Nehemias 2
1 Iti bulan ti Nisan, iti maika-duapulo a tawen a panagturay ni Artaxerxes nga ari, nangpili isuna iti arak, innalak ti arak ket intedko daytoy iti ari. Ita, saanak pay a pulos a nagliday iti imatang ti ari.
És volt Niszán havában Artachsaszt király huszadik évében, bor volt előtte s én vittem a bort s átadtam a királynak; s én nem voltam visszatetsző előtte.
2 Ngem kinuna ti ari kaniak, “Apay a nagliday ta rupam? Kasla saanka met a masakit. Mabalin a kinaliday ti puso daytoy.” Ket kasta unay ti panagbutengko.
És mondta nekem a király: miért arcod oly szomorú, holott nem vagy beteg? Ez nem egyéb, mint szívnek szomorúsága. S én igen nagyon féltem.
3 Kinunak iti ari, “Agbiag koma ti ari iti agnanayon! Apay koma a saan nga agliday ti rupak? Ti siudad, a nakaitaneman dagiti ammak, ket nadadael ken napuoran dagiti ruangan daytoy.”
És mondtam a királynak: A király örökké éljen! Miért ne legyen szomorú az arcom, mikor a város, őseim sírjainak helye romban van és kapui tűzben emésztettek föl?
4 Ket kinuna ti ari kaniak, “Ania ti kayatmo nga aramidek?” Isu a nagkararagak iti Dios ti langit.
Erre mondta nekem a király: Mi felől van neked kérésed? Én imádkoztam az Ég Istenéhez.
5 Ket insungbatko iti ari, “No kasla nasayaat daytoy iti ari, ken no makaay-ayo ti inaramid ti adipenmo iti imatangmo, ibaonnak koma a mapan idiay Juda, iti siudad a nakaitaneman dagiti ammak, tapno bangonek manen daytoy.”
És mondtam a királynak: Ha a királynak jónak tetszik s ha szolgád jónak tetszik előtted – hogy küldj engem Jehúdába, atyáim sírjainak városába, hogy felépítsem.
6 Insungbat ti ari kaniak (nakatugaw met idi ti reyna iti abayna), “Kasano kabayag ti kaawanmo ken kaanoka nga agsubli?” Naragsakan ti ari a nangibaon kaniak idi imbagak kenkuana dagiti petsa.
És mondta nekem a király – a felesége pedig mellette ült: Meddig lesz az utazásod és mikor térsz vissza? S jónak tetszett a király előtt s elküldött engem s én megjelöltem neki az időt.
7 Ket kinunak iti ari, “No pakaragsakan ti ari, ikkannak koma kadagiti surat para kadagiti gobernador iti ballasiw ti Karayan tapno palubosandak a lumabas kadagiti masakupanda iti panagturongko idiay Juda.
És mondtam a királynak: Ha a király előtt jónak tetszik, adjanak nekem leveleket a Folyamontúlnak helytartóihoz, hogy átutaztassanak, míg el nem jutok Jehúdába;
8 Adda koma pay surat a para kenni Asaf nga agay-aywan iti kabakiran ti ari, tapno ikkannak iti tarikayo a maaramid nga awanan kadagiti ruangan ti sarikedked iti abay ti templo, para iti pader ti siudad, ken para iti balay a pagnaedak.” Ket gapu ta adda kaniak ti ima ti Dios, pinatgan ti ari dagiti kiddawko.
és levelet Ászáfhoz, a király parkja őréhez, hogy adjon nekem fákat, hogy gerendázzák a házhoz tartozó várnak kapuit, s a város fala számára, és a ház számára, a melybe én magam megyek. És megadta nekem a király, Istenem keze szerint, mely jóságos volt rajtam.
9 Dimtengak kadagiti gobernador iti ballasiw ti Karayan, ket intedko kadakuada dagiti surat ti ari. Ita, pinakuyogannak ti ari kadagiti opisial ti armada ken lallaki a nakakabalio.
És eljöttem a Folyamontúlnak helytartóihoz s átadtam nekik a király leveleit; s küldött velem a király hadi tiszteket és lovasokat.
10 Idi nangngeg daytoy da Sanballat a Horonita ken Tobias nga adipen nga Ammonita, saanda a naragsakan nga adda immay nga agtarigagay a tumulong kadagiti tattao ti Israel.
S meghallotta a chóróni Szanballát és Tóbija, az ammóni szolga s rosszul esett nekik, nagyon rosszul, hogy jött egy ember Izraél fiainak javát keresni.
