rischiararono il mondo, la terra tremò e fu scossa.
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Sul mare passava la tua via, i tuoi sentieri sulle grandi acque e le tue orme rimasero invisibili.
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 Guidasti come gregge il tuo popolo per mano di Mosè e di Aronne.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.