Máté 20
1 „Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.
SPOTS' IM ĭstsĭn'naiisĭnni netoi'nitsiu nĭn'au, nap'ioyĭs ĭstsĭn'aim, annŏk kŏk'kŏnisuxiuŏk mŏk'anĭstosi ap'autŭkkix, mŏkapotomoyĭsax otsĭn'sĭmman.
2 Megegyezett a munkásokkal napi tíz pénzben, és elküldte őket szőlőjébe.
Ki ŏkh'situkkisax mŏkokuyĭsax tuks'kai ksĭstsikui tŭks'kŭmi apŭn'asaini itŭp'skuyuiax otsĭn'sĭmmani.
3 Amikor kiment három óra tájban, látott másokat is, akik tétlenül a piacon álltak.
Ki nioks'kaii itai'ksĭstsikumiopi mat'suxiu, ki stsik'ix nan'nuyiuax nam'itaipuyiax itau'pumopi,
4 Ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.
Ki an'ĭstsiuax nokŏt'sitappoak ĭnsĭm'man, ki mokŏm'otsĭssi kitak'okotopuau, ki itappo'iau,
5 Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.
Nau'yi itai'ksĭstsikumiopi, ki piksu'yi itai'ksĭstukumiopi, mat'sŭxiu, ki netoi' mat'anĭstsiu.
6 Tizenegy óra tájban is kiment, és talált másokat, akik tétlenül álltak ott, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész napon át tétlenül?
Ki nitsiko'puttuyi itai'ksĭstsikumiopi, itsŭx'iu ki ikon'oyiuax stsĭk'ix nam'itaipuyix, ki an'ĭstsiuax konai'ksĭstsikuyi kumaukai'amitaipuisks annom'?
7 Azok így feleltek: Mert senki sem fogadott fel minket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos megkapjátok.
An'istsiauaie mats'itstsipa matap'pi nŏk' anikĭnan. An'ĭstsiuax, Nokŏt'sitappoak ĭnsĭm'man; ki mokŏm'otsĭssi kitak'okuinanipuau.
8 Mikor beesteledett, a szőlőnek ura ezt mondta vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nekik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
Ki autŭkkus'si, insĭm'man ĭstsĭn'aim an'ĭstsiuaie otap'otomoki, ninikŏt'sĭsau ap'autŭkkix, ki ko'tsisau saiak'inosattaupiau, matom'okotsĭsau sako'ĭssix, ki tŭm'okotsĭsau matom'six.
9 És jöttek a tizenegy órások, fejenként tíz-tíz pénzt kaptak.
Ki ĭstoto'sau nitsiko'puttuyi itai'ksĭstsikumiopi itaumŭtŭp'apotŭkkix, kŏnai'ĭnax ikŏno'kuyiau apŭn'asaini.
10 Jöttek azután az elsők, és azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is tíz-tíz pénz kaptak fejenként.
Ki matom'six ĭsto'sau, ŭs'taiau mŏkoku'yĭsauaie stsĭk'i; ki ikŏno'kuyiau apŭn'asaini.
11 Amint pedig fölvették, zúgolódni kezdtek a házigazda ellen,
Ki otoku'yĭsauaie, itŭpaukape'poawtsiauaie nap'ioyĭs ĭstŏkhsĭn'ai,
12 és ezt mondták: Azok az utolsók egyetlen óráig dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
Ki an' iau, anniks'isk sako'ĭsixk nituk'skau itai'ksĭstsikumiopi itapotŭkkiau, ki kanĭstokotaiau kanĭst'okokipĭnan ki ksĭstsiku'i ĭstsiksĭs'tutsĭssĭnni nitap'autŭkkipĭnan.
13 Ő pedig így felelt közülük egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled: Vagy nem tíz pénzben szerződtél velem?
Ki an'ĭstsiuaie tuks'kŭmi, Napi'a, kimat'omaikĭmatsĭstotopa: kikŭt'tomaiŏkhsitŭkkipa tuks'kŭmi apŭn'asaini?
14 Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
Matsit' kitsinan' ki mĭs'taput; nitak'anĭstokotau am'o sako'ĭssiu kanĭst'okotopi.
15 Talán nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Kŭttomŏkhsiuats nitsinan' nanĭstsitsitapi nŏk'anĭstutsĭssi? Kŭtaukapiu'ats koŏps'pi, mŏk'ŏkhsĭssi nitsinan'?
16 Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
Ki sako'ĭssix akotom'siau, ki matom'six ak'sakoĭssiau; tŭkka akaiĕm'ix ni'nikŏttaiau, ki un'natosĭmix mat'toaiau.
17 Amikor felment Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vette magához, és ezt mondta nekik:
Ki Jesus otsitŭpamĭssosi Jerusalem, na'tsikoputtsix otŭs'ksĭnĭmatsax itŭnĭstŭpĭp'iikax, ki an'ĭstsiuax,
18 „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, és halálra ítélik őt.
