Máté 18

1 Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Vajon ki nagyobb a mennyek országában?“

Hagi ana knafi amage nentaza disaipol naga'mo'za Jisasinte e'za amanage hu'naze. Aza mona kumapina ugagota vahera manigahie?

2 Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,

Hazageno Jisasi'a mago osi mofavre ke higeno egeno, amunozamifi azeri otiteno,

3 és ezt mondta: „Bizony mondom néktek: ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.

amanage hu'ne. Nagra tamage hu'na neramasmue, Tamagra ruzahe huta osi mofavre'gna osanuta, mona kumapina ovutfa hugahaze.

4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

Aza'o agra avufa antermino ama osi mofavre'gna hanimo, mona kumapi rana manigahie.

5 Aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

Hagi aza'o ama anahukna huno osi mofavrema Nagri nagifima avresimo'a, Nagri navregahie.

6 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogyha malomkövet kötnek nyakába, és a tenger mélyébe vetik.

Hu'neanagi iza'o ama ne'one mofavre nagapinti'ma Nagrite amentinti nehimofoma kumipi avarente'simofona, ne'zama refuzafuma nepaza ra have eritma anankempi tafiteta, asgahutma hageri amu'nompi atresageno tima nakriniana knare hugahie.

7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás történik.

Iza'o rumofoma kumipima avrenentea vahekura nasuragie, na'ankure hakare zupa vahe'ma zamazeri kumipi netreazana me'ne. Hianangi iza'o rumofoma kumipi avrentesimo'a tusi'a hazankefi manigahie.

8 Ha pedig a kezed vagy lábad megbotránkoztat, vágd le azokat, és dobd el magadtól: mert jobb neked az életre sántán vagy csonkán bemenned, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. (aiōnios g166)

Hagi kazamo'o, kagiamo'ma kavareno kumi kante'ma vanigenka, akafrinka matevu atro. Kagra'ma magoke kazane kaganema me'nesigenka manivava kasimuma erisanana knare hugahie. Hagi tare kazane kagane me'nenige'za tevava tevefi mate'vu katregahaze. (aiōnios g166)

9 Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, és dobd el magadtól: jobb neked félszemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére. (Geenna g1067)

Kavurgamo'ma kumipi kavrentesigenka, tagatinka matevu netrenka, manivava kasimuma magoke kavurgane erisanana knare hugantegahie. Hagi tarega kvurgama menesigeno'a, tevava tevefi matevu katregahie. (Geenna g1067)

10 Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se utáljatok, mert mondom néktek, hogy angyalaik a mennyekben mindig látják mennyei Atyám arcát.

Tamagra kva hiho, amana ne'onse mofavre nagara zmage fenka otreho. Na'ankure Nagrama nermasmuana monafina zamagri ankeromo'za, mika zupa monafinka mani'nea Nenfa avugosa negaze.

11 Mert az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.

[Vahe'mofo mofavre'ma e'neana fanane hu'naza vahe hakreno zmarenaku e'ne.]

12 Mit gondoltok, ha valamelyik embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, vajon nem hagyja-e őket ott, és a hegyekbe elmenve nem keresi-e meg azt, amely eltévelyedett?

Na'ane tamagesa nentahize? Magomo'ma 100'a sipisipi ante'nesnifinti, mago'ma fanane hanigeno'a, 99'a agonarega zamatreneno mago'ma fananema hu'nemofonkura ome hakreno ovregahio? A'o.

13 És ha történetesen megtalálja, bizony mondom néktek, inkább örvend annak az egynek, mint a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedett el.

Agra hakreno erifore hanuno'a, tamage neramasmue, 99ni'a fananema osu'naza sipisipi afuzaga agatereno mago'ma fananema hu'nemofona tusi'a muse huntegahie.

14 Hasonlóképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.

Anahu kna huno, monafinka Nermafa avesi'zamo'a, ama ne'onse nagapintira magore huno frino fanane osanie nehie.

15 „Ha pedig atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.

Mono negafu'ma kumi'ma hugantesigenka, vutna tanagragu umani'neta ana havizama hu'nesia zana ome azeri fatgo hunto. Agrama keka'ama antahisiana, negfuna avare kamatane.

16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, »hogy két vagy három tanú vallomásával erősítsen meg minden szót.«

Hagi keka'ama ontahisnigenka, magoro tareo znavrenka vunetma, nentahisageno mika hazenkea erifatgo huno eriama hugahie.

17 Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.

Hanigeno agrama antahi oramisiana, mono kevumofo asamio. Hanankeno mono kevumofo ke ontahisiana, atregeno agra mono ontahi vahero, havige huno takesi zago eri vahekna vahe manino.

18 Bizony mondom néktek: amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz, amit feloldotok a földön, a mennyben is oldva lesz.

Nagra tamage hu'na neramasmue, inankna zama mopare'ma anakisnaza zana, anazanke huno monarera anakigahie. Hagi inankna zama mopare'ma vakane atresnaza zana, anahu'kna huno monarera vakane atregahie.

