< 2 Korintho 2 >
1 Kute aenamue inino mung'waane unene kina singaae nzile hange kitalanyukuuwai.
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
2 Anga naemumusakeye unyenye uuwai, nyenyu naeuzendoelya unene, kuite yuyu naeulemeigwa nunene?
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?
3 Aemandikile anga neenitumile nsoko kina itungo nenzile kitalanyu ndeke kuaaligwa nawa naeantendile ndoeligwe. Nketa ugimya kunsoko anyu meehi kina ulowi wane inge ulowi wuwowuwo nemukete unyenye miehi.
És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 Kunsoko aenumuandekie unye nsoko alwago lukulu, nulwagola nkolo, nukuliholi ledu. Singa aentakile kumusakiilya unye uuwai. Kuleka ite, aendoilwe mulenge uulowa nuamuhati nenukete kunsoko anyu.
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
5 Ang'wi ukole wehi nusakilye uuwai, singa usakilye kung'wane du, kuite upikeeli unino - singa kueka utaki kukila - kitalanyu unye mehi.
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
6 Uwu ulamuli wamuntu uyu kuawa needu ukondile.
Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
7 Kuite itungo ile kuleka uulamuli, inonee kumusamila nukumupa inkani ninza. Itumi uu nsoko kena waleke kuleng'wa nuukia nuedu.
Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
8 Kuite ukumutia moyo higeelya uulowa wanyu muegusi kunsoko anyu.
Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.
9 Eye yiyi nsoko nakuandeka, nsoko kina nihume kumugema nukulenga kina ang'wi mukugomba kela ikentu.
Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?
10 Ange mumusamile wehi, nunene gwa kumusamila umuntu uyo. Ike nekikole kisamile - ang'wi samie keki - kesamiwe kunsailo anyu kuukole nuang'we Kilisto.
A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:
11 Iyi kena umulugu waleke kutendela uteele. Kunsoko usese singakiapungu. Kumupango wakwe.
Mert jól ismerjük az ő szándékait.
12 Umulango aeuluguwe kung'wane nu mukulu naenzile kukesali ka Troa kutanantya inkani ninza niang'wa Kilisto pang'wanso.
Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
13 Ata uu, aenemugila uupolo nuankolo, kunsoko singa aenumuhongile umuluna wane u Tito pang'wanso. Uu nekaaleka nukusuka ku Makedonia.
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
14 Kuite walumbwe Itunda nai mung'we Kilisto nkua yehi wekutongeela usese muuduli. Kukiila sese kesa palilya unyunki nuuza nua mahala akwe kunkika yehi.
Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
15 Kunsoko usese kung'wi Tunda, inge keunyuki uza nuang'wa Kilisto, ehi muawe neagunilwe nemuawe neakulimeligwa.
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
16 Kuantu neakulimeligwa, inge unyunki kupuma nsha sunga insha. Kuawa neakuguneka, inge unyunki nuuza kupuma upana sunga upanga. Nyenyu nukimeka mumaintu aya?
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
17 Kunsoko usese singa anga antu neangiza neegulya ulukani lang'wi Tunda kunsailo. Kuleke ite, kuuza nisigo, kuutambula mung'wa Kilisto anga uu nekutumilwe kupuma kung'wi Tunda, ntongeela ang'wi Tunda.
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.