Márk 15
1 Mindjárt reggel tanácsot tartottak a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
Det tok alt til å dagast då dei øvste prestarne med styresmennerne og dei skriftlærde - heile den Høgste Retten - var ferdige med rådleggjingi si. Då batt dei Jesus og førde honom burt og gav honom yver til Pilatus.
2 Pilátus pedig megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?“Ő pedig így felelt: „Te mondod.“
Pilatus spurde honom: «Er du kongen yver jødarne?» - «Det er dine ord, » svara Jesus.
3 És erősen vádolták őt a főpapok.
Dei øvste prestarne kom med mange klagemål mot honom.
4 Pilátus pedig ismét megkérdezte őt: „Semmit sem felelsz? Íme, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!“
Då spurde Pilatus honom att: «Svarar du ingen ting? Høyr alt det dei klagar deg for!»
5 Jézus pedig semmit sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.
Men Jesus svara ikkje eit ord meir, so Pilatus tok til å undrast.
6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott elbocsátani nekik, akit éppen óhajtottak.
Kvar høgtid gav Pilatus deim ein fange fri, den som dei sjølve bad um.
7 Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, megkötöztetve azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek el.
Og ein som heitte Barabbas sat då fengsla i hop med nokre ufredsmenner; dei hadde gjort eit upplaup og drepe nokon.
8 A sokaság pedig kiáltva, kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.
So kom folket upp og tok til å beda um det som Pilatus var van med å gjera for deim.
9 Pilátus pedig ezt kérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?“–
Då svara han deim: «Vil de eg skal gjeva dykk jødekongen fri?»
10 mert tudta, hogy irigységből adták kezére a főpapok.
for han skyna det var av ovund dei øvste prestarne hadde gjeve Jesus yver til honom.
11 A főpapok azonban felizgatták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.
Men dei øvste prestarne fekk eggja upp folket, so dei bad at han heller skulde gjeva deim Barabbas fri.
12 Pilátus pedig ismét megkérdezte tőlük: „Mit akartok tehát, hogy cselekedjem azzal, akit a zsidók királyának mondotok?“
Då tok Pilatus til ords att og sagde: «Kva vil de då eg skal gjera med honom som de kallar kongen yver jødarne?»
13 És azok ismét kiáltottak: „Feszítsd meg!“
Dei svara med å ropa: «Krossfest honom!»
14 Pilátus pedig ezt mondta nekik: „De mi rosszat cselekedett?“Azok pedig annál jobban kiáltottak: „Feszítsd meg!“
«Kva vondt hev han då gjort?» sagde Pilatus. Men dei ropa berre endå sterkare: «Krossfest honom!»
15 Pilátus pedig eleget akarva tenni a sokaságnak, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatva, kezükbe adta, hogy megfeszítsék.
Pilatus vilde gjerne gjera folket til lags. Han gav deim Barabbas fri, men Jesus let han piskast, og gav honom yver til hermennerne sine, so dei skulde krossfesta honom.
16 A vitézek pedig elvitték őt az udvar belső részébe, ami az őrház, és összehívták az egész csapatot.
Hermennerne førde Jesus inn i garden, i borgi, og kalla i hop heile vakti.
17 Bíborba öltöztették, és tövisből font koszorút tettek a fejére,
Dei klædde honom i ei purpurkåpa, og sette på honom ein klungerkrans som dei hadde fletta,
18 és elkezdték őt köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!“
og tok til å helsa honom: «Heil deg, jødekonge!»
19 A fejét nádszállal verték, leköpdösték, és térdet hajtva tisztelték őt.
So slo dei honom i hovudet med ei røyr, og sputta på honom, og lagde seg på kne og hyllte honom.
20 Mikor pedig kicsúfolták, levették róla a bíbor ruhát, és saját ruháiba öltöztették; és kivitték, hogy megfeszítsék.
Då dei hadde spotta honom som dei vilde, klædde dei av honom purpurkåpa, og hadde på honom hans eigne klæde, og so leidde dei honom ut og skulde krossfesta honom.
21 Kényszerítettek egy mellettük elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, Alexander és Rufusz atyját, hogy vigye a keresztjét.
Då gjekk det ein mann framum, som kom frå marki; det var Simon frå Kyrene, far åt Aleksander og Rufus; honom nøydde dei til å bera krossen hans.
22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely,
Dei førde honom til den staden som heiter Golgata - det er det same som Skallestaden -.
23 és mirhás bort adtak neki inni; de ő nem fogadta el.
Der baud dei honom vin med myrra i; men han vilde ikkje hava det.
24 Ekkor keresztre feszítették, és elosztották ruháit, sorsot vetve azokra, hogy ki mit kapjon.
So feste dei honom til krossen. Klædi hans skifte dei millom seg, og drog strå um kva kvar skulde hava.
