Lamentazioni 3
1 Io sono l'uomo che ha provato la miseria sotto la sferza della sua ira.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Egli mi ha guidato, mi ha fatto camminare nelle tenebre e non nella luce.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Solo contro di me egli ha volto e rivolto la sua mano tutto il giorno.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Egli ha consumato la mia carne e la mia pelle, ha rotto le mie ossa.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Ha costruito sopra di me, mi ha circondato di veleno e di affanno.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Mi ha fatto abitare in luoghi tenebrosi come i morti da lungo tempo.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Mi ha costruito un muro tutt'intorno, perché non potessi più uscire; ha reso pesanti le mie catene.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Anche se grido e invoco aiuto, egli soffoca la mia preghiera.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Ha sbarrato le mie vie con blocchi di pietra, ha ostruito i miei sentieri.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Egli era per me un orso in agguato, un leone in luoghi nascosti.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Seminando di spine la mia via, mi ha lacerato, mi ha reso desolato.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Ha teso l'arco, mi ha posto come bersaglio alle sue saette.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Ha conficcato nei miei fianchi le frecce della sua faretra.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Son diventato lo scherno di tutti i popoli, la loro canzone d'ogni giorno.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Mi ha saziato con erbe amare, mi ha dissetato con assenzio.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 Mi ha spezzato con la sabbia i denti, mi ha steso nella polvere.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Son rimasto lontano dalla pace, ho dimenticato il benessere.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 E dico: «E' sparita la mia gloria, la speranza che mi veniva dal Signore».
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Il ricordo della mia miseria e del mio vagare è come assenzio e veleno.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Ben se ne ricorda e si accascia dentro di me la mia anima.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Questo intendo richiamare alla mia mente, e per questo voglio riprendere speranza.
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Le misericordie del Signore non sono finite, non è esaurita la sua compassione;
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 esse son rinnovate ogni mattina, grande è la sua fedeltà.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 «Mia parte è il Signore - io esclamo - per questo in lui voglio sperare».
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Buono è il Signore con chi spera in lui, con l'anima che lo cerca.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 E' bene aspettare in silenzio la salvezza del Signore.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 E' bene per l'uomo portare il giogo fin dalla giovinezza.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Sieda costui solitario e resti in silenzio, poiché egli glielo ha imposto;
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 cacci nella polvere la bocca, forse c'è ancora speranza;
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 porga a chi lo percuote la sua guancia, si sazi di umiliazioni.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Poiché il Signore non rigetta mai...
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Ma, se affligge, avrà anche pietà secondo la sua grande misericordia.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Poiché contro il suo desiderio egli umilia e affligge i figli dell'uomo.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Quando schiacciano sotto i loro piedi tutti i prigionieri del paese,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 quando falsano i diritti di un uomo in presenza dell'Altissimo,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 quando fan torto a un altro in una causa, forse non vede il Signore tutto ciò?
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Chi mai ha parlato e la sua parola si è avverata, senza che il Signore lo avesse comandato?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Dalla bocca dell'Altissimo non procedono forse le sventure e il bene?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Perché si rammarica un essere vivente, un uomo, per i castighi dei suoi peccati?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 «Esaminiamo la nostra condotta e scrutiamola, ritorniamo al Signore.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Innalziamo i nostri cuori al di sopra delle mani, verso Dio nei cieli.
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Abbiamo peccato e siamo stati ribelli; tu non ci hai perdonato.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Ti sei avvolto nell'ira e ci hai perseguitati, hai ucciso senza pietà.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Ti sei avvolto in una nube, così che la supplica non giungesse fino a te.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Ci hai ridotti a spazzatura e rifiuto in mezzo ai popoli.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Han spalancato la bocca contro di noi tutti i nostri nemici.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Terrore e trabocchetto sono la nostra sorte, desolazione e rovina».
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Rivoli di lacrime scorrono dai miei occhi, per la rovina della figlia del mio popolo.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Il mio occhio piange senza sosta perché non ha pace
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 finché non guardi e non veda il Signore dal cielo.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Il mio occhio mi tormenta per tutte le figlie della mia città.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Mi han dato la caccia come a un passero coloro che mi son nemici senza ragione.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Mi han chiuso vivo nella fossa e han gettato pietre su di me.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Son salite le acque fin sopra il mio capo; io dissi: «E' finita per me».
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 Ho invocato il tuo nome, o Signore, dalla fossa profonda.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Tu hai udito la mia voce: «Non chiudere l'orecchio al mio sfogo».
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Tu eri vicino quando ti invocavo, hai detto: «Non temere!».
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Tu hai difeso, Signore, la mia causa, hai riscattato la mia vita.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Hai visto, o Signore, il torto che ho patito, difendi il mio diritto!
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Hai visto tutte le loro vendette, tutte le loro trame contro di me.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Hai udito, Signore, i loro insulti, tutte le loro trame contro di me,
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 i discorsi dei miei oppositori e le loro ostilità contro di me tutto il giorno.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Osserva quando siedono e quando si alzano; io sono la loro beffarda canzone.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Rendi loro il contraccambio, o Signore, secondo l'opera delle loro mani.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Rendili duri di cuore, la tua maledizione su di loro!
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Perseguitali nell'ira e distruggili sotto il cielo, Signore.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
