Giobbe 32
1 quei tre uomini cessarono di rispondere a Giobbe, perchè egli si riteneva giusto.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Allora si accese lo sdegno di Eliu, figlio di Barachele il Buzita, della tribù di Ram. Si accese di sdegno contro Giobbe, perché pretendeva d'aver ragione di fronte a Dio;
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 si accese di sdegno anche contro i suoi tre amici, perché non avevano trovato di che rispondere, sebbene avessero dichiarato Giobbe colpevole.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Però Eliu aveva aspettato, mentre essi parlavano con Giobbe, perché erano più vecchi di lui in età.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 Quando dunque vide che sulla bocca di questi tre uomini non vi era più alcuna risposta, Eliu si accese di sdegno.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 Giovane io sono di anni e voi siete gia canuti; per questo ho esitato per rispetto a manifestare a voi il mio sapere. Presa dunque la parola, Eliu, figlio di Barachele il Buzita, disse:
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 Pensavo: Parlerà l'età e i canuti insegneranno la sapienza.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Ma certo essa è un soffio nell'uomo; l'ispirazione dell'Onnipotente lo fa intelligente.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Non sono i molti anni a dar la sapienza, né sempre i vecchi distinguono ciò che è giusto.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Per questo io oso dire: Ascoltatemi; anch'io esporrò il mio sapere.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Ecco, ho atteso le vostre parole, ho teso l'orecchio ai vostri argomenti. Finché andavate in cerca di argomenti
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 su di voi fissai l'attenzione. Ma ecco, nessuno ha potuto convincere Giobbe, nessuno tra di voi risponde ai suoi detti.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Non dite: Noi abbiamo trovato la sapienza, ma lo confuti Dio, non l'uomo!
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 Egli non mi ha rivolto parole, e io non gli risponderò con le vostre parole.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 Sono vinti, non rispondono più, mancano loro le parole.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 Ho atteso, ma poiché non parlano più, poiché stanno lì senza risposta,
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 voglio anch'io dire la mia parte, anch'io esporrò il mio parere;
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 mi sento infatti pieno di parole, mi preme lo spirito che è dentro di me.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Ecco, dentro di me c'è come vino senza sfogo, come vino che squarcia gli otri nuovi.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 Parlerò e mi sfogherò, aprirò le labbra e risponderò.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Non guarderò in faccia ad alcuno, non adulerò nessuno,
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 perché io non so adulare: altrimenti il mio creatore in breve mi eliminerebbe.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
