Lukács 24
1 A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
E no primeiro dia da semana, muito de madrugada, foram estas, e algumas outras com elas, ao sepulcro, levando as especiarias que tinham preparado.
2 A követ a sírról elhengerítve találták,
E acharam já a pedra revolvida do sepulcro.
3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
E, entrando, não acharam o corpo do Senhor Jesus.
4 Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
E aconteceu que, estando elas perplexas por isto, eis que pararam junto delas dois varões, com vestidos resplandecentes.
5 Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
E, estando elas muito atemorizadas, e abaixando o rosto para o chão, eles lhes disseram: Porque buscais o vivente entre os mortos?
6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
Não está aqui, porém já resuscitou. lembrai-vos como vos falou, estando ainda na Galiléia,
7 Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
Dizendo: convém que o Filho do homem seja entregue nas mãos de homens pecadores, e seja crucificado, e ao terceiro dia ressuscite.
8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
E lembraram-se das suas palavras.
9 és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
E, voltando do sepulcro, anunciaram todas estas coisas aos onze e a todos os demais.
10 Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
E eram Maria Magdalena, e Joanna, e Maria, mãe de Thiago, e as outras que com elas estavam, que diziam estas coisas aos apóstolos.
11 De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
E as suas palavras lhes pareciam como desvario, e não as creram.
12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
Pedro, porém, levantando-se, correu ao sepulcro, e, abaixando-se, viu só os lenços ali postos; e retirou-se, admirando consigo aquele caso.
13 Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
E eis que no mesmo dia iam dois deles para uma aldeia, que distava de Jerusalém sessenta estádios, cujo nome era Emaus;
14 Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
E iam falando entre si de todas aquelas coisas que haviam sucedido.
15 És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
E aconteceu que, indo eles falando entre si, e perguntando-se um ao outro, o mesmo Jesus se aproximou, e ia com eles;
16 De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
Mas os olhos deles estavam retidos para que o não conhecessem.
17 Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
E ele lhes disse: Que palavras são essas que, caminhando, trocais entre vós, e porque estais tristes?
18 Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
E, respondendo um, cujo nome era Cleophas, disse-lhe: És tu só peregrino em Jerusalém, e não sabes as coisas que nela tem sucedido nestes dias?
19 Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
E ele lhe disse: quais? E eles lhe disseram: As que dizem respeito a Jesus Nazareno, que foi varão profeta, poderoso em obras e palavras diante de Deus e de todo o povo:
20 és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
E como os principais dos sacerdotes, e os nossos príncipes o entregaram à condenação de morte, e o crucificaram:
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
E nós esperávamos que fosse ele o que remisse Israel; mas agora, sobre tudo isso, é já hoje o terceiro dia desde que essas coisas aconteceram:
22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
Ainda que também algumas mulheres dentre nós nos maravilharam, as quais da madrugada foram ao sepulcro;
23 és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
E, não achando o seu corpo, voltaram, dizendo que também tinham visto uma visão de anjos, que dizem que ele vive:
24 El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
E alguns dos que estão conosco foram ao sepulcro, e acharam ser assim como as mulheres haviam dito; porém a ele não o viram.
25 Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
E ele lhes disse: O néscios, e tardos de coração para crer tudo o que os profetas disseram!
26 Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
Porventura não convinha que o Cristo padecesse estas coisas e entrasse na sua glória?
27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
E, começando de Moisés, e de todos os profetas, explicava-lhes em todas as escrituras o que dele estava escrito.
28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
E chegaram à aldeia para onde iam, e ele fez como quem ia para mais longe.
29 De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
E eles o constrangeram, dizendo: Fica conosco, porque já é tarde, e já declinou o dia. E entrou para ficar com eles.
30 És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
E aconteceu que, estando com eles à mesa, tomando o pão, o abençoou, e partiu-o, e lho deu.
31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
Abriram-se-lhes então os olhos, e o conheceram, e ele desapareceu-lhes.
32 Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
E disseram um para o outro: Porventura não ardia em nós o nosso coração quando, pelo caminho nos falava, e quando nos abria as escrituras?
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
E na mesma hora, levantando-se, tornaram para Jerusalém, e acharam congregados os onze, e os que estavam com eles,
34 Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
Que diziam: Resuscitou verdadeiramente o Senhor, e já apareceu a Simão.
35 Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
E eles lhes contaram o que lhes acontecera no caminho, e como deles foi conhecido no partir do pão.
36 Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
E, falando eles destas coisas, o mesmo Jesus se apresentou no meio deles, e disse-lhes: Paz seja convosco.
37 Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
E eles, espantados e atemorizados, pensavam que viam algum espírito.
38 Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
E ele lhes disse: Porque estais perturbados, e porque sobem tais pensamentos aos vossos corações?
39 Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
Vede as minhas mãos e os meus pés, que sou eu mesmo: apalpai-me e vede; pois um espírito não tem carne nem ossos, como vêdes que eu tenho
40 Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
E, dizendo isto, mostrou-lhes as mãos e os pés.
41 Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
E, não o crendo eles ainda por causa da alegria, e maravilhados, disse-lhes: Tendes aqui alguma coisa que comer?
42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
Então eles apresentaram-lhe parte de um peixe assado, e um favo de mel.
43 Elvette, és előttük megette.
O que ele tomou, e comeu diante deles.
44 Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
E disse-lhes: São estas as palavras que vos disse estando ainda convosco: Que convinha que se cumprisse tudo o que de mim estava escrito na lei de Moisés, e nos profetas, e nos salmos.
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
Então abriu-lhes o entendimento para compreenderem as escrituras.
46 És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
E disse-lhes: Assim está escrito, e assim convinha que o Cristo padecesse, e ao terceiro dia resuscitasse dos mortos;
47 És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
E em seu nome se pregasse o arrependimento e a remissão dos pecados, em todas as nações, começando por Jerusalém.
48 Ti vagytok ennek tanúi.
E destas coisas sois vós testemunhas.
49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
E eis que sobre vós envio a promessa de meu Pai: ficai, porém, vós na cidade de Jerusalém, até que do alto sejais revestidos de poder.
50 Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
E levou-os fora, até Bethania; e, levantando as suas mãos, os abençoou.
51 És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
E aconteceu que, abençoando-os ele, se apartou deles e foi elevado ao céu.
52 Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
E, adorando-o eles, tornaram com grande júbilo para Jerusalém.
53 És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
E estavam sempre no templo, louvando e bendizendo a Deus. amém.
