Ayub 3
1 Kemudian Ayub mulai berbicara dan mengutuki hari kelahirannya, katanya,
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 "Ya Allah, kutukilah hari kelahiranku, dan malam aku mulai dikandung ibuku!
És szóla Jób, és monda:
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Ya Allah, jadikanlah hari itu gelap, hapuskan dari ingatan-Mu hingga lenyap; janganlah Engkau biarkan pula cahaya cerah menyinarinya.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Jadikanlah hari itu hitam kelam, gelap gulita, kabur dan suram; liputilah dengan awan dan mega, tudungilah dari sinar sang surya.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Hendaknya malam itu dihilangkan dari hitungan tahun dan bulan; jangan lagi dikenang, jangan pula dibilang.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Biarlah malam itu penuh kegelapan tiada kemesraan, tiada kegembiraan.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Hai orang perdukunan dan pengendali Lewiatan, timpalah hari itu dengan sumpah dan kutukan;
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 jangan sampai bintang kejora bersinar, jangan biarkan sinar fajar memancar! Biarlah malam itu percuma menunggu datangnya hari dan harapan yang baru.
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Terkutuklah malam celaka ketika aku dilahirkan bunda, dan dibiarkan menanggung sengsara.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Mengapa aku tidak mati dalam rahim ibu, atau putus nyawa pada saat kelahiranku?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Mengapa aku dipeluk ibuku dan dipangkunya, serta disusuinya pada buah dadanya?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Sekiranya pada saat itu aku berpulang, maka aku tidur dan mengaso dengan tenang,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 seperti para raja dan penguasa dahulu kala, yang membangun kembali istana zaman purba.
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Aku tertidur seperti putra raja, yang mengisi rumahnya dengan perak kencana.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Mengapa aku tidak lahir tanpa nyawa supaya tidurku lelap dan terlena?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Di sana, di dalam kuburan, penjahat tidak melakukan kejahatan, dan buruh yang habis tenaga dapat melepaskan lelahnya.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Juga tawanan merasa lega, bebas dari hardik para penjaga.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Di sana semua orang sama: yang tenar dan yang tidak ternama. Dan para budak bebas akhirnya.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Mengapa manusia dibiarkan terus hidup sengsara? Mengapa terang diberi kepada yang duka?
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Mereka lebih suka kuburan daripada harta, menanti maut, tapi tak kunjung tiba.
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Kebahagiaan baru dapat dirasakan bila mereka mati dan dikuburkan.
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Masa depan mereka diselubungi oleh Allah, mereka dikepung olehnya dari segala arah.
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Gantinya makan aku mengeluh, tiada hentinya aku mengaduh.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Segala yang kucemaskan, menimpa aku, segala yang kutakuti, melanda aku.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Bagiku tiada ketentraman, aku menderita tanpa kesudahan."
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
