Márk 4
1 Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült.
Once again Jesus began to teach beside the sea, and such a large crowd gathered around Him that He got into a boat and sat in it, while all the people crowded along the shore.
2 Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában:
And He taught them many things in parables, and in His teaching He said,
3 „Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni.
“Listen! A farmer went out to sow his seed.
4 És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt.
And as he was sowing, some seed fell along the path, and the birds came and devoured it.
5 Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
Some fell on rocky ground, where it did not have much soil. It sprang up quickly because the soil was shallow.
6 Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
But when the sun rose, the seedlings were scorched, and they withered because they had no root.
7 Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt.
Other seed fell among thorns, which grew up and choked the seedlings, and they yielded no crop.
8 Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“
Still other seed fell on good soil, where it sprouted, grew up, and produced a crop—one bearing thirtyfold, another sixtyfold, and another a hundredfold.”
9 Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“
Then Jesus said, “He who has ears to hear, let him hear.”
10 Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
As soon as Jesus was alone with the Twelve and those around Him, they asked Him about the parable.
11 Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik;
He replied, “The mystery of the kingdom of God has been given to you, but to those on the outside everything is expressed in parables,
12 hogy »nézvén nézzenek, és ne lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.«“
so that, ‘they may be ever seeing but never perceiving, and ever hearing but never understanding; otherwise they might turn and be forgiven.’”
13 És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot?
Then Jesus said to them, “Do you not understand this parable? Then how will you understand any of the parables?
14 A magvető az igét hinti.
The farmer sows the word.
15 Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
Some are like the seeds along the path, where the word is sown. As soon as they hear it, Satan comes and takes away the word that was sown in them.
16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,
Some are like the seeds sown on rocky ground. They hear the word and at once receive it with joy.
17 de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
But they themselves have no root, and they remain for only a season. When trouble or persecution comes because of the word, they quickly fall away.
18 A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,
Others are like the seeds sown among the thorns. They hear the word,
19 de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn g165)
but the worries of this life, the deceitfulness of wealth, and the desire for other things come in and choke the word, and it becomes unfruitful. (aiōn g165)
20 A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“
Still others are like the seeds sown on good soil. They hear the word, receive it, and produce a crop—thirtyfold, sixtyfold, or a hundredfold.”
21 Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék?
Jesus also said to them, “Does anyone bring in a lamp to put it under a basket or under a bed? Doesn’t he set it on a stand?
22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne.
For there is nothing hidden that will not be disclosed, and nothing concealed that will not be brought to light.
23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“
If anyone has ears to hear, let him hear.”
24 Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok.
He went on to say, “Pay attention to what you hear. With the measure you use, it will be measured to you, and even more will be added to you.
25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“
For whoever has will be given more. But whoever does not have, even what he has will be taken away from him.”
26 És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
Jesus also said, “The kingdom of God is like a man who scatters seed on the ground.
27 azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
Night and day he sleeps and wakes, and the seed sprouts and grows, though he knows not how.
28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
All by itself the earth produces a crop—first the stalk, then the head, then grain that ripens within.
29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“
And as soon as the grain is ripe, he swings the sickle, because the harvest has come.”
30 Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?
Then He asked, “To what can we compare the kingdom of God? With what parable shall we present it?
31 A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,
It is like a mustard seed, which is the smallest of all seeds sown upon the earth.
32 és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“
But after it is planted, it grows to be the largest of all garden plants and puts forth great branches, so that the birds of the air nest in its shade.”
33 És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették.
With many such parables Jesus spoke the word to them, to the extent that they could understand.
34 Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.
He did not tell them anything without using a parable. But privately He explained everything to His own disciples.
35 Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“
When that evening came, He said to His disciples, “Let us cross to the other side.”
36 Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.
After they had dismissed the crowd, they took Jesus with them, since He was already in the boat. And there were other boats with Him.
37 Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.
Soon a violent windstorm came up, and the waves were breaking over the boat, so that it was being swamped.
38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“
But Jesus was in the stern, sleeping on the cushion. So they woke Him and said, “Teacher, don’t You care that we are perishing?”
39 És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
Then Jesus got up and rebuked the wind and the sea. “Silence!” He commanded. “Be still!” And the wind died down, and it was perfectly calm.
40 Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“
“Why are you so afraid?” He asked. “Do you still have no faith?”
41 És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“
Overwhelmed with fear, they asked one another, “Who is this, that even the wind and the sea obey Him?”
