Lukács 24
1 A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
ⲁ̅ⲛⲥⲟⲩⲁ ⲇⲉ ⲙⲡⲥⲁⲃⲃⲁⲧⲟⲛ ⲉϩⲧⲟⲟⲩⲉ ⲛϣⲱⲣⲡ ⲁⲩⲉⲓ ⲉⲡⲉⲙϩⲁⲟⲩ ⲉⲣⲉⲛ ϩⲏⲛⲉ ⲛⲧⲟⲟⲧⲟⲩ ⲉⲛⲧⲁⲩⲥⲃⲧⲱⲧⲟⲩ ⲙⲛ ϩⲉⲛⲕⲟⲟⲩⲉ ⲛⲙⲙⲁⲩ ⲛⲉⲩⲙⲉⲩⲉ ⲇⲉ ⲡⲉ ϩⲣⲁⲓ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ ϫⲉ ⲛⲓⲙ ⲁⲣⲁ ⲡⲉⲧⲛⲁⲥⲕⲟⲣⲕⲣ ⲛⲁⲛ ⲙⲡⲱⲛⲉ
2 A követ a sírról elhengerítve találták,
ⲃ̅ⲛⲧⲉⲣⲟⲩⲉⲓ ⲇⲉ ⲁⲩϩⲉ ⲉⲡⲱⲛⲉ ⲉⲁⲩⲥⲕⲣⲕⲱⲣϥ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲉⲙϩⲁⲟⲩ
3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
ⲅ̅ⲁⲩⲃⲱⲕ ⲇⲉ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲙⲡⲟⲩϩⲉ ⲉⲡⲥⲱⲙⲁ ⲙⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲓⲏⲥ
4 Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
ⲇ̅ⲁⲥϣⲱⲡⲉ ⲇⲉ ϩⲙ ⲡⲧⲣⲉⲩϣⲧⲟⲣⲧⲣ ⲉⲧⲃⲉ ⲡⲁⲓ ⲉⲓⲥ ⲣⲱⲙⲉ ⲥⲛⲁⲩ ⲁⲩⲉⲓ ⲉϫⲱⲟⲩ ϩⲛ ϩⲉⲛϩⲃⲥⲱ ⲉⲩⲣⲟⲩⲟⲓⲛ
5 Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
ⲉ̅ⲛⲧⲉⲣⲟⲩⲣ ϩⲟⲧⲉ ⲇⲉ ⲁⲩⲡⲁϩⲧ ϫⲱⲟⲩ ⲉⲡⲉⲥⲏⲧ ⲉϫⲙ ⲡⲕⲁϩ ⲡⲉϫⲁⲩ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲁϩⲣⲱⲧⲛ ⲧⲉⲧⲛϣⲓⲛⲉ ⲛⲥⲁ ⲡⲉⲧⲟⲛϩ ⲙⲛ ⲛⲉⲧⲙⲟⲟⲩⲧ
6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
ⲋ̅ⲛϥⲙⲡⲉⲓⲙⲁ ⲁⲛ ⲁⲗⲗⲁ ⲁϥⲧⲱⲟⲩⲛ ⲁⲣⲓⲡⲙⲉⲩⲉ ⲛⲑⲉ ⲉⲛⲧⲁϥϣⲁϫⲉ ⲛⲙⲙⲏⲧⲛ ϫⲓⲛ ⲉϥϩⲛ ⲧⲅⲁⲗⲓⲗⲁⲓⲁ
7 Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
ⲍ̅ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ϩⲁⲡⲥ ⲉⲧⲣⲉⲩⲡⲁⲣⲁⲇⲓⲇⲟⲩ ⲙⲡϣⲏⲣⲉ ⲙⲡⲣⲱⲙⲉ ⲉⲧⲟⲟⲧⲟⲩ ⲛϩⲉⲛⲣⲱⲙⲉ ⲣⲣⲉϥⲣⲛⲟⲃⲉ ⲛⲥⲉⲥⲧⲁⲩⲣⲟⲩ ⲙⲙⲟϥ ⲛϥⲧⲱⲟⲩⲛ ϩⲙ ⲡⲙⲉϩ ϣⲟⲙⲛⲧ ⲛϩⲟⲟⲩ
8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
ⲏ̅ⲁⲩⲱ ⲁⲩⲣⲡⲙⲉⲉⲩⲉ ⲛⲛⲉϥϣⲁϫⲉ
9 és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