25 Három óra volt, amikor megfeszítették őt.
Det var i den tridje timen dei krossfeste honom.
26 Az elítélésének oka pedig így volt föléje felírva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
På krossen var det sett ei innskrift som nemnde skuldi hans; ho lydde so: Kongen yver jødarne.
27 Két rablót is megfeszítettek vele együtt, egyet jobb és egyet bal keze felől.
Saman med honom krossfeste dei tvo røvarar, ein på hans høgre og ein på hans vinstre sida;
28 És így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „És bűnösök közé számlálták.“
og då sannast det skriftordet som segjer: «Og han vart rekna millom brotsmenner.»
29 Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket hajtogatva és ezt mondva: „Hah! – te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,
Dei som gjekk framum, hædde honom og riste på hovudet og sagde: «Å, du som riv ned templet og byggjer det upp att på tri dagar!
30 szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!“
Hjelp deg no sjølv, og stig ned av krossen!»
31 Hasonlóképpen a főpapok is, csúfolódva egymás között, az írástudókkal együtt ezt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem bírja megmenteni.
Sameleis spotta dei øvste prestarne og, både dei og dei skriftlærde, og sagde seg imillom: «Andre hev han hjelpt, seg sjølv kann han ikkje hjelpa!
32 A Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.“Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazták őt.
Lat no Messias, Israels konge, stiga ned av krossen, so me kann sjå det og tru!» Dei som var krossfeste med honom, gav seg og til å skjella honom ut.
33 Amikor pedig hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
Då den sette timen var komen, vart det myrkt yver heile landet, alt til den niande timen.
34 És kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott és ezt mondta: „Elói, Elói! Lámá sabaktáni?“– ami megmagyarázva azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“
Og i den niande timen ropa Jesus med høg røyst: «Elo’i, Elo’i, lama sabaktani?» det er: «Min Gud, min Gud, kvi hev du forlate meg?»
35 Néhányan pedig meghallva ezt az ott állók közül, ezt mondták: „Íme, Illést hívja.“
Nokre av deim som stod der sagde, då dei høyrde det: «No ropar han på Elia!»
36 Egy ember pedig odafutott, és egy szivacsot megtöltve ecettel, nádszálra tűzve, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye!“
Då sprang det ein fram, duppa ein svamp i vineddik, sette honom på ei tein og let Jesus få drikka og sagde: «Venta! Lat oss sjå um Elia kjem og vil taka honom ned!»
37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kibocsátotta lelkét.
Og Jesus gav ifrå seg eit høgt rop, og andast.
38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
Då rivna forhenget i templet midt i tvo, ovantil og radt ned.
39 Amikor pedig a százados, aki vele átellenben állt, látta, hogy így kiáltva bocsátotta ki lelkét, ezt mondta: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!“
Og då hovudsmannen som stod der midt framfyre honom, såg korleis han andast, sagde han: «Den mannen var visst og sant Guds Son!»
40 Asszonyok is voltak ott, akik távolról nézték, és közöttük volt a magdalai Mária és Mária, a kis Jakabnak és Józsefnek anyja és Salómé,
Det var og nokre kvinnor der, som stod eit stykke undan og såg på. Millom deim var både Maria Magdalena, og Maria mor åt Jakob den yngre og Joses, og Salome,
41 akik amikor Galileában volt, akkor is követték őt, és szolgáltak neki; és sok más asszony, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
som alle hadde fylgt honom med han var i Galilæa, og tent honom, og mange andre kvinnor, som hadde vore med honom upp til Jerusalem.
42 Amikor immár este lett, mivel péntek volt, azaz szombat előtt való nap,
Det var då fyrebuingsdagen eller dagen fyre kviledagen, og då det alt leid mot kvelden,
43 eljött az arimátiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várta az Isten országát; bement bátran Pilátushoz, és elkérte Jézusnak testét.
kom Josef frå Arimatæa, ein gjæv rådsherre, som og venta på Guds rike; han våga seg til å ganga inn til Pilatus og beda um likamen åt Jesus.
44 Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt, ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.
Pilatus undrast på um han alt var slokna;
45 Amikor ezt megtudta a századostól, odaajándékozta a testet Józsefnek.
han kalla hovudsmannen til seg, og spurde um Jesus nyst var slokna, og då han hadde fenge vissa um det av hovudsmannen, let han Josef få liket.
46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sírboltba, amely kősziklába volt kivágva; és követ hengerített a sírbolt szájára.
So kjøpte Josef linty og tok honom ned, sveipte honom i lintyet og lagde honom i ei grav som var hoggi ut i berget, og so velte han ein stein attfor gravopningi.
47 A magdalai Mária pedig és Mária, a József anyja nézték, hová helyezték őt.
Og Maria Magdalena og Joses-Maria såg staden der han vart lagd.
