Máté 7
1 „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
Dusra ke bisar na koribi, tinehoile tumike bhi bisar nakoribo.
2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is.
Ki kotha pora tumi bisar kore, tumike bhi etu pora bisar koribo, aru ki loi kene tumi hisab-kitab kore, tineka he tumike bhi hisab-kitab hobo.
3 Miért nézed a szálkát, amely atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
Kintu kele tumi laga bhai laga suku te sukha pata chutu thaka to sai ase, hoilebi tumi nijor laga suku te dangor khuri thaka to nadikhe?
4 Vagy hogyan mondhatod a te atyádfiának: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – holott íme, a te szemedben gerenda van?
Nohoile kineka tumi laga bhai ke koi, ‘Amike tumi laga suku te sukha pata chutu thaka to sapha koribo dibi,’ jitia apuni nijor laga suku te ekta dangor khuri thaki kene?
5 Képmutató, vedd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivedd a szálkát atyádfiának szeméből!
Tumi kopoti khan! Poila nijor laga suku te dangor khuri thaka to sapha kori lobi, aru etu pichete tumikhan bhal pora dikhi kene bhai laga suku te sukha pata chutu thaka to sapha kori bole paribo.
6 „Ne adjátok az ebeknek azt, ami szent, se gyöngyeitekből ne hányjatok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és ellenetek fordulva szét ne tépjenek titeket.
Juntu pobitro ase eitu khan kutta khan ke nadibi, aru tumi laga heera moti loi kene jongol gahori khan ke nadibi. Kilekoile taikhan laga theng pora chipai dibo, aru ghurikena tumikhan laga gaw ke kamuri kene tukra kori dibo.
7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Mangi bhi, aru tumikhan ke dibo. Bisaribi, aru tumikhan pai jabo. Dorjate maribi, aru tumikhan nimite khuli dibo.
8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
Kilekoile jun mange, taikhan pai; aru jun bisare, taikhan pai; aru jun dorjate mare, taikhan nimite khuli diye.
9 Vagy ki az az ember közületek, aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ad neki?
Nohoile bhi kunba manu ase naki tumikhan majote, jun laga bacha pora khabole roti mangile, tai laga baba pora pathor diye naki?
10 És ha halat kér, vajon kígyót ad-e neki?
Nohoile bacha pora maas khabole mangile, tai laga baba pora saph dibo naki?
11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?
Etu nimite, tumikhan kiman biya hoilebi nijor bacha ke bhal saman khan diye, tinehoile tumi laga Baba kun sorgote ase, Tai aru bisi bhal saman tumikhan manga to nadibo naki?
12 „Ezért amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt cselekedjétek velük ti is, mert ez a törvény és a próféták.
Etu nimite, sob te, dusra manu khan pora tumi ki lage, thik eneka tumi bhi dusra khan ke koribi, kele koile etu to niyom pora aru bhabobadi khan pora koi diya ase.
13 „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
Ekdom huru rasta pora ghusi bhi. Kelemane juntu dorja bisi dangor hoi, etu to khotom kori diya rasta te loijai, aru bisi manu etu rasta te jabole kore.
14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.
Kilekoile jibon laga rasta to bisi huru ase aru dorja ekdom chutu ase. Etu nimite khali kunba khan he etu rasta pai.
15 Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Misa bhabobadi khan pora hoshiar thakibi, jun khan mer nisena kapra pindhi kene dikhai, kintu bhitor te taikhan ekdom bhuk lagi thaka rong kutta janwar khan ase.
16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt vagy a bojtorjánról fügét?
Taikhan laga kaam laga phol pora tumikhan jani jabo. Dusra manu kata ghas pora angur ke joma nakore, aru nohoile kata ghas pora dimoru khan ulai naki?
17 Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
Etu nisena, sob bhal ghas khan bhal phol dhure, kintu biya ghas khan biya phol dhure.
18 Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Ekta bhal ghas pora biya phol dhoribo napare, nohoi lebi ekta biya ghas pora bhal phol dhoribo napare.
19 Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik.
Juntu ghas bhal phol nadhure etu ghas ke katikena jui te phelai dibo lage.
20 Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Etu pichete, tumikhan tai laga phol pora jani jabo.
21 „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyámnak akaratát.
Sob manu jun Moike ‘Probhu, Probhu’ koi kene mate, taikhan sorgo desh te huma bole nohoi, kintu jun manu sorgote thaka Baba Isor laga itcha kore, taikhan he huma bole paribo.
22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?
Bisi manu khan utu dinte kobo, ‘Probhu, Probhu, amikhan Apuni laga naam te bhabobani kora nai naki, aru Apuni laga naam te biya atma khan ke khedai diya nai naki, aru Apuni laga naam te asurit kaam khan kora nai naki?
23 És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!
Titia Ami Khuli Kena taikhan ke koi dibo, ‘Moi tumikhan ke kitia bhi jana nai! Moi laga usor pora jai jabi, tumikhan biya laga niyom kora khan!’
24 „Ezért ha valaki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát.
Etu nimite, sob manu jun Ami laga kotha khan hune aru eitu khan sob mane, taikhan ekjon gyaani manu nisena ase jun pathor uporte ghor bonaise.
25 És ömlött az eső, eljött az árvíz, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építették.
Bisi dangor hawa aru pani ahikena, aru purah pani pora bhorta kori loise, hoilebi etu ghor ke gira bole para nai, kele koile etu ghor to pathor uporte bonaise.
26 És ha valaki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és nem cselekszi azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát.
Kintu kun manu Ami laga kotha hune aru namane taikhan murkho manu ase jun balu laga uporte ghor bonai.
27 És ömlött az eső, eljött az árvíz, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és nagy lett a romlása.“
Dangor borkhon ahise, aru ban pani pora bhorta hoi jaise, aru hawa pora etu ghor ke hilai kene girai dise, aru pura ghor ke khotom kori diye.”
28 Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, álmélkodott a sokaság a tanításán,
Etu pichete jitia Jisu etu kotha khan koi kene khotom korise, Tai pora sikhai diya kotha huni kene sob manu asurit hoi jaise.
29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Kilekoile Tai sikhai diya to niyom likha khan pora sikha nisena nohoi, kintu ekjon adhikar thaka manu nisena koi thakise.