ⲑ̅ⲁⲩⲕⲟⲧⲟⲩ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲉⲙϩⲁⲟⲩ ⲁⲩϫⲉ ⲛⲁⲓ ⲉⲡⲙⲛⲧⲟⲩⲉ ⲙⲛ ⲡⲕⲉⲥⲉⲉⲡⲉ ⲧⲏⲣϥ
10 Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
ⲓ̅ⲛⲉ ⲙⲁⲣⲓⲁ ⲇⲉ ⲧⲉ ⲧⲙⲁⲅⲇⲁⲗⲏⲛⲏ ⲙⲛ ⲓⲱϩⲁⲛⲛⲁ ⲙⲛ ⲙⲁⲣⲓⲁ ⲧⲁ ⲓⲁⲕⲱⲃⲟⲥ ⲁⲩⲱ ⲡⲕⲉⲥⲉⲉⲡⲉ ⲉⲧⲛⲙⲙⲁⲩ ⲛⲉⲩϫⲱ ⲇⲉ ⲛⲛⲁⲓ ⲡⲉ ⲉⲛⲁⲡⲟⲥⲧⲟⲗⲟⲥ
11 De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
ⲓ̅ⲁ̅ⲁⲩⲣⲑⲉ ⲛⲛⲓϩⲱⲃ ⲛⲥⲱⲃⲉ ⲙⲡⲉⲩⲙⲧⲟ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϭⲓ ⲛⲉⲓϣⲁϫⲉ ⲁⲩⲱ ⲙⲡⲟⲩⲡⲓⲥⲧⲉⲩⲉ ⲛⲁⲩ
12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
ⲓ̅ⲃ̅ⲁⲡⲉⲧⲣⲟⲥ ⲇⲉ ⲧⲱⲟⲩⲛ ⲁϥⲃⲱⲕ ⲉⲡⲉⲙϩⲁⲟⲩ ⲁϥϭⲱϣⲧ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲁϥⲛⲁⲩ ⲉⲛⲉϩⲃⲱⲱⲥ ⲛⲥⲁ ⲟⲩⲥⲁ ⲁϥⲃⲱⲕ ⲇⲉ ⲉϥⲣⲙⲟⲓϩⲉ ϩⲣⲁⲓ ⲛϩⲏⲧϥ ⲙⲡⲉⲛⲧⲁϥϣⲱⲡⲉ
13 Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
ⲓ̅ⲅ̅ⲁⲩⲱ ⲉⲓⲥ ⲣⲱⲙⲉ ⲥⲛⲁⲩ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ ⲉⲩⲙⲟⲟϣⲉ ⲉⲩϯⲙⲉ ⲙⲡⲉⲓϩⲟⲟⲩ ⲛⲟⲩⲱⲧ ⲉϥⲟⲩⲏⲟⲩ ⲛⲑⲓⲉⲣⲟⲥⲟⲗⲩⲙⲁ ⲛⲥⲉ ⲛⲥⲧⲁⲇⲓⲟⲛ ⲉⲡⲉϥⲣⲁⲛ ⲡⲉ ⲉⲙⲙⲁⲟⲩⲥ
14 Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
ⲓ̅ⲇ̅ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲛⲉⲩϣⲁϫⲉ ⲙⲛ ⲛⲉⲩⲉⲣⲏ ⲟⲩ ⲉⲧⲃⲉ ⲛⲁⲓ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲉⲛⲧⲁⲩϣⲱⲡⲉ
15 És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
ⲓ̅ⲉ̅ⲁⲥϣⲱⲡⲉ ⲇⲉ ϩⲙ ⲡⲧⲣⲉⲩϣⲁϫⲉ ⲁⲩⲱ ⲛⲥⲉⲥⲩⲛⲍⲏⲧⲓ ⲁⲓⲏⲥ ϩⲱⲛ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲣⲟⲟⲩ ⲁϥⲙⲟⲟϣⲉ ⲛⲙⲙⲁⲩ
16 De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
ⲓ̅ⲋ̅ⲛⲉⲩⲁⲙⲁϩⲧⲉ ⲇⲉ ⲛⲛⲉⲩⲃⲁⲗ ⲉⲧⲙⲥⲟⲩⲱⲛϥ
17 Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
