Salmi 39

1 Al maestro del coro, Iditun. Salmo. Di Davide. Ho detto: «Veglierò sulla mia condotta per non peccare con la mia lingua; porrò un freno alla mia bocca mentre l'empio mi sta dinanzi».

A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

2 Sono rimasto quieto in silenzio: tacevo privo di bene, la sua fortuna ha esasperato il mio dolore.

Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

3 Ardeva il cuore nel mio petto, al ripensarci è divampato il fuoco; allora ho parlato:

hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

4 «Rivelami, Signore, la mia fine; quale sia la misura dei miei giorni e saprò quanto è breve la mia vita».

Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

5 Vedi, in pochi palmi hai misurato i miei giorni e la mia esistenza davanti a te è un nulla. Solo un soffio è ogni uomo che vive,

Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

6 come ombra è l'uomo che passa; solo un soffio che si agita, accumula ricchezze e non sa chi le raccolga.

Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

7 Ora, che attendo, Signore? In te la mia speranza.

Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

8 Liberami da tutte le mie colpe, non rendermi scherno dello stolto.

Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

9 Sto in silenzio, non apro bocca, perché sei tu che agisci.

Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

10 Allontana da me i tuoi colpi: sono distrutto sotto il peso della tua mano.

Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

11 Castigando il suo peccato tu correggi l'uomo, corrodi come tarlo i suoi tesori. Ogni uomo non è che un soffio.

Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

12 Ascolta la mia preghiera, Signore, porgi l'orecchio al mio grido, non essere sordo alle mie lacrime, poiché io sono un forestiero, uno straniero come tutti i miei padri.

Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

13 Distogli il tuo sguardo, che io respiri, prima che me ne vada e più non sia.

Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.