< Lukács 22 >

1 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveztek.
Etiya Khomir Nokhuwa Roti laga Purbb dinte, juntu ke Nistar din eneka mate, etu din usor hoise.
2 A főpapok és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
Mukhyo purohit khan aru niyom likha khan Jisu ke kineka morai dibole etu laga upai bisari thakise, kele koile taikhan manu khan ke bhoi lagi thakise.
3 Bement a sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és aki a tizenkettő közül való volt.
Titia Saitan pora Judas bhitor te ghusi jaise, jun laga naam Iscariot bhi asele, tai bhi chela bhitor te ekjon thakise.
4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan adja őt kezükbe.
Etu pichete Judas jai kene mukhyo purohit khan aru henedhikari khan logote kineka kori kene Jisu ke dhoribo etu upai bisarise.
5 Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
Taikhan khushi paise, aru taike poisa dibole nimite kotha milaise.
6 Ő megígérte, hogy jó alkalmat keres, hogy őt kezükbe adja a nép tudta nélkül.
Aru etu kori bole Judas mani loise, aru Jisu ke kineka pora manu nathaka homoi te dhoribo etu upai bisari thakise.
7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
Aru khomir nadiya roti kha laga din ahise, etu dinte Nistar laga mer ke bolidan kori bole niyom ase.
8 Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megehessük.“
Jisu pora Peter aru John duijon ke pathai kene koise, “Jaikena amikhan nimite Nistar naam pora kha luwa rakhibi, amikhan mili kene khabo.”
9 Ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?“
Taikhan pora Taike koise, “Probhu kun jagate jai kene amikhan taiyar koribo?”
10 Ő ezt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
Tai pora koise, “Sabi, jitia tumikhan sheher te ponchibo, ekjon manu pani laga baltin loi kene thaka lok pabo. Tai laga piche jabi jun to ghor te tai ghuse.
11 és ezt mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni a Mester: Hol van a szállás, ahol megeszem tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
Titia ghor laga malik ke jai kene kobi, ‘Shika manu pora apuni ke koi ase, “Bahar manu thaki bole laga kamra to kot ase, jun jagate Moi laga chela khan ke loi kene Nistar naam laga khana koribo?’”
12 És ő mutat nektek egy nagy, berendezett felsőszobát, ott készítsétek el.“
Titia tai tumikhan ke uporte loijai kene dangor ekta bhal kamra dikha bo. Jaikena ta te he taiyari koribi.”
13 Elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
Aru taikhan jai kene Jisu kineka koise eneka he paise. Titia taikhan Nistar laga kha luwa jai kene taiyar korise.
14 Amikor eljött az idő, asztalhoz ült, és vele együtt a tizenkét apostol.
Aru jitia Nistar laga khana khabole homoi ahise, Jisu bohi jaise aru Tai laga apostle khan bhi bohi jaise.
15 Ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam, hogy megegyem a húsvéti bárányt veletek, mielőtt szenvedek.
Titia Tai koise, “Moi dukh napa age te tumikhan logote bohi kene etu Nistar laga khana khabole mon thakise.
16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míg be nem teljesedik Isten országában.“
Moi tumikhan ke koi ase, Moi etu nakhabo jitia tak etu sob Isor laga rajyote pura nohoi.”
17 Azután vette a poharat, minekutána hálát adott, ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között,
Titia Jisu kup to loise, aru dhanyavad dikena koise, “Etu lobi, aru ekjon-ekjon logote bhag kori lobi.
18 mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míg el nem jön Isten országa.“
Moi tumikhan ke koi ase, etiya pora Isor laga rajyo naha tak, Moi etu angur ros laga pani napibo.”
19 És vette a kenyeret, hálát adott, megszegte, nekik adta, ezt mondván: „Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“
Jitia Tai roti to loise aru Isor ke dhanyavad dise, Tai bhag kori kene taikhan ke dise aru koise, “Etu Moi laga gaw ase juntu tumikhan karone dise. Moike yaad kori bole eneka koribi.”
20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kionttatik.
