Ayub 6
1 Lalu Ayub menjawab, "Andaikata duka nestapaku ditimbang beratnya,
Jób pedig felele, és monda:
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 pasti lebih berat daripada pasir samudra. Jadi, jangan heran jika kata-kataku kurang hati-hati serta terburu-buru.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Panah dari Yang Mahakuasa menembus tubuhku; racunnya menyebar ke seluruh jiwa ragaku. Kedahsyatan Allah sangat mengerikan, dan menyerang aku bagai pasukan lawan.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Keledai akan puas jika diberi rumput muda, begitu pula lembu jika diberi makanannya.
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Tetapi makanan hambar, siapa suka? Mana boleh putih telur ada rasanya?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Tidak sudi aku menyentuhnya; muak aku jika memakannya.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Mengapa Allah enggan mendengar doaku? Mengapa tak diperhatikan-Nya seruanku?
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Kiranya Allah berkenan meremukkan aku! Kiranya Ia bertindak dan membunuh aku!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Bagiku hal itu akan merupakan hiburan; aku bakal menari di tengah penderitaan. Segala perintah Allah Yang Mahakudus, telah kutaati dan kuperhatikan terus.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Apa kekuatanku sehingga aku masih ada? Apa harapanku untuk ingin hidup lebih lama?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Sekuat batukah badanku ini? Dari tembagakah tubuhku ini?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Habislah tenagaku mencari bantuan; bagiku tak ada lagi pertolongan.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Dalam derita seperti ini, kudambakan sahabat sejati. Entah aku masih tetap setia atau sudah melalaikan Yang Mahakuasa.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Tetapi kamu, hai kawan-kawan, tak dapat dipercaya dan diandalkan. Kamu seperti kali yang habis airnya, di kala hujan tak kunjung tiba.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Kamu seperti sungai yang diam dan kaku, karena tertutup salju dan air beku.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Segera bila tiba musim panas, salju dan es itu hilang tanpa bekas. Dasar sungai menjadi gersang, tidak berair dan kering kerontang.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Kafilah-kafilah sesat ketika mencari air; mereka mengembara dan mati di padang pasir.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Kafilah dari Syeba dan dari Tema mencari air itu dan mengharapkannya.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Tetapi harapan mereka sia-sia di tepi kali yang tiada airnya.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Seperti sungai itulah kamu, kawanku; kaumundur dan takut melihat deritaku.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Kenapa? Apakah kuminta sesuatu darimu? Atau menyuruhmu menyogok orang untuk kepentinganku?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Apakah aku minta diselamatkan dan ditebus dari musuh yang tak berbelaskasihan?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Nah, ajarilah aku, tunjukkanlah kesalahanku! Aku akan diam dan mendengarkan perkataanmu.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Kata-kata yang tulus menyejukkan hati, tetapi bicaramu kosong, tiada arti!
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Segala perkataanku kamu anggap angin saja; percuma kamu jawab aku yang sudah putus asa.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Bahkan anak yatim piatu kamu undikan nasibnya, teman karibmu kamu curangi untuk menjadi kaya.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Coba, perhatikanlah aku; masakan aku ini berdusta kepadamu?
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Jangan bertindak tak adil, sadarlah! Jangan mencela aku, aku sungguh tak salah.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Apakah pada sangkamu aku berdusta, tak bisa membedakan yang baik dan yang tercela?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
