< Ayub 19 >
Felele pedig Jób, és monda:
2 "Berapa lama lagi kamu menyakitkan hatiku, dan meremukkan aku dengan perkataan?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Sekarang telah sepuluh kali kamu menghina aku, kamu tidak malu menyiksa aku.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Jika aku sungguh tersesat, maka aku sendiri yang menanggung kesesatanku itu.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Jika kamu sungguh hendak membesarkan diri terhadap aku, dan membuat celaku sebagai bukti terhadap diriku,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 insafilah, bahwa Allah telah berlaku tidak adil terhadap aku, dan menebarkan jala-Nya atasku.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Sesungguhnya, aku berteriak: Kelaliman!, tetapi tidak ada yang menjawab. Aku berseru minta tolong, tetapi tidak ada keadilan.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Jalanku ditutup-Nya dengan tembok, sehingga aku tidak dapat melewatinya, dan jalan-jalanku itu dibuat-Nya gelap.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Ia telah menanggalkan kemuliaanku dan merampas mahkota di kepalaku.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Ia membongkar aku di semua tempat, sehingga aku lenyap, dan seperti pohon harapanku dicabut-Nya.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Murka-Nya menyala terhadap aku, dan menganggap aku sebagai lawan-Nya.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Pasukan-Nya maju serentak, mereka merintangi jalan melawan aku, lalu mengepung kemahku.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Saudara-saudaraku dijauhkan-Nya dari padaku, dan kenalan-kenalanku tidak lagi mengenal aku.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Kaum kerabatku menghindar, dan kawan-kawanku melupakan aku.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Anak semang dan budak perempuanku menganggap aku orang yang tidak dikenal, aku dipandang mereka orang asing.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Kalau aku memanggil budakku, ia tidak menyahut; aku harus membujuknya dengan kata-kata manis.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Nafasku menimbulkan rasa jijik kepada isteriku, dan bauku memualkan saudara-saudara sekandungku.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Bahkan kanak-kanakpun menghina aku, kalau aku mau berdiri, mereka mengejek aku.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Semua teman karibku merasa muak terhadap aku; dan mereka yang kukasihi, berbalik melawan aku.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Tulangku melekat pada kulit dan dagingku, dan hanya gusiku yang tinggal padaku.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Kasihanilah aku, kasihanilah aku, hai sahabat-sahabatku, karena tangan Allah telah menimpa aku.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Mengapa kamu mengejar aku, seakan-akan Allah, dan tidak menjadi kenyang makan dagingku?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Ah, kiranya perkataanku ditulis, dicatat dalam kitab,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 terpahat dengan besi pengukir dan timah pada gunung batu untuk selama-lamanya!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Tetapi aku tahu: Penebusku hidup, dan akhirnya Ia akan bangkit di atas debu.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Juga sesudah kulit tubuhku sangat rusak, tanpa dagingkupun aku akan melihat Allah,
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 yang aku sendiri akan melihat memihak kepadaku; mataku sendiri menyaksikan-Nya dan bukan orang lain. Hati sanubariku merana karena rindu.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Kalau kamu berkata: Kami akan menuntut dia dan mendapatkan padanya sebab perkaranya!,
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 takutlah kepada pedang, karena kegeraman mendatangkan hukuman pedang, agar kamu tahu, bahwa ada pengadilan."
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!