Lukács 22
1 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveztek.
Bližal se je pa praznik presnih kruhov, kteri se imenuje Velika noč.
2 A főpapok és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
In gledali so véliki duhovni in pismarji, kako bi ga umorili; kajti bali so se ljudstva.
3 Bement a sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és aki a tizenkettő közül való volt.
Pa vnide satan v Juda s priimkom Iškarijana, kteri je bil iz števila dvanajsterih;
4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan adja őt kezükbe.
Ter odide, in dogovorí se z vélikimi duhovni in starešinami tempeljna, kako jim ga bo izdal.
5 Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
In razveselé se, in obrekó mu dati denarja.
6 Ő megígérte, hogy jó alkalmat keres, hogy őt kezükbe adja a nép tudta nélkül.
In obrekel se je, in iskal je pripravnega časa, da jim ga izdá brez ljudstva.
7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
Pride pa dan presnih kruhov, ko je bilo treba velikonočno jagnje klati.
8 Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megehessük.“
Ter pošlje Petra in Janeza, govoreč: Pojdita, pripravita nam velikonočno jagnje, da jemo.
9 Ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?“
Ona mu pa rečeta: Kje hočeš, da pripraviva?
10 Ő ezt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
A on jima reče: Glej, ko vnideta v mesto, srečal vaju bo človek, kteri ponese vrč vode; pojdita za njim v hišo, v ktero vnide,
11 és ezt mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni a Mester: Hol van a szállás, ahol megeszem tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
In recita hišnemu gospodarju: Učenik ti pravi: Kje je gostilnica, kjer bom jedel velikonočno jagnje z učenci svojimi?
12 És ő mutat nektek egy nagy, berendezett felsőszobát, ott készítsétek el.“
In on vama bo pokazal veliko izbo pogrnjeno; tam pripravita.
13 Elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
Ter odideta in najdeta, kakor jima je bil rekel; in pripravita velikonočno jagnje.
14 Amikor eljött az idő, asztalhoz ült, és vele együtt a tizenkét apostol.
In ko pride čas, sede za mizo, in dvanajsteri aposteljni ž njim.
15 Ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam, hogy megegyem a húsvéti bárányt veletek, mielőtt szenvedek.
In reče jim: Željno sem hrepenel jesti to velikonočno jagnje z vami, predno bom trpel;
16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míg be nem teljesedik Isten országában.“
Kajti pravim vam, da ga ne bom več jedel, dokler se v kraljestvu Božjem ne dopolni.
17 Azután vette a poharat, minekutána hálát adott, ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között,
In vzemši kelih, zahvali, in reče: Vzemite ga, in razdelite med seboj.
18 mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míg el nem jön Isten országa.“
Kajti pravim vam, da ne bom pil od trtnega rodú, dokler ne pride kraljestvo Božje.
19 És vette a kenyeret, hálát adott, megszegte, nekik adta, ezt mondván: „Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“
In vzemši kruh, zahvali, in prelomivši, dá jim govoreč: To je telo moje, ktero se za vas daje; to delajte za moj spomin.
20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kionttatik.
Ravno tako tudi kelih po večerji, govoreč: Ta kelih je nova zaveza po krvi mojej, ktera se za vas prelija.
21 De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.
In glej, roka izdajalca mojega je z menoj na mizi.
22 És az Emberfia elmegy ugyan, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.“
In sin človečji gre, kakor je odločeno; ali gorjé človeku, kteri ga izdaja.
23 Erre kezdték kérdezni egymás között, hogy vajon ki lehet az közöttük, aki ezt meg fogja tenni.
In oni začnó iskati med seboj, kdo od njih bi bil, kteri bo to storil.
24 Versengés is támadt közöttük, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Vname se pa tudi prepir med njimi, kdo od njih da meni, da je veči.
25 Erre ő ezt mondta nekik: „A pogányokon uralkodnak királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, jótevőknek hívatják magukat.
On jim pa reče: Kralji narodov tem gospodujejo, a kteri imajo oblast, imenujejo se dobrotniki.
26 Közöttetek azonban ne így legyen. Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, mint aki szolgál.
Vi pa ne tako: nego kdor je največi med vami, bodi kakor najmanji; in kdor je vodnik, bodi kakor služabnik.
