Máté 21
1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak, akkor elküldött Jézus két tanítványt,
Jerusalemi kumara emeri atupa hu'za Betfage kumate ehanati'za, Olivi agonare emanine'za, Jisasi'a amage nentaza disaipol nagapinti tare'mokizni huznanteno,
2 és ezt mondta nekik: „Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és ott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt a csikóját: oldjátok el, és hozzátok ide nekem.
anage huno zanasmi'ne, Vutna antu kumate ome kesakeno, a' donki afura, anenta'ane kina rentenenigeno mani'neankitna ome kegaha'e. Kina katufetna zanavreta Nagrite e'o.
3 Ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és rögtön el fogja engedni őket.“
Avareta ne-esnakeno mago'moma kema hina, eri'za me'negeno Ramo'a hurantegeta enevro'e hutna hi'o. Anagema hanakeno'a, ko avretna vi'o hugahie.
4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:
Amazama fore hu'neana korapa avontafepi kasnampa vahe'mo hunte'nea, kemo eama hu'ne.
5 „Mondjátok meg Sion leányának: »Íme, királyod jön hozzád, alázatosan és szamáron ülve, teherhordozó szamárnak csikóján.«“
Saioni mofara anage hunka asmio, ko, kagri kinimo kagritega ne-eanki, avufa anteramino, donki agumpi manino, ve agaho donkifi, ne-e. (Zek 9:9.)
6 A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nekik.
Amage nenta'za disaipol nagapinti vu'namoke Jisasima kema huzanante'neaza hu'na'e.
7 Elhozták a szamarat és annak csikóját, felsőruhájukat rájuk terítették, Jézus pedig ráült.
Ana a' donkine, anenta'ane znavre'ne eke anakre kuzni'a zafike ana donki agumpi vasi'nakeno, Jisasi'a ana agofetu mrerino mani'ne.
8 A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások pedig fákról gallyakat vagdostak, és az útra szórták.
Manino nevige'za rama'a veamo'za nakre ku'zami zafiza kante vasi'za nevzage'za, mago'amo'za zafa azankuna akafri'za kampi vasinageno anante vu'ne.
9 Az előtte és utána menő sokaság pedig így kiáltott: „Hozsánna a Dávid Fiának!“„Áldott, aki jő az Úrnak nevében!“„Hozsánna a magasságban!“
Rama'a vahe kote'za Agri avuga vu'naza vahe'zagane, henkama aza vahe'mo'za tusi muse nehu'za kezati'za, muse huntesune Deviti ne'mofavrea, agrira asomu hunto ramofo agifi ne-emofona, muse huta agi'a erintesga hunagamu atresune.
10 És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és kérdezték: „Kicsoda ez?“
Ana nehazageno Jisasi'ma, Jerusalemi kuma agu'afi uhanatige'za mika veamo'za antri nehu'za muse hu'za, ama nera iza'e?
11 A sokaság pedig ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.“
Nehu'za ana vahe kevumo'za hu'za, ama'i kasnampa ne' Jisasi'e, Nasareti kumateti, Galili kazigati e'nea nere hu'naze.
12 És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta.
Jisasi'a mono nomofo agu'afi ufreno maka zagore netre'za miza neseza nehaza vahe'zaga zamahe anatige'za fegi'a atirami'naze. Hagi zago rezahe nehaza vahe sipa eri herafi netreno, mizante maho nama zaga ante'naza vahe tra'zmi eri rukrahe hutre'ne.
13 És ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házamat imádság házának mondják: ti pedig latrok barlangjává tettétek.«“
Jisasi'a anage huno zamasmi'ne, Anumzamofo avontafepima kre'nazana, nagri nona Anumzamofonte nunamu hunte no megahie hu'ne. Hianagi tamagra kumzafa vahe frakiza manisnaza kuma retro nehaze. (Ais 56:7.)
14 Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.
Ana hige'za zmuraga asu hu'nea vahe'ene, zmaga haviza hu'nea vahe'mo'za Agrite ra mono nompi ageno zamazeri so'e huzmante'ne.
15 A főpapok és az írástudók pedig látva a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik a templomban kiáltoztak: „Hozsánna a Dávid Fiának!“– haragra gerjedtek,
Hianagi pristi vahe'ene kasegere ugagota hu'naza vahe'mo'za Jisasi'ma kaguvaza hiaza negazageno, mofavre ramimo'za ranke hu'za, Deviti Nemofo muse huntone hazazamo zamarimpa hege'za, Jisasinku anage hu'naze,
16 és ezt mondták neki: „Hallod, mit mondanak ezek?“Jézus pedig ezt válaszolta nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: »A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?«“
Amama mofavre ramimo'zama nehaza kea nentahino? Hazageno Jisasi'a anage hu'ne, Ozo, tamagra mono avontafera hampritma onke'nazo, osi mofavrene, aminte mofavremokizmi zamagipi, kagri rankagi kami'zana retro hunte'nane. (Sam-Zga 8:2.)
