Rómaiakhoz 7

1 Vagy nem tudjátok, atyámfiai, – mert a törvényt ismerőkhöz szólok – hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él?

Veten I icke, käre bröder (ty jag talar med dem som lagen veta), att lagen regnerar öfver menniskona, så länge hon lefver?

2 Mert a férjes asszony, amíg él férje, hozzá van kötve a törvény szerint, de ha meghal a férje, felszabadul az asszony a törvény alól, amely férjéhez kötötte.

Ty en qvinna, som i mans våld är, så länge mannen lefver, är hon bunden till lagen; men om mannen dör, så blifver hon lös ifrå mansens lag.

3 Azért tehát paráznának mondják, ha férje életében más férfihoz megy, ha azonban a férje meghal, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.

Men om hon är med en annan man, medan hennes man lefver, då varder hon kallad en horkona; men dör mannen, så är hon fri ifrå lagen, att hon icke varder en horkona, om hon är när en annan man.

4 Azért, atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

Så ären ock I, mine bröder, dödade ifrå lagen, genom Christi Lekamen; att I skolen vara när enom androm, nämliga när honom som är uppstånden ifrå de döda, på det vi skole göra Gudi frukt.

5 Mert amikor testben voltunk, a törvény által ébresztett bűnös indulatok uralkodtak rajtunk, hogy a halálnak gyümölcsözzenek.

Ty Då vi vorom köttslige, då voro de syndiga begärelser, som lagen uppväckte, mägtig i våra lemmar, att göra dödenom frukt.

6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minthogy meghaltunk arra nézve, ami eddig fogva tartott, hogy szolgáljunk a Lélek újságában és nem a betű óságában.

Men nu äre vi friade ifrå lagen, döde ifrå henne som oss höll fångna; så att vi skole tjena uti ett nytt väsende, efter andan, och icke uti det gamla väsendet, efter bokstafven.

7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hiszen a bűnt csak a törvény által ismertem meg, mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!“

Hvad vilje vi då säga? Är lagen synd? Bort det; men syndena kände jag icke, utan af lagen; ty jag hade intet vetat af begärelsen, hade icke lagen sagt: Du skall icke begära.

8 De a bűn a parancsolat által alkalmat talált arra, hogy bennem gonosz kívánságot ébresszen, mert törvény nélkül a bűn halott.

Då tog synden tillfälle af budordet; och uppväckte i mig all begärelse; ty utan lagen var synden död.

9 Régen törvény nélkül éltem, de a parancsolat eljöttével, felelevenedett a bűn,

Och jag lefde fordom utan lag; men när budordet kom, fick synden lif igen;

10 én pedig meghaltam. Így az a parancsolat, amely életre való, nekem halálomra lett.

Och jag vardt död; så fanns då, att budordet, som mig var gifvet till lifs, det var mig till döds.

11 Mert a bűn felhasználta az alkalmat és a parancsolat által megcsalt és megölt.

Ty synden tog tillfälle af budordet, och besvek mig, och drap mig dermed.

12 De azért a törvény szent, és a parancsolat is szent és igaz és jó.

Så är väl lagen helig, och budordet heligt, och rättfärdigt, och godt.

13 Tehát ami jó, az lett halálommá? Semmiképpen! Inkább a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, hogy a jó által szerez nekem halált, hogy felettébb bűnös legyen a bűn a parancsolat által.

Är då det, som godt är, vordet mig till döds? Bort det; men synden, på det hon skulle synas vara synd, hafver, med det godt är, verkat döden i mig; på det synen skulle varda öfvermåtton syndig genom budordet.

14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok a bűn alá rekesztve.

Ty vi vete, att lagen är andelig; men jag är köttslig, sålder under syndena.

15 Mert amit cselekszem, nem ismerem. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.

Ty jag vet icke hvad jag gör; ty jag gör icke hvad jag vill; utan det jag hatar, det gör jag.

16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.

Om jag nu gör det jag icke vill, så samtycker jag, att lagen är god.

17 Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Så gör icke nu jag det, utan synden, som bor i mig.

18 Mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz az én testemben jó. Mert az akarás megvan ugyan bennem, de a jót véghez vinni nem tudom.

Ty jag vet, att i mig, det är, i mitt kött, bor icke godt; viljan hafver jag, men att göra godt, det finner jag icke.

19 Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amit nem akarok.

Ty det goda, som jag vill, det gör jag intet; utan det onda, som jag icke vill, det gör jag.

20 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, nem én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

Om jag nu gör det jag icke vill, så gör icke nu jag det, utan synden, som bor i mig.

21 Megtalálom azért magamban ezt a törvényt: noha a jót akarom cselekedni, mégis a rosszat teszem.

Så finner jag nu mig en lag, jag som vill göra det godt är, att det onda låder vid mig.

22 Mert gyönyörködöm ugyan Isten törvényében a belső ember szerint,

Ty jag hafver lust till Guds lag, efter den invärtes menniskona;

23 de látok egy másik törvényt tagjaimban, amely ellenkezik elmém törvényével és rabul ad a bűn törvényének, amely tagjaimban van.

Men jag ser en annor lag i mina lemmar, som strider emot den lag, som i min håg är, och griper mig fången uti syndenes lag, som är i mina lemmar.

24 Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálra ítélt testből?

Jag arme menniska, ho skall lösa mig ifrå denna dödsens kropp?

25 De hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Bár elmémmel az Isten törvényének, testemmel azonban a bűn törvényének szolgálok.

Gudi tackar jag, genom Jesum Christum, vår Herra. Så tjenar jag nu Guds lag med hågen; men med köttet tjenar jag syndenes lag.