27 Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? De én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
Kajti kdo je veči: kdor sedí za mizo, ali kdor streže? Ali ne ta, kdor sedí za mizo? In jaz sem med vami, kakor kdor streže.
28 Ti vagytok azok, akik megmaradtok velem kísértéseimben,
A vi ste, kteri ste prebili z menoj v izkušnjavah mojih.
29 és én nektek adom az országot, amint az én Atyám nekem adta,
In jaz vam bom zapustil kraljestvo, kakor ga je meni oče moj zapustil,
30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi széken üljetek, ítéletet tartva Izrael tizenkét törzse felett.“
Da boste jedli in pili za mizo mojo v kraljestvu mojem, in boste sedeli na prestolih in sodili dvanajstere rodove Izraelove.
31 Ezt mondta az Úr: „Simon! Simon! Íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
Reče pa Gospod: Simon! Simon! glej, satan vas je poželel, da bi vas presejal, kakor pšenico;
32 de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.“
Ali jaz sem za te molil, naj ne izgine vera tvoja: in ti, kedar se spreobrneš, utrdi brate svoje.
33 Ő pedig ezt mondta: „Uram, veled kész vagyok mind börtönbe, mind halálra menni!“
On mu pa reče: Gospod, pripravljen sem s teboj iti v ječo in na smrt.
34 És ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, ma nem szólal meg addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.“
A on mu reče: Pravim ti, Peter! nocoj ne bo zapel petelin, dokler trikrat ne utajiš, da me poznaš.
35 Aztán ezt mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok?“Ők pedig ezt mondták: „Semmiben sem.“
In reče jim: Ko sem vas poslal brez mošnje in torbe in obutala, ali vam je česa zmanjkalo? Oni pa rekó: Ničesar.
36 Ezt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
Reče jim torej: Ali sedaj, kdor ima mošnjo, vzeme naj jo, ravno tako tudi torbo; a kdor nima, prodá naj suknjo svojo, in kupi meč.
37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a gonoszok közé sorolták.« Mert ami rám vonatkozik, az mind beteljesedik.“
Kajti pravim vam, da se mora še to pismo izpolniti na meni: "In hudodelnikom je bil prištet." Kajti to, kar je pisano za me, dopolnjuje se.
38 Azok ezt mondták: „Uram, íme, van itt két kard.“Ő pedig ezt mondta: „Elég!“
Oni pa rekó: Gospod, glej tu dva meča! A on jim reče: Dosti je!
39 Ezután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
Ter izide in odide po navadi na Oljsko goro; šli so pa za njim tudi učenci njegovi.
40 Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
A ko pride na mesto, reče jim: Molite, da ne zajdete v izkušnjavo.
41 Aztán eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre esve imádkozott:
In on odstopi od njih za lučaj kamena, in pokleknivši na kolena, molil je,
42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mégis ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.“
Govoreč: Oče, ko bi hotel prenesti ta kelih mimo mene! ali ne moja volja, nego tvoja bodi.
43 Akkor egy angyal jelent meg a mennyből, és erősítette őt.
Prikaže pa mu se angelj z neba, ter ga je krepčal.
44 Haláltusájában még buzgóbban imádkozott, és verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak.
In ko je bil v boji, molil jo gorečneje. In bil je pót njegov kakor kaplje krví, ktere so padale na zemljo.
45 Miután imádkozása után fölkelt, tanítványaihoz ment, akiket alva talált a szomorúságtól.
In vstavši od molitve, pride k učencem svojim, in najde jih, da spé od žalosti,
46 Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
In reče jim: Kaj spite? Vstanite! molite, da ne zajdete v izkušnjavo.
47 Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás ment, aki egy a tizenkettő közül, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
A ko je še govoril, glej, ljudstvo; in eden dvanajsterih, kteri se je imenoval Juda, šel je pred njim, in približa se Jezusu, da ga poljubi,
48 Jézus ezt mondta neki: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?“
Jezus mu pa reče: Juda! s poljubom izdajaš sina človečjega?
49 Amikor akik körülötte voltak, látták, hogy mi következik, ezt mondták neki: „Uram, vágjunk közéjük karddal?“
Videč pa tí, kteri so bili okoli njega, kaj da bo, rekó mu: Gospod, ali naj udarimo z mečem?
50 És valaki közülük máris rásújtott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.
In eden od njih udari hlapca vélikega duhovna, in odseka mu desno uho.
