Ayub 16
1 Tetapi Ayub menjawab, "Seringkali kudengar pendapat demikian; penghiburanmu hanyalah siksaan.
Felele pedig Jób, és monda:
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Kapankah omong kosong itu kamu hentikan? Apa yang merangsang kamu untuk memberi jawaban?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Seandainya kamu ini aku, dan aku kamu, aku pun dapat bicara sama seperti itu. Kubanjiri kamu dengan penuturan; kepalaku akan kugeleng-gelengkan.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Hatimu akan kukuatkan dengan berbagai anjuran; kata-kataku akan memberi penghiburan.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Kalau aku bicara, deritaku tidak reda; jika aku berdiam diri, apa pula gunanya?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Allah, membuat aku kepayahan; seluruh keluargaku telah dibinasakan.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Dia menentang dan menangkap aku. Sekarang kurus keringlah tubuhku, dan bagi banyak orang itulah buktinya bahwa aku telah berdosa.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Dengan geram Allah merobek-robek tubuhku; dengan sangat benci Ia memandang aku.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Orang-orang mengejek aku dengan mulut terbuka lebar; aku dikeroyok dan pipiku ditampar.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Allah menyerahkan aku kepada orang durhaka; aku dijatuhkan-Nya ke tangan orang durjana.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Tadinya hidupku aman dan sentosa, tapi Allah menyerang aku dengan tiba-tiba. Tengkukku dicengkeram-Nya dan aku dicampakkan; dijadikan-Nya aku sasaran untuk latihan.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Tanpa rasa iba Ia terus memanah aku, sehingga terburailah isi perutku.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Ia menyerbu seperti seorang pejuang, dan melukai aku dengan berulang-ulang.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Aku memakai karung tanda kesedihan, dan duduk dalam debu karena dikalahkan.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Wajahku merah karena tangisku; kelopak mataku bengkak dan biru.
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Tapi aku tidak melakukan kekerasan; nyata tuluslah doaku kepada TUHAN.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Hai bumi, kejahatan terhadapku jangan sembunyikan; jangan diamkan teriakku minta keadilan.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Aku tahu bahwa Pembelaku ada di surga; Ia memberi kesaksian bahwa aku tak berdosa.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Aku diejek teman-temanku dan ditertawakan; sambil menangis aku menghadap Allah minta bantuan.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Ah, kiranya Allah sendiri membela aku di hadapan-Nya, seperti seorang yang rela membela sahabatnya.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Tahun-tahunku yang sisa tak banyak lagi; sebentar lagi aku pergi dan tak akan kembali.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
