Giobbe 4
1 Elifaz il Temanita prese la parola e disse:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Se si tenta di parlarti, ti sarà forse gravoso? Ma chi può trattenere il discorso?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Ecco, tu hai istruito molti e a mani fiacche hai ridato vigore;
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 le tue parole hanno sorretto chi vacillava e le ginocchia che si piegavano hai rafforzato.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Ma ora questo accade a te e ti abbatti; capita a te e ne sei sconvolto.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 La tua pietà non era forse la tua fiducia e la tua condotta integra, la tua speranza?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Ricordalo: quale innocente è mai perito e quando mai furon distrutti gli uomini retti?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Per quanto io ho visto, chi coltiva iniquità, chi semina affanni, li raccoglie.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 A un soffio di Dio periscono e dallo sfogo della sua ira sono annientati.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Il ruggito del leone e l'urlo del leopardo e i denti dei leoncelli sono frantumati.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Il leone è perito per mancanza di preda e i figli della leonessa sono stati dispersi.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 A me fu recata, furtiva, una parola e il mio orecchio ne percepì il lieve sussurro.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Nei fantasmi, tra visioni notturne, quando grava sugli uomini il sonno,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 terrore mi prese e spavento e tutte le ossa mi fece tremare;
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 un vento mi passò sulla faccia, e il pelo si drizzò sulla mia carne...
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Stava là ritto uno, di cui non riconobbi l'aspetto, un fantasma stava davanti ai miei occhi... Un sussurro..., e una voce mi si fece sentire:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 «Può il mortale essere giusto davanti a Dio o innocente l'uomo davanti al suo creatore?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Ecco, dei suoi servi egli non si fida e ai suoi angeli imputa difetti;
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 quanto più a chi abita case di fango, che nella polvere hanno il loro fondamento! Come tarlo sono schiacciati,
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 annientati fra il mattino e la sera: senza che nessuno ci badi, periscono per sempre.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 La funicella della loro tenda non viene forse strappata? Muoiono senza saggezza!».
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
