Jelenések 5
1 És láttam annak jobb kezében, aki a királyi széken ül, egy könyvet, belül és kívül teleírva és hét pecséttel lepecsételve.
Titia moi dikhise singhason te bohi kene thaka Isor laga dyna hathte kitab ase, juntu te age aru pichete bhi likhi kene thakise, aru sat-ta chihna pora mari kene thakise.
2 És láttam egy erős angyalt, aki hangos szóval így kiáltott: „Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak pecsétjeit?“
Aru moi dikhise ekjon mohan sorgodoth dangor awaj pora koi thakise, “Kun etu kitab laga chihna to bhangi bole nimite yogya ase?”
3 De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki a könyvet felnyitni és belenézni.
Kintu kunbi sorgo aru prithibi aru prithibi laga nichete etu kitab khuli kene puribole para nai.
4 Ekkor keservesen sírtam, hogy senki sem bizonyult méltónak arra, hogy a könyvet felnyissa és belenézzen.
Titia moi bisi mon dukh kori kene kandise kelemane etu khuli kene puri bo nimite kun manu bhi thaka nai.
5 Ekkor egy a vének közül ezt mondta nekem: „Ne sírj! Íme, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid utóda, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétjét“.
Kintu ekjon bura manu moike koise, “Tumi nakandibi. Sabi! Judah jat laga Bagh, David laga Jor, Tai he etu sob to jiti loise. Tai he etu kitab to khuli bole pare aru ta te lagai kene thaka sat-ta chihna Tai he khuli bole pare.”
6 És akkor láttam a királyi szék és a négy élőlény között és a vének között egy Bárányt állni, mintha meg volna ölve, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét lelke, akiket elküldött az egész földre.
Titia moi ekta Mer laga bacha ke dikhise, jun singhason laga majot khara hoi kene thakise aru charta janwar khan majot khara thakise aru bura manu khan majote khara thakise, Taike morai diya nisena dikhise. Tai laga sat-ta seing aru sat-ta suku thakise, juntu Isor laga sat-ta atma khan thakise, kunkhan ke prithibi laga sob jagate pathai dise.
7 A Bárány odajött és elvette a könyvet a királyi székben ülőnek jobb kezéből.
Tai jai kene singhason te bohi thaka ekjon laga dyna hath pora etu kitab loise.
8 És amikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt, mindegyiknél hárfák voltak és aranypoharak füstölőszerrel tele, amelyek a szentek imádságai.
Jitia Tai etu kitab loise, charta jinda thaka janwar aru choubees bura manu Mer laga bacha usorte athukari jaise. Taikhan logote nijor laga veena aru suna laga bati te joli kene mitha sugandh thaka pora bhorta hoi kene thaka dikhise, eitu khan to pobitro manu khan laga prathana khan thakise.
9 És új éneket énekeltek e szavakkal: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit, mert megölettettél és megváltottál minket véred által Isten számára, minden törzsből és nyelvből, népből és nemzetből.
Taikhan notun gana korise, “Apuni etu kitab to lobole nimite yogya ase, Aru ta te chihna mari kene thaka khuli bole nimite takot ase. Kelemane apuni ke morai disele aru apuni laga khun pora Isor manu khan ke kini loise. Aru sob jati, bhasa, manu aru desh pora.
10 Királysággá és papokká tetted őket Isten számára és uralkodni fognak a földön“.
Apuni taikhan ke ekta rajyo aru Apuni ke shewa kori bole nimite purohit bonai dise, Aru taikhan duniya te raj koribo.”
11 És láttam és hallottam sok angyal hangját a királyi szék, az élőlények és vének körül, és számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt.
Titia moi saise aru bisi sorgodoth laga awaj hunise taikhan etu singhason usorte thakise aru jinda thaka janwar aru bura manu khan, sob mili kene dos hajar aru hajar-hajar thakise.
12 Hangos szóval ezt mondták: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, a tisztesség és dicsőség és áldás!“
Taikhan dangor awaj pora koise, “Etu Mer laga Bacha yogya ase kun manu pora morai dise takot aru sob dhun pabole nimite aru gyaan, takot, adar aru sonman pabole nimite.”
13 És hallottam, hogy minden teremtmény, amely a mennyben, a földön és a föld alatt és a tengerben és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!“ (aiōn g165)
Titia moi hunise sob bonai diya saman jun to sorgo aru prithibi te thakise, aru prithibi laga bhitor te thakise, aru samundar te aru kiman saman ta te thakise, taikhan koi thakise, “Tai ekjon kun singhason te bohi ase aru etu Mer bacha ke adar aru prosansa aru raj kori bole takot, hodai aru hodai nimite thakibi.” (aiōn g165)
14 És a négy élőlény ezt mondta: „Ámen!“És a huszonnégy vén leborult és imádta az örökkön örökké élőt.
Aru charta jinda thaka janwar para koise, “Amen!” Aru titia cholawta khan athukari kene Taike aradhana korise.
