Giobbe 14
1 L'uomo, nato di donna, breve di giorni e sazio di inquietudine,
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 come un fiore spunta e avvizzisce, fugge come l'ombra e mai si ferma.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 Tu, sopra un tal essere tieni aperti i tuoi occhi e lo chiami a giudizio presso di te?
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Chi può trarre il puro dall'immondo? Nessuno.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Se i suoi giorni sono contati, se il numero dei suoi mesi dipende da te, se hai fissato un termine che non può oltrepassare,
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 distogli lo sguardo da lui e lascialo stare finché abbia compiuto, come un salariato, la sua giornata!
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 Poiché anche per l'albero c'è speranza: se viene tagliato, ancora ributta e i suoi germogli non cessano di crescere;
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 se sotto terra invecchia la sua radice e al suolo muore il suo tronco,
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 al sentore dell'acqua rigermoglia e mette rami come nuova pianta.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 L'uomo invece, se muore, giace inerte, quando il mortale spira, dov'è?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 Potranno sparire le acque del mare e i fiumi prosciugarsi e disseccarsi,
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 ma l'uomo che giace più non s'alzerà, finché durano i cieli non si sveglierà, né più si desterà dal suo sonno.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Oh, se tu volessi nascondermi nella tomba, occultarmi, finché sarà passata la tua ira, fissarmi un termine e poi ricordarti di me! (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 Se l'uomo che muore potesse rivivere, aspetterei tutti i giorni della mia milizia finché arrivi per me l'ora del cambio!
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Mi chiameresti e io risponderei, l'opera delle tue mani tu brameresti.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 Mentre ora tu conti i miei passi non spieresti più il mio peccato:
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 in un sacchetto, chiuso, sarebbe il mio misfatto e tu cancelleresti la mia colpa.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 Ohimè! come un monte finisce in una frana e come una rupe si stacca dal suo posto,
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 e le acque consumano le pietre, le alluvioni portano via il terreno: così tu annienti la speranza dell'uomo.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Tu lo abbatti per sempre ed egli se ne va, tu sfiguri il suo volto e lo scacci.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 Siano pure onorati i suoi figli, non lo sa; siano disprezzati, lo ignora!
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 Soltanto i suoi dolori egli sente e piange sopra di sé.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
