Márk 5
1 És elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
Und sie kamen ans andere Ufer des Meeres in die Landschaft der Gadarener.
2 És amint a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,
Und als er aus dem Schiffe gestiegen war, lief ihm alsbald aus den Gräbern ein Mensch mit einem unreinen Geist entgegen,
3 akinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bírta őt senki megkötözni.
der seine Wohnung in den Gräbern hatte. Und niemand konnte ihn binden, auch nicht mit Ketten;
4 Mert már sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
denn schon oft war er mit Fußfesseln und Ketten gebunden worden, aber die Ketten wurden von ihm zerrissen und die Fußfesseln zerrieben; und niemand vermochte ihn zu bändigen.
5 Éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozott, és magát kövekkel vagdosta.
Und er war allezeit, Tag und Nacht, in den Gräbern und auf den Bergen, schrie und schlug sich selbst mit Steinen.
6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, és elébe borult,
Als er aber Jesus von ferne sah, lief er und warf sich vor ihm nieder,
7 és fennhangon kiáltva mondta: „Mi közöm nekem hozzád, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.“
schrie mit lauter Stimme und sprach: Jesus, du Sohn Gottes, des Höchsten, was habe ich mit dir zu schaffen? Ich beschwöre dich bei Gott, daß du mich nicht peinigest!
8 (Ugyanis Jézus ezt mondta neki: „Eredj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből.“)
Denn er sprach zu ihm: Fahre aus, du unreiner Geist, aus dem Menschen!
9 És ezt kérdezte tőle: „Mi a neved?“Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.“
Und er fragte ihn: Wie heißest du? Und er antwortete und sprach: Legion heiße ich; denn wir sind viele!
10 És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
Und er bat ihn sehr, sie nicht aus dem Lande zu verweisen.
11 Ott a hegynél pedig volt egy nagy disznónyáj, amely legelt.
Es war aber dort an den Bergen eine große Herde Schweine zur Weide.
12 És az ördögök kérték őt mindnyájan, ezt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.“
Und die Dämonen baten ihn und sprachen: Schicke uns in die Schweine, damit wir in sie fahren!
13 És Jézus azonnal megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről, mintegy kétezren, a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
Und alsbald erlaubte es ihnen Jesus. Und die unreinen Geister fuhren aus und fuhren in die Schweine. Und die Herde stürzte sich den Abhang hinunter in das Meer (ihrer waren etwa zweitausend), und sie ertranken im Meer.
14 Akik pedig őrizték a disznókat, elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba. Erre kimentek az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt.
Die Hirten aber flohen und verkündigten es in der Stadt und auf dem Lande. Und sie gingen hinaus zu sehen, was da geschehen war.
15 És odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, és félelem fogta el őket.
Und sie kommen zu Jesus und sehen den Besessenen, der die Legion gehabt hatte, dasitzen, bekleidet und vernünftig; und sie fürchteten sich.
16 Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
Und die es gesehen hatten, erzählten ihnen, wie es mit dem Besessenen zugegangen war, und das von den Schweinen.
17 És kezdték kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
Da fingen sie an, ihn zu bitten, er möge aus ihren Grenzen weichen.
18 Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte őt, hogy vele maradhasson.
Und als er in das Schiff trat, bat ihn der besessen Gewesene, daß er bei ihm bleiben dürfe.
19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Eredj haza a tieidhez, és vidd hírül nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.“
Aber Jesus ließ es ihm nicht zu, sondern sprach zu ihm: Gehe in dein Haus, zu den Deinen, und verkündige ihnen, wie Großes der Herr an dir getan und wie er sich deiner erbarmt hat!
20 El is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkoztak.
Und er ging hin und fing an im Gebiet der Zehn-Städte zu verkündigen, wie Großes Jesus an ihm getan habe; und jedermann verwunderte sich.
21 Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és ő a tenger mellett maradt.
Und als Jesus im Schiffe wieder ans jenseitige Ufer hinübergefahren war, versammelte sich viel Volk bei ihm; und er war am Meer.