ⲓ̅ⲍ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲟⲩ ⲛⲉ ⲛⲉⲓϣⲁϫⲉ ⲉⲧⲉⲧⲛϫⲱ ⲙⲙⲟⲟⲩ ⲙⲛ ⲛⲉⲧⲛⲉⲣⲏⲟⲩ ⲉⲧⲉⲧⲛⲙⲟⲟϣⲉ ⲁⲩⲱ ⲁⲩⲁϩⲉⲣⲁⲧⲟⲩ ⲉⲩⲟⲕⲙ
18 Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
ⲓ̅ⲏ̅ⲁⲟⲩⲁ ⲇⲉ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ ⲟⲩⲱϣⲃ ⲉⲡⲉϥⲣⲁⲛ ⲡⲉ ⲕⲗⲉⲟⲡⲁⲥ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲙⲁⲩⲁⲁⲕ ⲉⲕⲟ ⲛϣⲙⲙⲟ ⲉⲑⲓⲉⲣⲟⲥⲟⲗⲩⲙⲁ ⲁⲩⲱ ⲙⲡⲕⲓⲙⲉ ⲉⲛⲉⲛⲧⲁⲩϣⲱⲡⲉ ⲛϩⲏⲧⲥ ⲛⲛⲉⲓϩⲟⲟⲩ
19 Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
ⲓ̅ⲑ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲇⲉ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲁϣ ⲛⲉ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁⲩ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲉⲧⲃⲉ ⲓⲏⲥ ⲡⲛⲁⲍⲱⲣⲁⲓⲟⲥ ⲡⲁⲓ ⲉⲛⲧⲁϥϣⲱⲡⲉ ⲛⲟⲩⲣⲱⲙⲉ ⲙⲡⲣⲟⲫⲏⲧⲏⲥ ⲛⲇⲩⲛⲁⲧⲟⲥ ϩⲙ ⲫⲱⲃ ⲙⲛ ⲡϣⲁϫⲉ ⲙⲡⲉⲙⲧⲟ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲙⲛ ⲡⲗⲁⲟⲥ ⲧⲏⲣϥ
20 és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
ⲕ̅ⲉⲁⲩⲡⲁⲣⲁⲇⲓⲇⲟⲩ ⲙⲙⲟϥ ⲛϭⲓ ⲛⲁⲣⲭⲓⲉⲣⲉⲩⲥ ⲙⲛ ⲛⲛⲁⲣⲭⲱⲛ ⲉⲩϩⲁⲡ ⲛⲧⲉ ⲡⲙⲟⲩ ⲁⲩⲥⲧⲁⲩⲣⲟⲩ ⲙⲙⲟϥ
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
ⲕ̅ⲁ̅ⲁⲛⲟⲛ ⲇⲉ ⲉⲛϩⲉⲗⲡⲓⲍⲉ ϫⲉ ⲛⲧⲟϥ ⲡⲉⲧⲛⲁⲥⲱⲧⲉ ⲙⲡⲓⲥⲣⲁⲏⲗ ⲁⲗⲗⲁ ⲃⲃⲗⲗ ⲛⲛⲁⲓ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲡⲙⲉϩ ϣⲟⲙⲛⲧ ⲛϩⲟⲟⲩ ⲡⲟⲟⲩ ϫⲓⲛⲧⲁⲛⲁⲓ ϣⲱⲡⲉ
22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
ⲕ̅ⲃ̅ⲁϩⲉⲛⲕⲉⲥϩⲓⲙⲉ ⲇⲉ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϩⲏⲧⲛ ⲡⲉϣⲥ ⲡⲉⲛϩⲏⲧ ⲉⲁⲩⲃⲱⲕ ⲉϩⲧⲟⲟⲩⲉ ⲉⲡⲉⲙϩⲁⲟⲩ
23 és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
