< Máté 28 >

1 A szombat végén, a hét első napjára virradóan kiment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
ISSĬK'SĬSTSIKUYII ksĭstsiku'i otai'ksiuosaie, otaumŭtŭpapinŏk'kusaie ĭssĭk'atoiksĭstsikui, Mary Magdalene ki stsĭk'i Mary itoto'iau mŏks'ĭniĭsau ake'nimani.
2 És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úrnak angyala leszállt a mennyből, és odament, elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült arra.
Ki, sat'sĭt, ksŏk'kumă ai'papuyiu: tŭk'ka Ap'ĭstotokiua oto'tokatatsĭs spots' im itsĭnnĭsso'iĭnai, ki ito'to ki matskoap'imiuaie ok'otoksokh'sepĭstan ki itop'aiuaie.
3 Tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
Ostoksĭs'si netoinitai'natsiuaie popos'ists, ki kaii'ksĭstotosiu neto'i kon'skui:
4 Az őrök pedig a tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek, mint a holtak.
Ki ŭsks'katŭkkix stun'noyiauaie, ki ai'papuyeian netoi'nitsiiau enix'.
5 Az angyal pedig megszólalt, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
Ki oto'tokatatsĭs an'ĭstsiuax a kex', piniko'puk; nits'ksĭnip kitap'ŭssŭmmauau Jesus annŏk' kaiĭs'toksauŏk.
6 Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondta. Gyertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr.
Matsĭnakuaiĕm'ats: tŭk'ka, ŭk'aipuau otan'ipi. Puk'sipuk, sat'sĭk otsit'sipi Nĭn'ă.
7 És menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadott a halálból, és íme, előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.“
Ki kĭpi'tappoak, ki anĭstok'ax otŭs'ksĭnĭmatsax otse'ĭnsĭnni ŭkaipua'atomaie; ki, sat'sit, kitse'tomomattaak Galilee; omim' kitak'itsĭnnoauau: sat'sik, kikau'anĭstopuau.
8 És gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel, futottak, hogy megmondják tanítványainak.
Ki itsikĭp'ĭstupaatomiauaie ake'niman ai'kopumau, ki eks'kaetametŭkkiau; ki auks'kasiau mokitots'ipotosauaie otŭs'ksĭnĭmatsaxaie otse'poawsĭniaie.
9 Amikor pedig mentek, hogy megmondják tanítványainak, íme, szembejött velük Jézus, s ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!“Azok pedig odamentek hozzá, megragadták lábait, és leborultak előtte.
Ki otsitappo'sauax mŏkitsĭnnikoŏsauax otŭs'ksĭnĭmatsaxaie, sŭm'mĭs, Jesus ito'tatsemiuax ki an'ĭstsiuax All hail! Ki ito'toiauaie ki eĭn'ĭmiauaie okŏt'sĭstsaie, ki ita'tsĭmmĭmmiauaie.
10 Akkor ezt mondta nekik Jézus: „Ne féljetek, menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.“
Jesus itŭm'itŭnĭstsiuax, Pinikopuk; mĭs'tapuk, anĭstok'au nĭx'okoax mŏk'ittapposau Galilee, ki omim' nitak'itsĭnokiau.
11 Mialatt ők elmentek, íme, az őrségből bementek néhányan a városba, jelentettek a főpapoknak mindent, ami történt.
Annok' otsa'kiaitapposau, sŭm'mĭs, stsĭk'ix ŭsks'katŭkii itoto'iau akap'ioyĭs, ki aitsĭn'nikoyiauax omŭk'atoiapiekuax nitap'ii.
12 És összegyülekeztek a vénekkel együtt, tanácsot tartottak, és sok pénzt adtak a vitézeknek,
Kiotokŏnau'moŏsau ki omŭx'ĭnax otokŏnai'puyĭsau, ikotsi'auax eĕn'akex akaiĕm'i itawk'pumaupix,
13 és ezt mondták: „Mondjátok, hogy az ő tanítványai odajöttek éjjel, és ellopták őt, amikor mi aludtunk.
Ki an'ĭstsiauax, ŭnnik' otŭs'ksĭmĭmatsax nitsa'kiaiokasĭnan, sepioto'iax ki itsikŏmos'attsiauaie.
14 És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük vele, és kimentünk titeket a bajból.“
Ki nĭn'a okhtsĭs'saie, nitaksemŭnan ki kitakitsikŏmotse'piopĭnan.
15 Azok pedig fölvették a pénzt, úgy cselekedtek, amint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind a mai napig.
Mat'toyiauax itawk'pumaupix, ki otsksĭnĭmatseipuauaiax iia'tutsĭmiau ki annik' anĭssĭn'nik Jews sa'kiauanĭstomiax.
16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába a hegyre, ahová Jézus rendelte őket.
Nitsi'koputsiax otŭs'ksĭnĭmatsax itappo'iax Galilee nitum'mo, Jesus otan'ĭstopi.
17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig némelyek kételkedtek.
Ki otsĭnno'ŏsauaĭe itatsĭm'mĭmmiauaie: ki stsĭk'ix sai'etŭkkiax.
18 És akkor odament hozzájuk Jézus, és így szólt: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Ki Jesus ito'toax ki ai'sitsĭpsattsiuax, ki an'ĭstsiuax, kŏnau'tŭmapsinni spots'im ki ksŏk'kum nit'okoko.
19 Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,
Ŭn'nikaie, ĭs'tapuk, ĭsksĭnĭmats'okau kŏnau'mianĭstsitappii, ŭs'tapĭnokau ninikŏt'tokĕsts otsĭn'ikŏsĭmĕsts kĭn'un, ki okku'i, ki atsĭm'istaaw:
20 tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!“ (aiōn g165)
Isksĭnĭmats'okau mŏk'satsĭsauĕsts kĭtan'ĭstopuauĕsts; ki sat'sit, kitŭsks'opoksemopuau anĭstsiksĭs'tsikuĭsts aiksiuo'si ksŏk'kum. (aiōn g165)

< Máté 28 >