19 Ismét mondom néktek, hogyha ketten közületek egyetértenek a földön minden dologban, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.

Ete mago'ene Nagra tamage hu'na neramasmue, taremotna ama moparera mani'netna, mago tnarimpa hutetna, mago'a zanku antahigesna'ana, monafinka mani'nea Nenfa'a amne hugahie.

20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.“

Na'ankure ama mopare'ma taremo'o tagufamo'za, Nagri nagire emeritru hanafina, Nagra zamagri amu'nozmifi manigahue.

21 Ekkor odament hozzá Péter, és ezt mondta: „Uram, hányszor lehet atyámfiának ellenem vétkeznie, és neki megbocsátanom? Még hétszer is?“

Anante Pita'a, Jisasinte eno anage hu'ne, Ramoke, kumi hunantesia nenafuna, nama'a zupa kumi'a atrentegahue, 7ni'a zupa atrentegahufi?

22 Jézus ezt mondta neki: „Nem azt mondom neked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

Higeno Jisasi'a Pitankura anage hu'ne, 7ni'a zupo'ompge, Nagra tamage hu'na negasamue, 7ni'a 70'a zupa atrentegahane.

23 Ezért hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki számot akart vetni az ő szolgáival.

Ama ana agafare mona kumamo'a amanahu hu'ne, mago kinimo'ma kazokzo eri'za vahe'amoza zagoa nofi hu'naza ete erinaku hige'za eri'za refako hu'za eme amizankna hu'ne.

24 Amikor pedig számot kezdett vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer talentummal volt adós.

Anama huno zaganeno hakeno negege'za, 10 tauseni zago'a nofi hu'nea ne' agrite avare'za e'naze.

25 Mivel nem tudott fizetni, megparancsolta ura, hogy adják el őt, feleségét és gyerekeit, és mindenét, amije van, és fizessen.

Na'ankure ana ne'mo'a nofima hu'neana ovaknegeno, ramo hamponage ana ne'ku huno, a'mofavre'ane mika tuzampaza ante'neazana zagore ome atrenka, nofima hu'neama'a etenka vaknento higeno,

26 A szolga ezért leborult előtte, könyörgött neki, és ezt mondta: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.

anante kazokzo eriza ne'mo'a mopafi agri avuga mseno keke hunteno, kagra agazone hunaminege'na, mika nofi'ma hunoana ete'na nagra vaknaneno hu'ne.

27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta őt, és az adósságát is elengedte neki.

Ana kazokzo eri'za ne'mofo Ramo'a kazokazo nera asuragi anteno avrenetreno nofima hu'nea zana atrentene.

28 A szolga pedig kiment, és találkozott eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral volt neki adós. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta: Fizesd meg nekem, amivel tartozol.

Ana higeno atiramino fegi vuteno'a, magoka kazokazo eri'za eneri'a ne'mo agripinti 100'a silva zago nofi hu'nea ne' omege'ne. Anante ananke nofite avazu nehuno anage hu'ne, nagripinti nofi'ma hu'nana zana etenka vakano hu'ne.

29 Szolgatársa ekkor leborult a lábai elé, és könyörgött neki: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.

Anante ana kazokzo eri'za ne'mo mopafi unemaseno keke hunteno, agazone hu'nantenege'na nagra eme vaknaneno.

30 De ő ezt nem akarta, hanem elment, börtönbe vettette addig, amíg megfizeti, amivel tartozik neki.

Hianagi ana kea ontahino ruvahe hiazamo kina nompi avreno ome retufe vazigeno mani'neno, nofi'ma hu'nea zana vaknegahie.

31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon megszomorodtak. Elmentek, és jelentettek uruknak mindent, ami történt.

Magoka kazokzo eri'zama eneriza naga'mo'za fore'ma hiazana kete'za, tusiza hu'za zamasunku hute'za vazamo'za mika zama fore hiazana ra zamimofo ome asmi'naze.

32 Akkor magához hívatta őt ura, és ezt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mert könyörögtél nekem.

Anante rankva ne'amo'a ugota kazokzo eri'za ne' kehuno, Kagra havi kavukva'ene kazokzo eri'za nere! Na'ankure kagrama keke ke hunantake'na maka nofi'ma hu'nana zana atregante'noe.

33 Nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársadon, amint én is könyörültem rajtad?

Nagrama hugante'noaza hunka kazokzo eri'za negafuna kasunkura huontegahampi?

34 Ekkor megharagudott az ura, átadta őt a hóhérok kezébe, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.

Nehuno tusi asi vazigeno, agri rankva'amo kina nonte kva nehaza vahete, azeri haviza nehanageno mani'neno nofi'ma hu'neaza vakanenogu avreno ome zami'ne.

35 Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának a vétkeiket.“

Ana hu'negu, mago mago'mokama negafuma kagu'areti hunka kumi'ama apase ontesanana, monare Nenfa'a tamagrira anazanke hurmantegahie.