Tai kup to loi kene koise, “Etu kup to Moi laga khun te notun niyom bonai ase, juntu tumikhan nimite bohi ulai ase.
21 De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.
Kintu sabi, kun manu Moike dhoka dibole ase, tai bhi amikhan logote bohi ase.
22 És az Emberfia elmegy ugyan, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.“
Manu laga Putro ke ki hobole ase etu sob to Isor pora poila te he likhi kene ase. Kintu O jun manu pora Taike thogabole ase, tai hai paise!”
23 Erre kezdték kérdezni egymás között, hogy vajon ki lehet az közöttük, aki ezt meg fogja tenni.
Chela khan majote hudi thakise amikhan majote kun pora eneka kaam koribo.
24 Versengés is támadt közöttük, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Pichete chela khan majot jhagara ulaise kun he taikhan majote sob pora dangor hobo laga kotha te.
25 Erre ő ezt mondta nekik: „A pogányokon uralkodnak királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, jótevőknek hívatják magukat.
Titia Tai koise, “Porjati laga rajakhan pora taikhan ke raj kore, aru taikhan uporte adhikari chola khan ke ‘bhal kori diya khan’ eneka mate.
26 Közöttetek azonban ne így legyen. Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, mint aki szolgál.
Kintu tumikhan eneka nakoribo lage. Tumikhan majote kun manu dangor bhabi thake tai sob pora chutu hobo lage; aru jun manu age te ase, tai to ekjon sewa kori thaka manu nisena hobo lage.
27 Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? De én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
Kintu bhabi sabi kun he dangor ase, khabole boha manu na sewa kora manu? Kun khabole bohi ase tai nohoi? Kintu Moi tumikhan majote ekjon noukar nisena ase.
28 Ti vagytok azok, akik megmaradtok velem kísértéseimben,
Kintu tumikhan Moi laga porikha te Moi logote ase.
29 és én nektek adom az országot, amint az én Atyám nekem adta,
Moi tumikhan ke di ase jineka Ami laga, Baba pora Moike ekta rajyo dise,
30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi széken üljetek, ítéletet tartva Izrael tizenkét törzse felett.“
etu nisena tumikhan bhi Moi laga rajyote kha luwa koribo, aru tumikhan singhason te bohi kene Israel laga baroh jati uporte bisar koribo.
31 Ezt mondta az Úr: „Simon! Simon! Íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
Aru Jisu pora koise, “Simon, Simon, sabi Saitan he tumike gehu dana nisena chani loise.
32 de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.“
Kintu Moi tumi nimite prathana korise, etu pora tumi laga biswas to naharabo; aru tumi, jitia ghurai ahibo, tumi laga biswasi bhai khan ke mojbut koribi.”
33 Ő pedig ezt mondta: „Uram, veled kész vagyok mind börtönbe, mind halálra menni!“
Kintu Peter koise, “Probhu, moi Apuni logot jabole taiyar ase, bondhi ghor te bhi aru mori bole bhi.”
34 És ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, ma nem szólal meg addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.“
Kintu Tai koise, “Moi hosa koise, Peter, murgi hala nakora age te tumi Moike najane koi kene tin bar misa kobo.”
35 Aztán ezt mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok?“Ők pedig ezt mondták: „Semmiben sem.“
Jisu pora chela khan ke koise, “Jitia Moi tumikhan ke poisa laga jola, dorkar laga saman, aru juta noloikena jabole dise, titia kiba napuncha thakise naki?” Taikhan koise, “Eku komti huwa nai.”
36 Ezt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
Titia Tai pora taikhan ke koise, “Kintu etiya, kun manu poisa laga jola ase tai loi lobi, aru etu nisena, ki saman laga jola ase, tai loi lobi, aru kun manu logote talwar nai tai nijor kapra bikiri kori kene kini lobi.