11 Isu a napanak idiay Jerusalem ken addaak idiay iti tallo nga aldaw.
És elérkeztem Jeruzsálembe és ott voltam három napig.
12 Bimmangonak iti rabii, siak ken dagiti sumagmamano a lallaki a kaduak. Awan ti nangibagaak iti inkabil ti Diosko iti pusok nga aramidek para iti Jerusalem. Awan ti intugotko nga ayup, ti laeng ayup a pagsaksakayak.
És felkeltem éjjel és néhány ember én velem, de nem adtam tudtára senkinek, hogy mit ad Istenem az én szívembe, hogy megtegyem Jeruzsálemért; állat sem volt velem, csakis azon állat, a melyen nyargaltam.
13 Iti rabii, rimmuarak iti Ruangan ti Tanap, nga agturong iti Bubon ti Atap nga aso ken iti Ruangan a Pagiruaran ti Rugit ket sinukimatko dagiti pader ti Jerusalem a narba ken dagiti kayo a ruangan a napuoran.
És én kimentem éjjel a Völgy kapuján s a sárkányforrás irányába és a szemét kapuja felé; és megszemléltem Jeruzsálem falait, a melyek át voltak törve, kapui pedig tűzben voltak fölemésztve.
14 Kalpasanna, napanak iti Ruangan ti Burayok ken iti tangke ti ari. Nailet unay ti disso a paglasatan ti ayup a pagsaksakayak.
És tova mentem a forrás kapujához s a király tavához s nem volt helye az állatnak, hogy alattam tova menjen.
15 Isu a napankami iti dayta a rabii iti tanap ket sinukimatmi ti pader, nagsubliak ket simrekak iti Ruangan ti Tanap ket nakasubliak ngarud.
Fölmentem tehát éjjel a Völgyben és megszemléltem a falat, erre fordultam és bementem a Völgy kapuján és visszatértem.
16 Saan nga ammo dagiti mangiturturay ti napanak wenno ti inaramidko ken saanko pay nga impakaammo kadagiti Judio, wenno kadagiti padi, wenno kadagiti opisial, wenno kadagiti mangiturturay, wenno kadagiti dadduma a nangaramid iti trabaho.
A vezérek pedig nem tudták, hová mentem s mit cselekszem; a zsidóknak ugyanis, a papoknak, a nemeseknek és a vezéreknek és a többi munkavégzőknek mindeddig nem adtam tudtukra.
17 Kinunak kadakuada, “Makitayo ti parikut a sangsangoentayo, no kasano a nadadael ti Jerusalem ken napuoran dagiti ruangan daytoy. Umaykayo, ket bangonentayo manen ti pader ti Jerusalem tapno saantayon a maibabain.”
És szóltam hozzájuk: Ti látjátok a bajt, a melyben vagyunk, hogy Jeruzsálem romban van, kapui pedig tűzben el vannak égetve; jöjjetek, hadd építsük föl Jeruzsálem falát, hogy ne legyünk továbbá gyalázattá.
18 Imbagak kadakuada nga adda kaniak ti ima ti Dios ken kasta met dagiti sao ti ari nga imbagana kaniak. Kinunada, “Tumakdertayo ket bangonentayo.” Isu a pinapigsada dagiti imada para iti nasayaat a trabaho.
És tudtul adtam nekik Istenemnek kezét, a mint az jóságos rajtam, meg a királynak szavait is, melyeket mondott nekem. Erre mondták: Fölkelünk és építünk. És megerősítették kezeiket a jóra.
19 Ngem idi nadamag da Sanballat a Horonita, Tobias, ti adipen nga Ammonita ken Gesem nga Arabo ti maipapan iti daytoy, linalais ken kinatkatawaandakami, ket kinunada, “Ania ti ar-aramidenyo? Busbusorenyo kadi ti ari?”
Midőn a chóróni Szanballát s Tóbija, az ammóni szolga és az arábi Gésem ezt hallották, csúfoltak bennünket és gúnyolódtak rajtunk és mondták: Micsoda dolog ez, a mit ti műveltek; vajon a király ellen akartok-e föllázadni?
20 Ket insungbatko kadakuada, “Ti Dios ti langit ti mangted kadakami iti balligi. Adipennakami ket rugiananmi ti agpatakder. Ngem awan ti bingayyo, awan ti karbenganyo ken awan ti pasetyo iti pakasaritaan ti Jerusalem.”
S én adtam nekik választ s mondtam nekik: Az Ég Istene, ő ad nekünk szerencsét, mi pedig, az ő szolgái, fölkelünk s építünk; de nektek nincs osztályrészetek, sem jogotok, sem emléktek Jeruzsálemben.
