Márk 3
1 És ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy sorvadt kezű ember;
I všel opět do školy, a byl tu člověk, maje ruku uschlou.
2 és lesték őt, hogy meggyógyítja-e szombatnapon, hogy megvádolhassák.
I šetřili ho, uzdraví-li jej v sobotu, aby ho obžalovali.
3 Akkor ezt mondta a megszáradt kezű embernek: „Állj elő középre.“
I řekl tomu člověku, kterýž měl uschlou ruku: Povstaň u prostřed.
4 Azoknak pedig ezt mondta: „Szabad-e szombatnapon jót vagy rosszat tenni, lelket menteni vagy kioltani?“De azok hallgattak.
I dí jim: Sluší-li v sobotu dobře činiti, čili zle, život zachovati, čili zamordovati? Oni pak mlčeli.
5 Ő pedig haragosan nézte őket, bánkódva szívük keménysége miatt; majd ezt mondta az embernek: „Nyújtsd ki a kezedet.“Erre kinyújtotta, és meggyógyult a keze, és ép lett, mint a másik.
A když pohleděl na ně vůkol s hněvem, zarmoutiv se nad tvrdostí srdce jejich, řekl člověku: Vztáhni tu ruku svou. I vztáhl, a učiněna jest ta ruka jeho zdravá jako druhá.
6 Akkor a farizeusok kimenve, a Heródes-pártiakkal mindjárt tanácsot tartottak ellene, hogy elveszítsék őt.
A vyšedše farizeové, hned s Herodiány drželi radu proti němu, kterak by ho zahubili.
7 Jézus pedig elment tanítványaival a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte őt Galileából és Júdeából
Ježíš pak odšel s učedlníky svými k moři, a veliké množství od Galilee šlo za ním, i z Judstva,
8 Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról. A Tírusz és a Szidón környékiek is, amikor hallották, hogy miket tett, nagy sokasággal ment hozzá.
I od Jeruzaléma, i od Idumee, i z Zajordání; i ti, kteříž byli okolo Týru a Sidonu, množství veliké, slyšíce, kteraké věci činí, přišli k němu.
9 Jézus pedig mondta tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak számára készen a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
I rozkázal učedlníkům svým, aby lodičku ustavičně nahotově měli pro zástup, aby ho netiskli.
10 Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, reá rohantak, hogy megérinthessék őt.
Nebo mnohé uzdravoval, tak že naň padali, aby se ho dotýkali, kteřížkoli měli neduhy.
11 A tisztátalan lelkek is, amikor meglátták őt, leborultak előtte, és így kiáltottak: „Te vagy az Istennek a Fia.“
A duchové nečistí, jakž ho zazřeli, padali před ním a křičeli, řkouce: Ty jsi ten Syn Boží.
12 Ő pedig erősen megfenyegette őket, nehogy felfedjék kilétét.
Ale on velmi jim přimlouval, aby ho nezjevovali.
13 Azután felment a hegyre, és magához szólította, akiket akart; és azok odamentek hozzá.
I vstoupil na horu, a povolal k sobě těch, kterýchž se jemu vidělo; i přišli k němu.
14 És kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
I ustanovil jich dvanácte, aby s ním byli, a aby je poslal kázati,
15 és hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:
A aby měli moc uzdravovati nemoci a vymítati ďábelství:
16 Simont, akinek a Péter nevet adta;
Šimona, jemuž dal jméno Petr,
17 és Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, és a Boanerges nevet adta nekik, amely azt jelenti: mennydörgés fiai;
A Jakuba Zebedeova, a Jana bratra Jakubova, (a dal jim jméno Boanerges, to jest synové hromovi, )
18 továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont
A Ondřeje, a Filipa, a Bartoloměje, a Matouše, a Tomáše, a Jakuba Alfeova, a Taddea, a Šimona Kananitského,
19 és Iskáriótes Júdást, aki el is árulta őt.
A Jidáše Iškariotského, kterýž i zradil jej. I šli s ním domů.
20 Azután hazatértek. És ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még enni sem tudtak emiatt.
A opět sšel se zástup, tak že nemohli ani chleba pojísti.
21 Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy magán kívül van.
A slyšavše o tom příbuzní jeho, přišli, aby jej vzali; nebo pravili, že by se smyslem pominul.
22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van vele, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
Zákonníci pak, kteříž byli přišli z Jeruzaléma, pravili, že Belzebuba má, a že v knížeti ďábelském vymítá ďábly.
23 Ő pedig magához hívta őket, és példázatokban mondta nekik: „Sátán hogyan tud Sátánt kiűzni?
A povolav jich, mluvil k nim v podobenstvích: Kterak může satan satana vymítati?
24 És ha egy ország önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az az ország.
A jestliže království v sobě se rozdvojí, nemůže státi království to.
25 És ha egy ház önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az a ház.
A rozdvojí-li se dům proti sobě, nebude moci dům ten státi.
26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
Tak jestliže povstal satan sám proti sobě, a rozdvojen jest, nemůže státi, ale konec béře.
27 Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenve annak házába, ha csak előbb az erőset meg nem kötözi, és azután rabolja ki annak házát.
Žádný nemůže nádobí silného, vejda do domu jeho, rozebrati, leč by prvé silného toho svázal; a tehdyť dům jeho zloupí.
28 Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak:
Amen pravím vám, že všickni hříchové odpuštěni budou synům lidským, i rouhání, jímž by se rouhali,
30 Ugyanis ezt mondták: „Tisztátalan lélek van benne.“
Nebo pravili: Ducha nečistého má.
31 Ekkor megérkeztek testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldtek hozzá, és hívatták őt.
Tehdy přišli bratří a matka jeho, a stojíce vně, poslali k němu, aby ho vyvolali.
32 Körülötte pedig sokaság ült, és mondták neki: „Íme, a te anyád és a te testvéreid odakint keresnek téged.“
A seděl okolo něho zástup. I řekli jemu: Aj, matka tvá a bratří tvoji vně hledají tebe.
33 Ő pedig ezt felelte nekik: „Ki az én anyám, vagy kik az én testvéreim?“
Ale on odpověděl jim, řka: Kdo jest matka má a bratří moji?
34 Azután végignézve köröskörül a körülötte ülőkön, ezt mondta: „Íme, az én anyám és az én testvéreim.
A obezřev učedlníky vůkol sebe sedící, řekl: Aj, matka má a bratří moji.
35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.“
Nebo kdož by koli činil vůli Boží, ten jest bratr můj, i sestra má, i matka.
