Máté 25
1 „Akkor hasonlatos lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat, és kimentek a vőlegény elé.
Då varder himmelriket likt tio jungfrur, som togo sina lampor, och gingo ut emot brudgummen.
2 Öt pedig közülük eszes volt, és öt bolond.
Men fem af dem voro visa, och fem fåvitska.
3 Akik bolondok voltak, amikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat.
De fåvitska togo sina lampor, och togo inga oljo med sig;
4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat is vittek magukkal az edényeikben.
Men de visa togo oljo i sin kärile, samt med lampomen.
5 Mivel pedig a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak és elaludtak.
Då nu brudgummen dröjde, blefvo de alla sömniga, och sofvo.
6 Éjfélkor pedig kiáltás hallatszott: Íme, jön a vőlegény! Jöjjetek elé!
Men om midnattstid vardt ett anskri: Si, brudgummen kommer; går ut emot honom.
7 Akkor felkeltek a szüzek mind, és elkészítették lámpásaikat.
Då stodo alla de jungfrurna upp, och redde sina lampor till.
8 A bolondok ezt mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk olajotokból, mert a mi lámpásaink ki fognak aludni.
Då sade de fåvitska till de visa: Gifver oss af edra oljo; ty våra lampor slockna.
9 Az eszesek pedig így feleltek: Nem lenne elegendő talán sem nekünk, sem nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.
Då svarade de visa, sägande: Ingalunda; på det både oss och eder icke skall fattas; utan går heldre till dem som sälja, och köper till eder sjelfva.
10 Mikor pedig elmentek vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárták az ajtót.
När de gingo och skulle köpa, kom brudgummen; och de, som redo voro, gingo in med honom i bröllopet, och dörren tillstängdes.
11 Később pedig a többi szűz is megjött, és ezt mondták: Uram, uram, nyisd ki nekünk.
På det sista kommo ock de andra jungfrurna, och sade: Herre, Herre, låt upp för oss.
12 Ő pedig így felelt: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
Då svarade han, och sade: Sannerliga säger jag eder: Jag känner eder intet.
13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Emberfia eljön.
Vaker fördenskull; ty I veten hvarken dag eller stund, när menniskones Son är kommandes.
14 „Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akart kelni, hívatta szolgáit, és amije volt, átadta nekik.
Ty lika som en man, den utländes for, kallade sina tjenare, och fick dem sina ägodelar i händer;
15 Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek erejéhez képest, és azonnal útra kelt.
Och fick enom fem pund, enom tu, och enom ett, hvarjom efter hans magt; och for straxt bort.
16 Az, aki az öt talentumot kapta, elment, kereskedett azokkal, és szerzett másik öt talentumot.
Då gick den bort, som fem pund hade fått, och handlade med dem; och vann annor fem pund.
17 Ugyanígy, akié a kettő volt, az is másik kettőt nyert hozzá.
Sammalunda ock den som tu hade fått, vann ock annor tu.
18 Aki pedig az egyet kapta, elment, elásta azt a földbe, és elrejtette urának pénzét.
Men den som ett hade fått, gick bort, grof i jordena, och bortgömde sins herras penningar.
19 Sok idő múlva pedig megjött a szolgáknak ura, és számadást tartott velük.
En lång tid derefter kom de tjenares herre, och höll räkenskap med dem.
20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, és hozott másik öt talentumot, és ezt mondta: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme, másik öt talentumot nyertem azokon.
Då steg han fram, som hade fått fem pund, och sade: Herre, du fick mig fem pund; si, annor fem pund hafver jag vunnit med dem.
21 Ura pedig ezt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be uradnak örömébe.
Då sade hans herre till honom: Ack! du gode och trogne tjenare, öfver en ringa ting hafver du varit trogen, jag skall sätta dig öfver mycket; gack in i dins herras glädje.
22 Eljött az is, ki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál nekem, íme, két másik talentumot nyertem rajta.
Då gick ock den fram, som hade fått tu pund, och sade: Herre, du fick mig tu pund, si, annor tu hafver jag vunnit dermed.
23 Ura ezt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be uradnak örömébe.
Då sade hans herre till honom: Ack! du gode och trogne tjenare, öfver en ringa ting hafver du varit trogen, jag skall sätta dig öfver mycket; gack in i dins herras glädje.