ⲕ̅ⲅ̅ⲙⲡⲟⲩϩⲉ ⲉⲡⲉϥⲥⲱⲙⲁ ⲁⲩⲉⲓ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲁⲛⲛⲁⲩ ⲉⲩⲟⲡⲧⲁⲥⲓⲁ ⲛⲁⲅⲅⲉⲗⲟⲥ ⲛⲁⲓ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ
24 El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
ⲕ̅ⲇ̅ϫⲉ ⲁϥⲧⲱⲟⲩⲛ ⲁⲩⲱ ⲁϩⲟⲓⲛⲉ ⲛⲛⲉⲧⲛⲙⲙⲁⲛ ⲃⲱⲕ ⲉⲡⲉⲙϩⲁⲟⲩ ⲁⲩϩⲉ ⲉⲣⲟϥ ϩⲓⲛⲁⲓ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲉⲛⲧⲁ ⲛⲉϩⲓⲟⲙⲉ ϫⲟⲟⲥ ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲙⲡⲟⲩⲛⲁⲩ ⲉⲣⲟϥ
25 Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
ⲕ̅ⲉ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲇⲉ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲱ ⲛⲁⲛⲟⲏⲧⲟⲥ ⲁⲩⲱ ⲛⲉⲧⲟⲥⲕ ϩⲙ ⲡⲉⲩϩⲏⲧ ⲉⲡⲓⲥⲧⲉⲩⲉ ⲉϩⲱⲃ ⲛⲓⲙ ⲉⲛⲧⲁ ⲛⲉⲡⲣⲟⲫⲏⲧⲏⲥ ϫⲟⲟⲩ
26 Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
ⲕ̅ⲋ̅ⲙⲏ ϩⲁⲡⲥ ⲁⲛ ⲉⲧⲣⲉ ⲡⲉⲭⲥ ϣⲉⲡⲛⲁⲓ ⲁⲩⲱ ⲛϥⲃⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲡⲉϥⲉⲟⲟⲩ
27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
ⲕ̅ⲍ̅ⲁϥⲁⲣⲭⲓ ⲇⲉ ϫⲓⲛ ⲙⲱⲩⲥⲏⲥ ⲙⲛ ⲛⲉⲡⲣⲟⲫⲏⲧⲏⲥ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲉⲃⲱⲗ ⲉⲣⲟⲟⲩ ϩⲛ ⲛⲉⲅⲣⲁⲫⲏ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲉⲧⲃⲏⲏⲧϥ
28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
ⲕ̅ⲏ̅ⲁⲩⲱ ⲁⲩⲃⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲡϯⲙⲉ ⲉⲧⲟⲩⲛⲁⲃⲱⲕ ⲉⲣⲟϥ ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲁϥϩⲓⲧⲟⲟⲧϥ ⲉⲟⲩⲉ ⲙⲙⲟⲟⲩ ⲉϥⲙⲟⲟϣⲉ
29 De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
