Giobbe 3

1 Dopo, Giobbe aprì la bocca e maledisse il suo giorno;

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2 prese a dire:

És szóla Jób, és monda:

3 Perisca il giorno in cui nacqui e la notte in cui si disse: «E' stato concepito un uomo!».

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4 Quel giorno sia tenebra, non lo ricerchi Dio dall'alto, né brilli mai su di esso la luce.

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5 Lo rivendichi tenebra e morte, gli si stenda sopra una nube e lo facciano spaventoso gli uragani del giorno!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6 Quel giorno lo possieda il buio non si aggiunga ai giorni dell'anno, non entri nel conto dei mesi.

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7 Ecco, quella notte sia lugubre e non entri giubilo in essa.

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8 La maledicano quelli che imprecano al giorno, che sono pronti a evocare Leviatan.

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9 Si oscurino le stelle del suo crepuscolo, speri la luce e non venga; non veda schiudersi le palpebre dell'aurora,

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10 poiché non mi ha chiuso il varco del grembo materno, e non ha nascosto l'affanno agli occhi miei!

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11 E perché non sono morto fin dal seno di mia madre e non spirai appena uscito dal grembo?

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12 Perché due ginocchia mi hanno accolto, e perché due mammelle, per allattarmi?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13 Sì, ora giacerei tranquillo, dormirei e avrei pace

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

14 con i re e i governanti della terra, che si sono costruiti mausolei,

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

15 o con i principi, che hanno oro e riempiono le case d'argento.

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16 Oppure, come aborto nascosto, più non sarei, o come i bimbi che non hanno visto la luce.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 Laggiù i malvagi cessano d'agitarsi, laggiù riposano gli sfiniti di forze.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18 I prigionieri hanno pace insieme, non sentono più la voce dell'aguzzino.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19 Laggiù è il piccolo e il grande, e lo schiavo è libero dal suo padrone.

Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

20 Perché dare la luce a un infelice e la vita a chi ha l'amarezza nel cuore,

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

21 a quelli che aspettano la morte e non viene, che la cercano più di un tesoro,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22 che godono alla vista di un tumulo, gioiscono se possono trovare una tomba...

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23 a un uomo, la cui via è nascosta e che Dio da ogni parte ha sbarrato?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24 Così, al posto del cibo entra il mio gemito, e i miei ruggiti sgorgano come acqua,

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25 perché ciò che temo mi accade e quel che mi spaventa mi raggiunge.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

26 Non ho tranquillità, non ho requie, non ho riposo e viene il tormento!

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.