Salmi 2

1 Perché le genti congiurano perché invano cospirano i popoli?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Insorgono i re della terra e i principi congiurano insieme contro il Signore e contro il suo Messia:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 «Spezziamo le loro catene, gettiamo via i loro legami».

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Se ne ride chi abita i cieli, li schernisce dall'alto il Signore.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Egli parla loro con ira, li spaventa nel suo sdegno:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 «Io l'ho costituito mio sovrano sul Sion mio santo monte».

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Annunzierò il decreto del Signore. Egli mi ha detto: «Tu sei mio figlio, io oggi ti ho generato.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Chiedi a me, ti darò in possesso le genti e in dominio i confini della terra.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Le spezzerai con scettro di ferro, come vasi di argilla le frantumerai».

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 E ora, sovrani, siate saggi istruitevi, giudici della terra;

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 servite Dio con timore e con tremore esultate;

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 che non si sdegni e voi perdiate la via. Improvvisa divampa la sua ira. Beato chi in lui si rifugia.

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!