ⲕ̅ⲑ̅ⲁⲩⲁⲙⲁϩⲧⲉ ⲙⲙⲟϥ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ϭⲱ ⲛⲙⲙⲁⲛ ϫⲉ ⲡⲛⲁⲩ ⲣⲣⲟⲩϩⲉ ⲡⲉ ⲁⲩⲱ ⲁⲡⲉϩⲟⲟⲩ ⲣⲓⲕⲉ ⲁϥⲃⲱⲕ ⲇⲉ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲁϥϭⲱ ⲛⲙⲙⲁⲩ
30 És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
ⲗ̅ⲁⲥϣⲱⲡⲉ ⲇⲉ ϩⲙ ⲡⲧⲣⲉϥⲛⲟϫϥ ⲛⲙⲙⲁⲩ ⲁϥϫⲓ ⲛⲟⲩⲟⲓⲕ ⲁϥⲥⲙⲟⲩ ⲉⲣⲟϥ ⲁϥⲡⲟϣϥ ⲁϥⲧⲁⲁϥ ⲛⲁⲩ
31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
ⲗ̅ⲁ̅ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲁⲛⲉⲩⲃⲁⲗ ⲟⲩⲱⲛ ⲁⲩⲥⲟⲩⲱⲛϥ ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲁϥϩⲟⲡϥ ⲉⲣⲟⲟⲩ
32 Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
ⲗ̅ⲃ̅ⲡⲉϫⲁⲩ ⲇⲉ ⲛⲛⲉⲩⲉⲣⲏⲩ ϫⲉ ⲉⲓⲉ ⲛⲉⲣⲉⲡⲉⲛϩⲏⲧ ϩⲟⲃⲥ ⲉⲣⲟⲛ ⲁⲛ ⲡⲉ ⲛⲑⲉ ⲉⲛⲧⲁϥϣⲁϫⲉ ⲛⲙⲙⲁⲛ ϩⲓ ⲧⲉϩⲓⲏ ⲉϥⲃⲱⲗ ⲉⲣⲟⲛ ⲛⲛⲉⲅⲣⲁⲫⲏ
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
ⲗ̅ⲅ̅ⲁⲩⲱ ⲁⲩⲧⲱⲟⲩⲛ ⲉⲩⲗⲩⲡⲓ ϩⲛ ⲧⲉⲩⲛⲟⲩ ⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ⲁⲩⲕⲟⲧⲟⲩ ⲉⲑⲓⲉⲣⲟⲥⲟⲗⲩⲙⲁ ⲁⲩϩⲉ ⲉⲡⲙⲛⲧⲟⲩⲉ ⲉⲩⲥⲱⲟⲩϩ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲙⲛ ⲛⲉⲧⲛⲙⲙⲁⲩ
34 Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
ⲗ̅ⲇ̅ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲟⲛⲧⲱⲥ ⲁⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲧⲱⲟⲩⲛ ⲁⲩⲱ ⲁϥⲟⲩⲱⲛϩ ⲉⲥⲓⲙⲱⲛ
35 Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
ⲗ̅ⲉ̅ⲁⲩϫⲱ ϩⲱⲟⲩ ⲛⲛⲉⲧⲁⲩϣⲱⲡⲉ ϩⲓ ⲧⲉϩⲓⲏ ⲁⲩⲱ ⲛⲑⲉ ⲉⲛⲧⲁϥⲟⲩⲱⲛϩ ⲉⲣⲟⲟⲩ ϩⲙ ⲡⲡⲱϣ ⲙⲡⲟⲓⲕ
36 Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
ⲗ̅ⲋ̅ⲉⲩϫⲱ ⲇⲉ ⲛⲛⲁⲓ ⲁϥⲁϩⲉⲣⲁⲧϥ ϩⲛ ⲧⲉⲩⲙⲏⲧⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ϯⲣⲏⲛⲏ ⲛⲏⲧⲛ
37 Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
ⲗ̅ⲍ̅ⲛⲧⲉⲣⲟⲩϣⲧⲟⲣⲧⲣ ⲇⲉ ⲁⲩⲱ ⲁⲩⲣ ϩⲟⲧⲉ ⲉⲩⲙⲉⲩⲉ ϫⲉ ⲛⲉⲩⲛⲁⲩ ⲉⲩⲡⲛⲁ