22 Íme, eljött a zsinagógai elöljárók egyike, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lábai elé borult,
Da kam einer der Obersten der Synagoge, namens Jairus; und als er ihn erblickte, warf er sich ihm zu Füßen,
23 és esedezve kérte: „Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.“
bat ihn sehr und sprach: Mein Töchterlein liegt in den letzten Zügen; ich bitte dich, komm und lege ihr die Hände auf, daß sie gesund werde und am Leben bleibe!
24 El is ment vele, és nagy sokaság követte őt, és ott tolongott körülötte.
Und er ging mit ihm; und es folgte ihm viel Volk nach, und sie drängten ihn.
25 Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,
Und es war eine Frau, die hatte zwölf Jahre den Blutfluß,
26 és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett;
und hatte viel erlitten von vielen Ärzten und all ihr Gut aufgewendet, ohne daß es ihr geholfen hätte, es war vielmehr noch schlimmer mit ihr geworden.
27 amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját
Als sie nun von Jesus hörte, kam sie unter dem Volke von hinten herzu und rührte sein Kleid an.
28 mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok.“
Denn sie sprach: Wenn ich nur seine Kleider anrühre, so ist mir geholfen!
29 És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.
Und alsbald vertrocknete der Quell ihres Blutes, und sie merkte es am Leibe, daß sie von der Plage geheilt war.
30 Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?“
Jesus aber, der an sich selbst bemerkt hatte, daß eine Kraft von ihm ausgegangen war, wandte sich alsbald unter dem Volke um und sprach: Wer hat meine Kleider angerührt?
31 És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?“
Da sprachen seine Jünger zu ihm: Du siehst, wie das Volk dich drängt, und sprichst: Wer hat mich angerührt?
32 És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.
Und er sah sich um nach der, die das getan hatte.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán.
Aber die Frau kam mit Furcht und Zittern, weil sie wußte, was an ihr geschehen war, kam und warf sich vor ihm nieder und sagte ihm die ganze Wahrheit.
34 Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.“
Er aber sprach zu ihr: Tochter, dein Glaube hat dir geholfen! Gehe hin im Frieden und sei von deiner Plage gesund!
35 Még beszélt Jézus, amikor odajöttek a zsinagóga elöljárójától, ezt mondván: „Leányod meghalt; miért fárasztod tovább a Mestert?“
Während er noch redete, kommen etliche von den Leuten des Obersten der Synagoge und sprechen: Deine Tochter ist gestorben, was bemühst du den Meister noch?
36 Jézus pedig, amint hallotta, a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!“
Sobald aber Jesus dies Wort hörte, sprach er zum Obersten der Synagoge: Fürchte dich nicht, glaube nur!
37 És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
Und er ließ niemand mitgehen als Petrus und Jakobus und Johannes, den Bruder des Jakobus.
38 És odament a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,
Und er kommt in das Haus des Obersten der Synagoge und sieht das Getümmel und wie arg sie weinten und heulten.
39 és bemenve, ezt mondta nekik: „Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.“
Und er geht hinein und spricht zu ihnen: Was macht ihr für ein Getümmel und weint? Das Kind ist nicht gestorben, sondern es schläft.
40 Erre kinevették őt. Ő pedig mindenkit kiküldve, maga mellé vette a gyermeknek atyját, anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
Und sie verlachten ihn. Er aber, nachdem er alle hinausgewiesen, nahm mit sich des Kindes Vater und Mutter und die, welche bei ihm waren, und ging hinein, wo das Kind lag.
41 Majd megfogva a gyermeknek kezét, ezt mondta neki: „Talitha, kúmi!“– ami megmagyarázva azt jelenti: „Leányka, néked mondom, kelj föl!“
Und er ergriff des Kindes Hand und sprach zu ihm: Talita kumi, das heißt übersetzt: Mägdlein, ich sage dir, stehe auf!
42 És a leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. Azok pedig nagy csodálkozással elámultak.
Und alsbald stand das Mägdlein auf und wandelte; es war nämlich zwölf Jahre alt. Und sie entsetzten sich sehr.
43 Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondta, hogy adjanak enni neki.
Und er gebot ihnen ernstlich, daß es niemand erfahren dürfe, und befahl, man solle ihr zu essen geben.