37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a gonoszok közé sorolták.« Mert ami rám vonatkozik, az mind beteljesedik.“
Moi tumikhan ke koi ase, ji kotha Moi nimite Isor kotha te likha ase etu pura hobo lagibo, ‘aru Taike niyom nathaka khan logote ginti kori dise.’ Kelemane ji kotha moi nimite koise etu sob pura hoi ase.”
38 Azok ezt mondták: „Uram, íme, van itt két kard.“Ő pedig ezt mondta: „Elég!“
Aru taikhan koise, “Probhu, sabi! Yate duita talwar ase.” Etu nimite Tai taikhan ke koise, “Etu kafi ase.”
39 Ezután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
Aru bahar te ulaikene, adat pora kori thaka nisena, Tai Oliv Pahar te jaise, aru chela khan bhi tai laga pichete jaise.
40 Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
Jitia taikhan ekta jagate ahise, Tai pora taikhan ke koise, “Prathana koribi tumikhan porikha te nagiribo karone.”
41 Aztán eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre esve imádkozott:
Titia taikhan pora olop dur te jai kene, Tai matite athukari kene prathana korise,
42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mégis ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.“
aru koise, “Baba, jodi Apuni itcha kore, etu dukh laga kup to Moi pora hatai dibi. Kintu Ami laga itcha nohoi, Apuni laga itcha hobole dibi.”
43 Akkor egy angyal jelent meg a mennyből, és erősítette őt.
Titia sorgodoth khan ahikena Jisu ke modot korise.
44 Haláltusájában még buzgóbban imádkozott, és verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak.
Tai dukh pora prathana kora homoi te Tai laga posina khun hoi kene matite giri thakise.
45 Miután imádkozása után fölkelt, tanítványaihoz ment, akiket alva talált a szomorúságtól.
Aru Jitia Tai prathana kori kene uthise, Tai laga chela khan usorte jaise, aru taikhan mon dukh pora ghumai thaka dikhise,
46 Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
etu nimite Tai pora taikhan ke koise, “Tumikhan kele ghumai ase? Uthibi aru prathana koribi, etu pora tumikhan porikha te nagiribo.”
47 Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás ment, aki egy a tizenkettő közül, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
Aru jitia Tai kotha koi thakise, ta te bisi manu ahi jaise, aru jun laga naam Judas thakise, baroh jon chela majot ekjon, tai age kori kene manu khan ke loi anise. Tai Jisu usorte chuma dibole ahise.
48 Jézus ezt mondta neki: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?“
Kintu Jisu taike koise, “Tumi Manu laga Putro ke chuma dikene thogai ase?”
49 Amikor akik körülötte voltak, látták, hogy mi következik, ezt mondták neki: „Uram, vágjunk közéjük karddal?“
Aru jiman chela khan Jisu usorte khara asele, taikhan ki hobole ase jani jai kene Jisu ke koise, “Probhu, amikhan talwar ulaikene taikhan logote lorai koribo naki?”
50 És valaki közülük máris rásújtott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.
Titia maha purohit laga noukar ke chela ekjon pora dyna kan to kati phelai dise.
51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Elég!“És megérintve annak fülét, meggyógyította.
Kintu Jisu taikhan ke koise, “Eneka nokoribi!” Aru Jisu he kan wapas lagaikena changai kori dise.
52 Jézus így szólt azokhoz, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templom elöljáróinak és a véneknek: „Mint egy latorra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.
Aru Taike dhori bole aha manu khan, mukhyo purohitkhan, aru mondoli laga henedhikari khan aru cholawta khan ke Tai koise, “Tumikhan talwar aru hathiar khan loi kene ekjon chor manu ke dhura nisena ahise naki?
53 Amikor mindennap veletek voltam a templomban, kezeteket nem vetettétek rám. De ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.“
Moi jitia mondoli te hodai din tumikhan logote thakise, tumikhan moi uporte hath utha nai. Kintu etiya homoi tumikhan laga ase, aru andhar laga hokti ase.”
54 Akkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter távolról követte.
Aru taikhan Jisu Khrista ke dhurikena maha purohit laga ghor bhirorte loi jaise. Aru Peter bhi taikhan laga pichete jai thakise.