17 Ezután otthagyta őket, kiment a városból Betániába, és ott maradt éjjel.
Jisasi'a anage huteno Jerusalemi rankumara atreno Betani kumate vuno, anante umase'ne.
18 Reggel pedig a városba visszajövet megéhezett.
Jisasi'a nanterana otino ete Jerusalemi rankumatega vunaku nevuno aga'zanku hu'ne.
19 És meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, hanem csak leveleket. Ekkor ezt mondta neki: „Gyümölcs ezután rajtad soha ne teremjen!“És a fügefa azonnal elszáradt. (aiōn g165)
Keana kama vutega magoke fiki zafa oti'negeno, Agra ana zafa tava'onte eno eme keana magore huno nena'a omneno ani'namoke hu'negeno, Agra ana zafagu huno, (aiōn g165)
20 Látták ezt a tanítványok, és csodálkozva mondták: „Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?“
Mago'enena kagripina raga fore osugahie. Ana zafamo'a osapategeno amage nentaza disaipol naga'mo'za nege'za zmanogu nehu'za antahige'naze. Nankna huno ama fiki zafamo'a ame huno osaparare?
21 Jézus pedig ezt felelte nekik: „Bizony mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami ezzel a fügefával történt, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe, az is megtörténik.
Hu'za hazageno, Jisasi'a anage huno kenona zamirera hu'ne, Tamage hu'na neramasmue, tamentinti nehutma tare tagufa tamagesa ontahisnutma, tamagra fiki zafa huntoa kna'zana ageteretma amne hazasine. Hianagi ama'na agonagu hutma, otinka hage rimpi tka'uro hanageno'a amne ana hugahie.
22 És amit imádságotokban kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.“
Hanki nazankuro kamentinti hunka, nunamu hunka antahigesanana, amne erigahane.
23 Amikor bement a templomba, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, amint tanított, és ezt mondták: „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?“
Jisasi'a ra mono nomofo kumate marerino rempi hu'nezmige'za, pristi vahemo'zane, Jiu kva vahe'mo'za Jisasinte e'za amanage hu'za antahige'naze, Ina hihamure ama eri'zana Kagra e'nerine, Aza ana hihamua Kagrira kami'ne?
24 Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
Jisasi'a zamagri kenona huno, Nagra anazanke hu'na mago zanku tmantahigegahue, anazama Nagri'ma nasmisage'na, Nagra ina hihamufi ana eri'zana e'nerufi anazanke hu'na tmasmigahue.
25 A János keresztsége honnan volt: mennyből vagy emberektől?“Azok pedig így tanakodtak magukban: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nekünk: Akkor miért nem hittetek neki?
Joni'ma mono tima frezmante'neana, iza'e agafa'a, monafintipi vahe'mo'za huntageno eri'ne? Hige'za ana vahe'mo'za nanekea nentahi'za agafa'agu naneke ohumi ahumi hu'za, tagrama huta, monafintire hanunkeno'a, Agra tagriku anage hugahie, hanki nahigetma agritera tamentintina nosaze? Huno hugahie.
26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.“
Hianagi tagrama hutma, vahe'mo'za huntageno eri'ne hanunke'za, vahe'mo'za tahegahaze hu'za koro hu'naze. Na'ankure maka vahe'mo'za Joninkura kasnampa nere nehaze.
27 Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.“Ő pedig ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Nehu'za Jisasina ke nona'a hunte'za, Tagra ontahi'none hazageno, Agra anazanke huno zamasmi'ne, Nagranena igati eri'noa hihamufi eri'zana eneruo ontamasmigahue.
28 „De mit gondoltok ti? Volt egy embernek két fia, és odamenve az elsőhöz, ezt mondta: Eredj, fiam, munkálkodj ma a szőlőmben.
Hianagi tamagra na'ane tamagesa nentahize? Mago ne'mo'a tare ne'mofavre zanante'ne. Pusa ne'te viazamo anage hu'ne, mofavre'nimoka menina vunka waini hozafi eri'za omerio hu'ne.
29 Az pedig így felelt: Nem megyek; de azután meggondolta magát, és elment.
Ana mofavremo'a ke nona hunteno, Nagra ovugahue hutenoagi, henka agu'a zahe huno vu'ne.
30 A másikhoz is odamenve, hasonlóképpen szólt. Ő pedig azt felelte: Elmegyek Uram – de nem ment el.
Neznafa'a henka'mofonte viazamo anahu ke huno ome antahige'ne. Ana mofavremo ke nona huno, nagra ana hugahue hutenoagi, ovu'ne.
