Ayub 17
1 Semangatku patah, umurku telah habis, dan bagiku tersedia kuburan.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Sesungguhnya, aku menjadi ejekan; mataku terpaksa menyaksikan tantangan mereka.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Biarlah Engkau menjadi jaminanku bagi-Mu sendiri! Siapa lagi yang dapat membuat persetujuan bagiku?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Karena hati mereka telah Kaukatupkan bagi pengertian; itulah sebabnya Engkau mencegah mereka untuk menang.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Barangsiapa mengadukan sahabatnya untuk mencari keuntungan, mata anak-anaknya akan menjadi rabun.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Aku telah dijadikan sindiran di antara bangsa-bangsa, dan aku menjadi orang yang diludahi mukanya.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mataku menjadi kabur karena pedih hati, segala anggota tubuhku seperti bayang-bayang.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Orang-orang yang jujur tercengang karena hal itu, dan orang yang tidak bersalah naik pitam terhadap orang fasik.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Meskipun begitu orang yang benar tetap pada jalannya, dan orang yang bersih tangannya bertambah-tambah kuat.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Tetapi kamu sekalian, silakan datang kembali! Seorang yang mempunyai hikmat takkan kudapati di antara kamu!
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Umurku telah lalu, telah gagal rencana-rencanaku, cita-citaku.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Malam hendak dijadikan mereka siang: terang segera muncul dari gelap, kata mereka.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Apabila aku mengharapkan dunia orang mati sebagai rumahku, menyediakan tempat tidurku di dalam kegelapan, (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 dan berkata kepada liang kubur: Engkau ayahku, kepada berenga: Ibuku dan saudara perempuanku,
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 maka di manakah harapanku? Siapakah yang melihat adanya harapan bagiku?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
