Salmi 10
1 Perché, Signore, stai lontano, nel tempo dell'angoscia ti nascondi?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 Il misero soccombe all'orgoglio dell'empio e cade nelle insidie tramate.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 L'empio si vanta delle sue brame, l'avaro maledice, disprezza Dio.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 L'empio insolente disprezza il Signore: «Dio non se ne cura: Dio non esiste»; questo è il suo pensiero.
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 Le sue imprese riescono sempre. Son troppo in alto per lui i tuoi giudizi: disprezza tutti i suoi avversari.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 Egli pensa: «Non sarò mai scosso, vivrò sempre senza sventure».
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 Di spergiuri, di frodi e d'inganni ha piena la bocca, sotto la sua lingua sono iniquità e sopruso.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 Sta in agguato dietro le siepi, dai nascondigli uccide l'innocente.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 I suoi occhi spiano l'infelice, sta in agguato nell'ombra come un leone nel covo. Sta in agguato per ghermire il misero, ghermisce il misero attirandolo nella rete.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 Infierisce di colpo sull'oppresso, cadono gl'infelici sotto la sua violenza.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 Egli pensa: «Dio dimentica, nasconde il volto, non vede più nulla».
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Sorgi, Signore, alza la tua mano, non dimenticare i miseri.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Perché l'empio disprezza Dio e pensa: «Non ne chiederà conto»?
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Eppure tu vedi l'affanno e il dolore, tutto tu guardi e prendi nelle tue mani. A te si abbandona il misero, dell'orfano tu sei il sostegno. Spezza il braccio dell'empio e del malvagio;
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Punisci il suo peccato e più non lo trovi.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 Il Signore è re in eterno, per sempre: dalla sua terra sono scomparse le genti.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 Tu accogli, Signore, il desiderio dei miseri, rafforzi i loro cuori, porgi l'orecchio
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 per far giustizia all'orfano e all'oppresso; e non incuta più terrore l'uomo fatto di terra.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