55 Amikor tüzet raktak az udvar közepén, és körülülték, Péter is leült velük.
Etu pichete taikhan ghor bahar te jui jolai kene eke logote bohise, aru Peter bhi taikhan logot bohi thakise.
56 Meglátta őt egy szolgálólány, amint a világosságnál ült, szemügyre vette, és ezt mondta: „Ez is vele volt!“
Aru ekjon mahila noukar, Peter ke jui usorte bohi thaka dikhi kene koise, “Etu manu bhi Jisu logote thakise.”
57 Ő pedig letagadta, és ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.“
Kintu Peter koise nohoi, “Mahila, moi Taike najane.”
58 Rövid idő múlva más valaki látta meg, és mondta: „Te is azok közül való vagy!“Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem vagyok!“
Aru olop pichete ekjon pora taike dikhise, aru koise, “Tumi bhi Jisu logote beraise.” Kintu Peter koise, “Bhai moi nohoi.”
59 És úgy egy óra múlva más valaki is bizonygatta, és ezt mondta: „Bizony ez is vele volt, mert Galileából való ő is.“
Ek ghanta pichete aru ekjon ahikena koise, “Hosa pora, etu manu bhi Tai logote thakise, tai bhi ekjon Galilee laga manu ase.”
60 Péter ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz!“És azonnal, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.
Kintu Peter koise, “Bhai, moi najane tumi ki kotha koi ase.” Etu kotha koi thaka homoi te, ekta murga hala korise.
61 Hátrafordult az Úr, és rátekintett Péterre. És Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amit neki mondott: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“
Titia Jisu ghuri kene Peter ke saise, aru titia Peter Jisu kowa kotha to monte ahise, jitia Jisu koisele, “Tumi tin bar Moike ashikar kobo aru titia murga hala koribo.”
62 Aztán kiment, és keservesen sírt.
Titia Peter bahar te jai kene tai laga mon tita hoi kene bisi kandise.
63 Azok a férfiak, akik fogva tartották Jézust, csúfolták és verték,
Aru titia sipahi khan Jisu ke biya kotha koi kene mari bole shuru hoise.
64 és szemét betakarva arcul csapták őt, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged!“
Taikhan Jisu laga suku te kapra bandi kene, koise, “Bhabobani koribi! Kun pora tumike marise koi sabi?”
65 És sok mással is szidalmazták őt.
Aru taikhan bisi bodnam aru biya kotha kori kene Jisu ke sorom khilai se.
66 Amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és gyülekezetükbe vitték őt,
Aru jitia din hoise, bura manu khan ahi kene joma hoise, aru mukhyo purohit khan aru niyom likha khan, aru Jisu ke sabha te loi jaise,
67 és ezt mondták: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.“Ő pedig ezt mondta nekik: „Ha meg is mondanám, akkor sem hiszitek el,
aru koise, “Jodi tumi Khrista hoi, amikhan ke kobi.” Kintu Tai koise, “Jodi Moi tumikhan ke koi, tumikhan kitia bhi biswas nokorile;
68 ha pedig én kérdezlek, nem feleltek.
aru Moi tumikhan ke hudile, tumikhan kitia bhi Moike jowab dibole na paribo.
69 De mostantól fogva ott ül az Emberfia Isten hatalmának jobbja felől.“
Kintu etiya pora Manu laga Putro ke Isor laga dyna hathte bohi thaka dikhibo.”
70 Erre mind ezt mondták: „Te vagy tehát Isten Fia?“Ő pedig ezt mondta: „Ti mondjátok, hogy az vagyok!“
Titia taikhan koise, “Etu karone, tumi Isor laga Putro hoi naki?” Aru Tai koise, “Tumikhan he koi ase, Moi nohoi.”
71 Azok ezt mondták: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából!“
Taikhan apaste koi thakise, “Amikhan etu kotha age te aru ki janibole gawahi lagi ase? Amikhan tai laga nijor mukh pora etu kotha huni loise.”

< Lukács 22 >