Salmi 137

1 Sui fiumi di Babilonia, là sedevamo piangendo al ricordo di Sion.

Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

2 Ai salici di quella terra appendemmo le nostre cetre.

A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

3 Là ci chiedevano parole di canto coloro che ci avevano deportato, canzoni di gioia, i nostri oppressori: «Cantateci i canti di Sion!».

Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

4 Come cantare i canti del Signore in terra straniera?

Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

5 Se ti dimentico, Gerusalemme, si paralizzi la mia destra;

Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

6 mi si attacchi la lingua al palato, se lascio cadere il tuo ricordo, se non metto Gerusalemme al di sopra di ogni mia gioia.

Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

7 Ricordati, Signore, dei figli di Edom, che nel giorno di Gerusalemme, dicevano: «Distruggete, distruggete anche le sue fondamenta».

Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

8 Figlia di Babilonia devastatrice, beato chi ti renderà quanto ci hai fatto.

Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

9 Beato chi afferrerà i tuoi piccoli e li sbatterà contro la pietra.

Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!