51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Elég!“És megérintve annak fülét, meggyógyította.
Odgovarjajoč pa Jezus, reče: Nehajte, dotlej! In dotaknivši se ušesa njegovega, uzdravi ga.
52 Jézus így szólt azokhoz, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templom elöljáróinak és a véneknek: „Mint egy latorra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.
A vélikim duhovnom in poglavarjem tempeljna in starešinam, kteri so bili prišli nad-nj, reče Jezus: Kakor na razbojnika ste izšli nad me z meči in koli?
53 Amikor mindennap veletek voltam a templomban, kezeteket nem vetettétek rám. De ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.“
Vsak dan sem bil z vami v tempeljnu, in niste iztegnili rok na me. Ali ta je vaša ura, in oblast teme.
54 Akkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter távolról követte.
In zgrabivši ga, odženó in peljejo ga v hišo vélikega duhovna; a Peter je od daleč šel za njim.
55 Amikor tüzet raktak az udvar közepén, és körülülték, Péter is leült velük.
In ko so bili zanetili ogenj sredi dvorišča, in so vkupej sedli, sede Peter med-nje.
56 Meglátta őt egy szolgálólány, amint a világosságnál ült, szemügyre vette, és ezt mondta: „Ez is vele volt!“
Ugledavši ga pa ena dekla, da sedí pri ognji, ozrê se na-nj, in reče: Tudi ta je bil ž njim.
57 Ő pedig letagadta, és ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.“
A on ga zatají, govoreč: Žena! nisem ga videl.
58 Rövid idő múlva más valaki látta meg, és mondta: „Te is azok közül való vagy!“Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem vagyok!“
In malo po tem ga ugleda drugi, in reče: Tudi ti si izmed njih. A Peter reče: Človek! nisem.
59 És úgy egy óra múlva más valaki is bizonygatta, és ezt mondta: „Bizony ez is vele volt, mert Galileából való ő is.“
In eno ura ali kaj po tem trdil je nekdo drugi, govoreč: Zares, tudi ta je bil ž njm; saj je tudi Galilejec.
60 Péter ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz!“És azonnal, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.
Ali Peter reče: Človek! ne vém, kaj praviš. In precej, ko je še govoril, zapoje petelin.
61 Hátrafordult az Úr, és rátekintett Péterre. És Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amit neki mondott: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“
In obrnivši se Gospod, pogleda na Petra; in spomene se Peter besede Gospodove, kakor mu je bil rekel: Predno bo petelin zapel, zatajil me boš trikrat.
62 Aztán kiment, és keservesen sírt.
In Peter izide ven, in razjoka se britko.
63 Azok a férfiak, akik fogva tartották Jézust, csúfolták és verték,
In možjé, kteri so držali Jezusa, zasmehovali so ga in bíli.
64 és szemét betakarva arcul csapták őt, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged!“
In zakrivši ga, bíli so ga po obrazu, in vpraševali so ga, govoreč: Prerokuj, kdo te je udaril?
65 És sok mással is szidalmazták őt.
In drugega veliko so preklinjajoč govorili zoper njega.
66 Amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és gyülekezetükbe vitték őt,
In ko napoči jutro, zberó se starešine ljudstva, in véliki duhovni in pismarji, in odpeljejo ga v sodišče svoje, govoreč: Če si ti Kristus? povéj nam.
67 és ezt mondták: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.“Ő pedig ezt mondta nekik: „Ha meg is mondanám, akkor sem hiszitek el,
Pa jim rečé; Če vam povem, nikakor ne boste verovali;
68 ha pedig én kérdezlek, nem feleltek.
A če tudi vprašam, ne boste mi odgovorili, in tudi izpustili me ne boste.
69 De mostantól fogva ott ül az Emberfia Isten hatalmának jobbja felől.“
Odslej bo sin človečji sedel na desnici moči Božje.
70 Erre mind ezt mondták: „Te vagy tehát Isten Fia?“Ő pedig ezt mondta: „Ti mondjátok, hogy az vagyok!“
Pa rekó vsi: Ti si torej sin Božji? On jim pa reče: Vi pravite, da jaz sem.
71 Azok ezt mondták: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából!“
A oni rekó: Kaj nam je še treba prič? saj smo sami slišali iz ust njegovih.
