Abụ Ọma 122

1 Abụ nrigo, nke Devid. Aṅụrịrị m ọṅụ mgbe ha sị m, “Ka anyị gaa nʼụlọnsọ Onyenwe anyị.”

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

2 Ụkwụ anyị eguzola ugbu a nʼọnụ ụzọ ama gị niile, gị obodo Jerusalem.

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 E wuru Jerusalem dịka obodo a chịkọtara ọnụ nke ọma.

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

4 Ọ bụ ebe ahụ ka ebo niile na-arịgo, bụ ebo niile nke Onyenwe anyị, ịbụku aha Onyenwe anyị abụ dịka iwu o nyere ndị Izrel si dị.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

5 Nʼebe ahụ ka ocheeze niile nke ikpe ikpe dị, bụ ocheeze niile nke ezinaụlọ Devid.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Kpeenụ ekpere maka udo Jerusalem: “Ka ndị niile hụrụ gị nʼanya nọọ nʼudo.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Ka udo dịrị nʼime mgbidi gị niile nchekwa dịrịkwa nʼime ebe nche gị niile e wusiri ike.”

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 Nʼihi ụmụnne m na ndị enyi m, ana m ekwu okwu sị, “Udo dịrị gị.”

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 Nʼihi ụlọ Onyenwe anyị, Chineke anyị, aga m achọ ọganihu gị.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!