24 Eljött az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, ott is gyűjtesz, ahol nem szórtál.
Då kom ock den fram, som hade fått ett pund, och sade: Herre, jag visste, att du äst en sträng man; du uppskär der du intet sådde, och upphemtar der du intet strödde.
25 Ezért félelmemben elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe: Íme, itt van, ami a tied.
Och jag fruktade mig, gick bort, och gömde ditt pund i jordene; si, här hafver du det dig tillhörer.
26 Ura pedig így felelt neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.
Då svarade hans herre, och sade till honom: Du onde och late tjenare; visste du, att jag uppskär der jag intet sådde, och upphemtar der jag intet strödde;
27 El kellett volna helyezned pénzemet a pénzváltóknál, és én megjőve nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
Så skulle du hafva fått vexlarena mina penningar; och när jag hade kommit, hade jag ju fått mitt med vinning.
28 Vegyétek el ezért tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van.
Derföre tager af honom pundet, och gifver honom, som tio pund hafver.
29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.
Ty hvarjom och enom, som hafver, skall varda gifvet, och han skall hafva nog; men den som icke hafver, det som han hafver, skall ock tagas ifrå honom.
30 A haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
Och den onyttiga tjenaren kaster uti det yttersta mörkret; der skall vara gråt och tandagnisslan.
31 „Amikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele a szent angyalok mind, akkor majd beül dicsőségének királyi székébe.
Men när menniskones Son kommer i sitt majestät, och alle helige Änglar med honom, då skall han sitta på sins härlighets stol.
32 És eléje gyűjtenek minden népet, és elválasztják majd őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
Och för honom skola församlas all folk; och han skall skilja dem, den ena ifrå den andra, såsom en herde skiljer fåren ifrå getterna.
33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
Och fåren skall han ställa på sina högra sido, och getterna på den venstra.
34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, Atyám áldottai, örököljétek ezt az országot, amelyet számotokra készített a világ megalapítása óta.
Då skall Konungen säga till dem, som äro på hans högra sido: Kommer, I mins Faders välsignade, och besitter det riket, som eder är tillredt ifrå verldenes begynnelse.
35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
Ty jag var hungrig, och I gåfven mig äta; jag var törstig, och I gåfven mig dricka; jag var husvill, och I herbergaden mig;
36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
Nakot, och I klädden mig; sjuk, och I sökten mig; jag var i häktelse, och I kommen till mig.
37 Akkor így felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna?
Då skola de rättfärdige svara honom, och säga: Herre, när sågom vi dig hungrigan, och spisadom dig; eller törstigan, och gåfvom dig dricka?
38 Mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
När sågom vi dig vara husvillan, och herbergadom dig; eller nakotan, och kläddom dig?
39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
Eller när sågom vi dig sjukan, eller i häktelse, och kommom till dig?
40 És így felel a király majd nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek ezt eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg.
Då skall Konungen svara, och säga till dem: Sannerliga säger jag eder: Det I hafven gjort enom af dessa minsta mina bröder, det hafven I gjort mig.
41 Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, átkozottak, az ördögöknek és az ő angyalainak elkészített örök tűzre. (aiōnios g166)
Då skall han ock säga till dem på venstra sidone: Går bort ifrå mig, I förbannade, uti evinnerlig eld, som djeflenom och hans änglom tillredd är. (aiōnios g166)
42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,
Ty jag var hungrig, och I gåfven mig icke äta; jag var törstig, och I gåfven mig icke dricka.
43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
Jag var husvill, och I herbergaden mig icke; nakot, och I klädden mig icke; jag var sjuk och i häktelse, och I sökten mig icke.
44 Akkor ezek is így felelnek majd neki: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél vagy szomjaztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked?
Då skola ock de svara honom, och säga: Herre, när såge vi dig hungrigan, eller törstigan, eller husvillan, eller nakotan, eller sjukan, eller i häktelse, och hafvom icke tjent dig?
45 Akkor így felel majd nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel ezekkel a legkisebbek közül, velem nem cselekedtétek meg.
Då skall han svara dem och säga: Sannerliga säger jag eder: Hvad I icke hafven gjort enom af dessa minsta, det hafven I ock icke gjort mig.
