Salmi 71

1 In te mi rifugio, Signore, ch'io non resti confuso in eterno.

Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

2 Liberami, difendimi per la tua giustizia, porgimi ascolto e salvami.

A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

3 Sii per me rupe di difesa, baluardo inaccessibile, poiché tu sei mio rifugio e mia fortezza.

Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

4 Mio Dio, salvami dalle mani dell'empio, dalle mani dell'iniquo e dell'oppressore.

Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

5 Sei tu, Signore, la mia speranza, la mia fiducia fin dalla mia giovinezza.

Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

6 Su di te mi appoggiai fin dal grembo materno, dal seno di mia madre tu sei il mio sostegno; a te la mia lode senza fine.

Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

7 Sono parso a molti quasi un prodigio: eri tu il mio rifugio sicuro.

Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

8 Della tua lode è piena la mia bocca, della tua gloria, tutto il giorno.

Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

9 Non mi respingere nel tempo della vecchiaia, non abbandonarmi quando declinano le mie forze.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

10 Contro di me parlano i miei nemici, coloro che mi spiano congiurano insieme:

Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11 «Dio lo ha abbandonato, inseguitelo, prendetelo, perché non ha chi lo liberi».

Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12 O Dio, non stare lontano: Dio mio, vieni presto ad aiutarmi.

Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13 Siano confusi e annientati quanti mi accusano, siano coperti d'infamia e di vergogna quanti cercano la mia sventura.

Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14 Io, invece, non cesso di sperare, moltiplicherò le tue lodi.

Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15 La mia bocca annunzierà la tua giustizia, proclamerà sempre la tua salvezza, che non so misurare.

Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16 Dirò le meraviglie del Signore, ricorderò che tu solo sei giusto.

Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17 Tu mi hai istruito, o Dio, fin dalla giovinezza e ancora oggi proclamo i tuoi prodigi.

Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18 E ora, nella vecchiaia e nella canizie, Dio, non abbandonarmi, finché io annunzi la tua potenza, a tutte le generazioni le tue meraviglie.

Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

19 La tua giustizia, Dio, è alta come il cielo, tu hai fatto cose grandi: chi è come te, o Dio?

Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20 Mi hai fatto provare molte angosce e sventure: mi darai ancora vita, mi farai risalire dagli abissi della terra,

A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

21 accrescerai la mia grandezza e tornerai a consolarmi.

Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.

22 Allora ti renderò grazie sull'arpa, per la tua fedeltà, o mio Dio; ti canterò sulla cetra, o santo d'Israele.

Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23 Cantando le tue lodi, esulteranno le mie labbra e la mia vita, che tu hai riscattato.

Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24 Anche la mia lingua tutto il giorno proclamerà la tua giustizia, quando saranno confusi e umiliati quelli che cercano la mia rovina.

Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.