38 Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
ⲗ̅ⲏ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲁϩⲣⲱⲧⲛ ⲧⲉⲧⲛϣⲧⲣⲧⲱⲣ ⲁⲩⲱ ⲉⲧⲃⲉ ⲟⲩ ⲟⲩⲛ ϩⲉⲛⲙⲉⲩⲉ ⲁⲗⲉ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉϫⲛ ⲡⲉⲧⲛϩⲏⲧ
39 Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
ⲗ̅ⲑ̅ⲁⲛⲁⲩ ⲉⲛⲁϭⲓϫ ⲙⲛ ⲛⲁⲩⲉⲣⲏⲧⲉ ϫⲉ ⲁⲛⲟⲕ ⲡⲉ ϭⲟⲙϭⲙ ⲉⲣⲟⲓ ⲛⲧⲉⲧⲛⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲙⲙⲛⲧⲉ ⲡⲛⲁ ⲕⲁⲥ ϩⲓ ⲥⲁⲣⲝ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲉⲧⲉⲧⲛⲛⲁⲩ ⲉⲣⲟⲓ ⲉⲩⲛ ⲟⲩⲟⲛ ⲙⲙⲟⲓ
40 Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
ⲙ̅ⲁⲩⲱ ⲛⲧⲉⲣⲉϥϫⲉ ⲡⲁⲓ ⲁⲩⲧⲟⲩⲟⲟⲩ ⲉⲛⲉϥϭⲓϫ ⲙⲛ ⲛⲉϥⲟⲩⲉⲣⲏⲧⲉ
41 Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
ⲙ̅ⲁ̅ⲉⲧⲓ ⲇⲉ ⲉⲩⲁⲡⲓⲥⲧⲓ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲣⲁϣⲉ ⲁⲩⲱ ⲉⲩⲣϣⲡⲏⲣⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲟⲩⲛⲧⲏⲧⲛ ⲗⲁⲁⲩ ⲛϭⲓ ⲛⲟⲩⲱⲙ ⲙⲡⲉⲓⲙⲁ
42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
ⲙ̅ⲃ̅ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲁⲩϯ ⲛⲁϥ ⲛⲟⲩϣⲁⲁⲧⲉ ⲛⲧⲃⲧ ⲉⲥϭⲏϭ
43 Elvette, és előttük megette.
ⲙ̅ⲅ̅ⲁϥϫⲓⲧⲥ ⲁϥⲟⲩⲟⲙⲥ ⲙⲡⲉⲩⲙⲧⲟ ⲉⲃⲟⲗ
44 Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
ⲙ̅ⲇ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲇⲉ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲛⲁⲓ ⲛⲉ ⲛⲁϣⲁϫⲉ ⲉⲛⲧⲁⲓϫⲟⲟⲩ ⲛⲏⲧⲛ ϫⲓⲛ ⲉⲓϣⲟⲟⲡ ⲛⲙⲙⲏⲧⲛ ϫⲉ ϩⲁⲡⲥ ⲉⲧⲣⲉⲩϫⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϭⲓ ⲛⲉⲧⲥⲏϩ ⲧⲏⲣⲟⲩ ϩⲙ ⲡⲛⲟⲙⲟⲥ ⲙⲙⲱⲩⲥⲏⲥ ⲙⲛ ⲛⲉⲡⲣⲟⲫⲏⲧⲏⲥ ⲁⲩⲱ ⲛⲉⲯⲁⲗⲙⲟⲥ ⲉⲧⲃⲏⲏⲧ
