Salmi 35
1 Signore, giudica chi mi accusa, combatti chi mi combatte. Di Davide.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Afferra i tuoi scudi e sorgi in mio aiuto.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Vibra la lancia e la scure contro chi mi insegue, dimmi: «Sono io la tua salvezza».
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Siano confusi e coperti di ignominia quelli che attentano alla mia vita; retrocedano e siano umiliati quelli che tramano la mia sventura.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Siano come pula al vento e l'angelo del Signore li incalzi;
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 la loro strada sia buia e scivolosa quando li insegue l'angelo del Signore.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 Poiché senza motivo mi hanno teso una rete, senza motivo mi hanno scavato una fossa.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Li colga la bufera improvvisa, li catturi la rete che hanno tesa, siano travolti dalla tempesta.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 Io invece esulterò nel Signore per la gioia della sua salvezza.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Tutte le mie ossa dicano: «Chi è come te, Signore, che liberi il debole dal più forte, il misero e il povero dal predatore?».
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Sorgevano testimoni violenti, mi interrogavano su ciò che ignoravo,
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 mi rendevano male per bene: una desolazione per la mia vita.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 Io, quand'erano malati, vestivo di sacco, mi affliggevo col digiuno, riecheggiava nel mio petto la mia preghiera.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Mi angustiavo come per l'amico, per il fratello, come in lutto per la madre mi prostravo nel dolore.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 Ma essi godono della mia caduta, si radunano, si radunano contro di me per colpirmi all'improvviso. Mi dilaniano senza posa,
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 mi mettono alla prova, scherno su scherno, contro di me digrignano i denti.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Fino a quando, Signore, starai a guardare? Libera la mia vita dalla loro violenza, dalle zanne dei leoni l'unico mio bene.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 Ti loderò nella grande assemblea, ti celebrerò in mezzo a un popolo numeroso.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Non esultino su di me i nemici bugiardi, non strizzi l'occhio chi mi odia senza motivo.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 Poiché essi non parlano di pace, contro gli umili della terra tramano inganni.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Spalancano contro di me la loro bocca; dicono con scherno: «Abbiamo visto con i nostri occhi!».
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Signore, tu hai visto, non tacere; Dio, da me non stare lontano.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Dèstati, svègliati per il mio giudizio, per la mia causa, Signore mio Dio.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Giudicami secondo la tua giustizia, Signore mio Dio, e di me non abbiano a gioire.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Non pensino in cuor loro: «Siamo soddisfatti!». Non dicano: «Lo abbiamo divorato».
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Sia confuso e svergognato chi gode della mia sventura, sia coperto di vergogna e d'ignominia chi mi insulta.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Esulti e gioisca chi ama il mio diritto, dica sempre: «Grande è il Signore che vuole la pace del suo servo».
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 La mia lingua celebrerà la tua giustizia, canterà la tua lode per sempre.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