31 E kettő közül melyik teljesítette az atyja akaratát?“Ezt felelték neki: „Az első.“Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
Taremokiznifintira inamo nefa avesizana avaririne? Zamagra hu'za Pusante'mo'e, hazageno Jisasi anage huno, Nagra tamage hu'na neramasmue, takesi zagoma vahepinti zonegiza vahe'ene, monkote'ma nehaza vahe'mo'za tamagrira tamagatere'za Anumzamofo kumapina vugahaze.
32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, és nem hittetek neki.“
Na'ankure Jonima tmagritega e'neana fatgo avu'ava huramerinaku e'negetma, tamagra agritera tamentinti osu'naze. Hianagi vahepinti takesi zagoma zogi vahe'mo'zane, monko vahe'mo'za agritera zamentinti hu'naze. Hagi tamagra ana zana negetmagi, tamagu'a rukrahe hutma tamentinti huonte'naze.
33 Hallgassatok meg egy másik példázatot: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, azt gyepűvel körülvette, sajtót ásott le benne, és tornyot épített, kiadta munkásoknak, és elutazott.
Mago fronka kea antahiho. Mago mopa agafa ne'mo'a waini hoza kri'ne. Ana hoza kegina huno wainima tatisia keria asenteteno, hagi mani'neno kvahu nona kintene. Zoka mani'neno ikante zago mizaseterehu (rent) vahete hoza'a netreno afete ka vu'ne.
34 Amikor pedig a szüret ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a termést.
Hozama anarere knama egoftama higeno'a, kazokzo eri'za vahe'a huzmantege'za, agri'ma refako hu'za amisnazama'a erisnagu kegava hu'ne'za ikante mizama (rent) nezamiza nagate e'naze.
35 A munkások megfogták a szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.
Ana hianagi, anama kegavama hu'naza naga'mo'za zmarotago hu'za, magora knonkeve nemi'za, magora ahe nefri'za, magora have kanonu ahe'naze.
36 Ismét küldött más szolgákat, többet, mint az előbb, és azokkal is úgy cselekedtek.
Mago'ane kazokzo eri'za vahera pusante'ma huzmante'neama'a agatereno hakare huzmantege'za vazage'za, anazanke huzmante'naze.
37 Utoljára pedig elküldte saját fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
Henkarfana, ne' mofavreni'a agazone humigahaze nehuno mofavre'a huntegeno vu'ne.
38 De a munkások meglátták a fiút, és azt mondták maguk közt: Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét.
Hianagi ana hoza ikante kva hu'ne'za miza nesaza vahe'mo'za, kageno nemofo'ma ege'za, ama fenoma erisia mofavre ama eanki erinketa ahenefrita ana fenona erigahune.
39 És megfogták őt, kivetették a szőlőből, és megölték.
Anage hute'za, ana waini hozafinti avazuhu fegu atre'za ahe fri'naze.
40 Amikor azért megjön a szőlőnek ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?“
Hagi anantema waini hozamofo nafa'amo'ma esuno'a, hozama kegavama hu'naza vahera, na'a huzmantegahie?
41 Ezt felelték neki: „Mivel gonoszok, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik idejében odaadják majd neki a termést.“
Agrira anage hu'za asmi'naze, Agra havi avu'ava hanaza vahera zamazeri havizahutfa hugahie. Huteno ana waini hoza zamazampinti hanare'mreno, hoza kegava hu'ne'za hoza anerere knare, agrama erigahue hu'nesiama'ama amisaza vahe zamigahie hu'naze.
42 Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásokban: »Amelyik követ az építők megvetettek, az lett a szegletkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt«?
Jisasi'a anage huno zamasmi'ne, Anumzamofo avontafepina tamagra hampritma nonkazo? Nogi vahe'mo'za knare osu'ne hu'za eritre'naza havemo'a, nomofo renagentete asente'nageno azeri hanaveti have menina fore nehie. Ama'i Anumzamo tro hu'neankino, tvurera so'e zantfa fore nehie. (Psa-Zga 118:22-23)
43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
Ama ana agafare, Nagra kea tamagrira tamasmina, Anumzamofo kumara tamagripintira hanareno, iza'zo Anumzamofo kuma'mofo nena rgama renentesnamokizmi zamigahie.
44 És aki erre a kőre esik, szétzúzza magát, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.“
Hagi mago'mo'ma amana havere'ma asaga hurmisimo'a, korino rupanini hugahie. Hianagi ana havemo'ma inamofo agofeturo asagahu ramisimo'a fuzafupeno kugupa segahie.
45 Amikor a papok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
Hige'za ugagota pristi vahe'mo'zane, Farisi vahe'mo'za ana fronka kema hia nentahi'za, zamagra antahi'zazmifina, tagriku nehie hu'za hu'naze.
46 És amikor el akarták őt fogni, megrémültek a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt.
Jisasina azerisaza kanku hakre'nazanagi, zamagra tusi'a vahe kevugu kore hu'naze. Na'ankure ana vahe kevumo'za, Agrikura kasnampa nere hu'za nehaza zankure.
