Giobbe 7
1 Non ha forse un duro lavoro l'uomo sulla terra e i suoi giorni non sono come quelli d'un mercenario?
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
2 Come lo schiavo sospira l'ombra e come il mercenario aspetta il suo salario,
Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
3 così a me son toccati mesi d'illusione e notti di dolore mi sono state assegnate.
úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
4 Se mi corico dico: «Quando mi alzerò?». Si allungano le ombre e sono stanco di rigirarmi fino all'alba.
Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
5 Ricoperta di vermi e croste è la mia carne, raggrinzita è la mia pelle e si disfà.
Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
6 I miei giorni sono stati più veloci d'una spola, sono finiti senza speranza.
Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
7 Ricordati che un soffio è la mia vita: il mio occhio non rivedrà più il bene.
Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
8 Non mi scorgerà più l'occhio di chi mi vede: i tuoi occhi saranno su di me e io più non sarò.
nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol h7585)
10 non tornerà più nella sua casa, mai più lo rivedrà la sua dimora.
nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
11 Ma io non terrò chiusa la mia bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, mi lamenterò nell'amarezza del mio cuore!
Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
12 Son io forse il mare oppure un mostro marino, perché tu mi metta accanto una guardia?
Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
13 Quando io dico: «Il mio giaciglio mi darà sollievo, il mio letto allevierà la mia sofferenza»,
Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
14 tu allora mi spaventi con sogni e con fantasmi tu mi atterrisci.
akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
15 Preferirei essere soffocato, la morte piuttosto che questi miei dolori!
Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
16 Io mi disfaccio, non vivrò più a lungo. Lasciami, perché un soffio sono i miei giorni.
Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
17 Che è quest'uomo che tu nei fai tanto conto e a lui rivolgi la tua attenzione
Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
18 e lo scruti ogni mattina e ad ogni istante lo metti alla prova?
és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
19 Fino a quando da me non toglierai lo sguardo e non mi lascerai inghiottire la saliva?
Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
20 Se ho peccato, che cosa ti ho fatto, o custode dell'uomo? Perché m'hai preso a bersaglio e ti son diventato di peso?
Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
21 Perché non cancelli il mio peccato e non dimentichi la mia iniquità? Ben presto giacerò nella polvere, mi cercherai, ma più non sarò!
S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