Sat' sit aitŭpamĭssau'op Jerusalem, ki nĭn'au okku'i akitŭpomŭts'kau omŭk'atoiapiekuax ki ai'sĭnakix, ki akŭnĭstokŏkitsĭmŭt'tsiiauaie mŏks'eĭnsaie.
19 A pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.“
Ki akŭtsitŭp'omŭtskau Gentiles mŏkitapapĭstotoŏssauaie, ki mŏkitstsipĭs'ossauaie, ki mŏkauai'stŏsauaie; otsoks'kaiksĭstsikusi ak'ŭtsipuau.
20 Ekkor hozzáment a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
Zebedee oku'ix oksĭs'toauai ipok'itotomiauax oku'ix, ki atsĭmmĭm'miauaie, ki au'kŏmŏnĭstsiauaie tuks'kaii.
21 Ő pedig megkérdezte tőle: „Mit akarsz?“Ő ezt mondta neki: „Mondd, hogy az én két fiam üljön a te országodban: egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.“
Ki an'ĭstsiuaie, Tsa kanĭstsitsitapa? An'ĭstsiu aie. Anit am'ox nitai'akokosĭx mŏkittaupĭsau kitsĭn'naiisĭnni, tuks'kŭma netots'i, ki tuks'kŭma e'aksĭsauotsi.
22 Jézus pedig ezt felelte neki: „Nem tudjátok, mit kértek. Megisszátok-e a poharat, melyet én iszom? És megkeresztelkedtek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?“Azt mondták neki: „Meg.“
Jesus an'iu, kimatsksĭnip'uaua kitau'kŏmŏnikipuai, Kikŭtaiakokotsĭmipuau annŏk' kos'ŏk nimutai'aksĭmipŭk? Kikŭtaiakokotŭstapĭnŭkipuau ŭsta'pĭnŭksĭnni nimutai'akŭstapĭnŭkipi? An'ĭstsiauaie, nitokot'ŭnĭstspĭnan.
23 Erre ő azt mondta nekik: „Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.“
An'ĭstsiuax kitak'ŭtsĭmipuau no'kosă, ki kitak'ŭstapĭnŭkipuau ŭsta'pĭnŭksĭnni nimut'akŭstapĭnŭkiipi; ki nimatsinanĕstsau kŏkokotosuai kŏkittaupisuai netots'i ki e'aksĭsauotsi nesto'a, ki anniks'isk matap'pixk Nin'a ŭk'aisŭppŭtsĭstotomoyiuax, otaksinan'oaiau.
24 Amikor ezt meghallotta a többi tíz, bosszankodtak a két testvérre.
Ke' pix otokh'tsĭmsau ĭstsĭmmĭm'miauax na'tsitappix ipapiĭmmotseiix.
25 Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak szolgáikon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
Ki Jesus ninikŏt'siuax, ki an'istsiuax, kits'ksĭnipuau Gentiles otsĭn'aimoauax otain'aiĭskotokoaiauax ki anniks'isk omŭx'ĭnaxk nokŏtai'naiĭskotokoaiauax.
26 De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok,
Ki mataketŭmanistsiu'ă ksĕsto'au: annŏk' ak'omŭksĭmŏk, ŭnanĭstap'otŭksi;
27 és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
Ki annŏk' kitaks'ĭnnauŭkŏk ŭnanĭstap'otŭksi:
28 Amint az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.“
Nin'au okku'i matŭtoto'ats mŏk'apotomoŏsaie, mŏk'apotomoŏsi umut'oto, ki mŏk'itatsuaumŭtskotosi akaitappix opai'tappiisĭnni.
29 Amikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt.
Ki otsĭstŭpaatosau Jericho, akai'tappix ipokiuo'iauaie.
30 És íme, két vak, aki az út mellett ült, meghallva, hogy Jézus arra megy el, elkezdett kiáltozni: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“
Ki satsit, natsitappix naps'tsix pitsiko'-otsim i tau' pix otokh'tsĭsau Jesus umutak'itsskosaie awk'umiau, ki an'iau, kĭm'okinan, Nin'a David okku'i.
31 A sokaság pedig megdorgálta őket, hogy hallgassanak, de azok annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“
Ki o' tappiisĭn'na ai'semiauax mŏkstaie'puyĭsax: ki matsĭstawk'umiau ki an'iau kĭm'okinan, Nin'a, David okku'i.
32 Jézus pedig megállt, és megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?“
Ki Jesus itsipu'yiu, ki nan'nikŏttsiuax, ki an'iu, Tsa kŏk'anĭstutopuau?
33 Ők így feleltek neki: „Azt, Uram, hogy megnyíljanak szemeink.“
An'ĭstsiauaie, Nin'a mŏksikauopiisaii noŏps'pĭnanix.
34 Jézus pedig megszánta őket, megérintette szemeiket, és szemeik azonnal megnyíltak, és követték őt.
Ki Jesus kaiĭm'iuax, ki itsĭksen'iuax oŏps'puauax, ki oŏps'puauax kau'opiau, ki itopokiuo'iauaie.