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
ⲙ̅ⲉ̅ⲧⲟⲧⲉ ⲁϥⲟⲩⲱⲛ ⲙⲡⲉⲩϩⲏⲧ ⲉⲧⲣⲉⲩⲥⲟⲩⲱⲛϥ ⲁⲩⲱ ⲉⲧⲣⲉⲩⲓⲙⲉ ⲉⲛⲉⲅⲣⲁⲫⲏ
46 És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
ⲙ̅ⲋ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲇⲉ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲧⲁⲓ ⲧⲉ ⲑⲉ ⲉⲧⲥⲏϩ ⲉⲧⲣⲉ ⲡⲉⲭⲥ ⲁⲁⲥ ⲁⲩⲱ ⲛϥⲧⲱⲟⲩⲛ ϩⲙ ⲡⲙⲉϩ ϣⲟⲙⲛⲧ ⲛϩⲟⲟⲩ
47 És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
ⲙ̅ⲍ̅ⲛⲥⲉⲧⲁϣⲉⲟⲓϣ ⲛⲟⲩⲙⲉⲧⲁⲛⲟⲓⲁ ⲙⲡⲉϥⲣⲁⲛ ⲉⲩⲕⲁ ⲛⲟⲃⲉ ⲉⲃⲟⲗ ⲛⲛϩⲉⲑⲛⲟⲥ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲉⲧⲉⲧⲛⲁⲣⲭⲓ ϫⲓⲛ ⲑⲓⲉⲣⲟⲥⲟⲗⲩⲙⲁ
48 Ti vagytok ennek tanúi.
ⲙ̅ⲏ̅ⲛⲧⲱⲧⲛ ⲛⲉⲧⲟ ⲙⲙⲛⲧⲣⲉ ⲛⲁⲓ
49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
ⲙ̅ⲑ̅ⲁⲛⲟⲕ ϩⲱ ϯⲛⲁⲧⲛⲛⲟⲟⲩ ⲙⲡⲉⲣⲏⲧ ⲙⲡⲓⲱⲧ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉϫⲱⲧⲛ ⲛⲧⲱⲧⲛ ⲇⲉ ϩⲙ ⲟⲟⲥ ϩⲛ ⲧⲉⲓⲡⲟⲗⲓⲥ ϣⲁⲛⲧⲉⲧⲛϯ ϩⲓⲱⲧ ⲧⲏⲟⲩⲧⲛ ⲛⲟⲩϭⲟⲙ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲧⲡⲉ
50 Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
ⲛ̅ⲁϥⲛⲧⲟⲩ ⲇⲉ ⲉⲃⲟⲗ ϣⲁ ⲃⲏⲑⲁⲛⲓⲁ ⲁϥϥⲓ ⲛⲉϥϭⲓϫ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲁϥⲥⲙⲟⲩ ⲉⲣⲟⲟⲩ
51 És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
ⲛ̅ⲁ̅ⲁⲥϣⲱⲡⲉ ⲇⲉ ϩⲙ ⲡⲧⲣⲉϥⲥⲙⲟⲩ ⲉⲣⲟⲟⲩ ⲁϥⲟⲩⲉ ⲙⲙⲟⲟⲩ ⲁⲩⲱ ⲁϥⲃⲱⲕ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉⲧⲡⲉ
52 Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
ⲛ̅ⲃ̅ⲁⲩⲟⲩⲱϣⲧ ϩⲱⲟⲩ ⲙⲙⲟϥ ⲁⲩⲕⲟⲧⲟⲩ ⲉⲑⲓⲉⲣⲟⲥⲟⲗⲩⲙⲁ ϩⲛ ⲟⲩⲛⲟϭ ⲣⲣⲁϣⲉ
53 És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
ⲛ̅ⲅ̅ⲁⲩⲱ ⲛⲉⲩϣⲟⲟⲡ ⲡⲉ ϩⲙ ⲡⲉⲣⲡⲉ ⲛⲟⲩⲟⲓϣ ⲛⲓⲙ ⲉⲩⲥⲙⲟⲩ ⲉⲡⲛⲟⲩⲧⲉ
