Lukács 22
1 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveztek.
Now the feast of unleavened bread, which [is] called the passover, drew nigh,
2 A főpapok és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
and the chief priests and the scribes sought how they might kill him; for they feared the people.
3 Bement a sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és aki a tizenkettő közül való volt.
And Satan entered into Judas, who was surnamed Iscariote, being of the number of the twelve.
4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan adja őt kezükbe.
And he went away and spoke with the chief priests and captains as to how he should deliver him up to them.
5 Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
And they were rejoiced, and agreed to give him money.
6 Ő megígérte, hogy jó alkalmat keres, hogy őt kezükbe adja a nép tudta nélkül.
And he came to an agreement to do it, and sought an opportunity to deliver him up to them away from the crowd.
7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
And the day of unleavened bread came, in which the passover was to be killed.
8 Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megehessük.“
And he sent Peter and John, saying, Go and prepare the passover for us, that we may eat [it].
9 Ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?“
But they said to him, Where wilt thou that we prepare [it]?
10 Ő ezt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
And he said to them, Behold, as ye enter into the city a man will meet you, carrying an earthen pitcher of water; follow him into the house where he goes in;
11 és ezt mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni a Mester: Hol van a szállás, ahol megeszem tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
and ye shall say to the master of the house, The Teacher says to thee, Where is the guest-chamber where I may eat the passover with my disciples?
12 És ő mutat nektek egy nagy, berendezett felsőszobát, ott készítsétek el.“
And he will shew you a large upper room furnished: there make ready.
13 Elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
And having gone they found it as he had said to them; and they prepared the passover.
14 Amikor eljött az idő, asztalhoz ült, és vele együtt a tizenkét apostol.
And when the hour was come, he placed himself at table, and the [twelve] apostles with him.
15 Ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam, hogy megegyem a húsvéti bárányt veletek, mielőtt szenvedek.
And he said to them, With desire I have desired to eat this passover with you before I suffer.
16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míg be nem teljesedik Isten országában.“
For I say unto you, that I will not eat any more at all of it until it be fulfilled in the kingdom of God.
17 Azután vette a poharat, minekutána hálát adott, ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között,
And having received a cup, when he had given thanks he said, Take this and divide it among yourselves.
18 mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míg el nem jön Isten országa.“
For I say unto you, that I will not drink at all of the fruit of the vine until the kingdom of God come.
19 És vette a kenyeret, hálát adott, megszegte, nekik adta, ezt mondván: „Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“
And having taken a loaf, when he had given thanks, he broke [it], and gave [it] to them, saying, This is my body which is given for you: this do in remembrance of me.
20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kionttatik.
In like manner also the cup, after having supped, saying, This cup [is] the new covenant in my blood, which is poured out for you.
21 De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.
Moreover, behold, the hand of him that delivers me up [is] with me on the table;
22 És az Emberfia elmegy ugyan, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.“
and the Son of man indeed goes as it is determined, but woe unto that man by whom he is delivered up.
23 Erre kezdték kérdezni egymás között, hogy vajon ki lehet az közöttük, aki ezt meg fogja tenni.
And they began to question together among themselves who then it could be of them who was about to do this.
24 Versengés is támadt közöttük, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
And there was also a strife among them which of them should be held to be [the] greatest.
25 Erre ő ezt mondta nekik: „A pogányokon uralkodnak királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, jótevőknek hívatják magukat.
And he said to them, The kings of the nations rule over them, and they that exercise authority over them are called benefactors.
26 Közöttetek azonban ne így legyen. Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, mint aki szolgál.
But ye [shall] not [be] thus; but let the greater among you be as the younger, and the leader as he that serves.
27 Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? De én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
For which [is] greater, he that is at table or he that serves? [Is] not he that is at table? But I am in the midst of you as the one that serves.
28 Ti vagytok azok, akik megmaradtok velem kísértéseimben,
But ye are they who have persevered with me in my temptations.
29 és én nektek adom az országot, amint az én Atyám nekem adta,
And I appoint unto you, as my Father has appointed unto me, a kingdom,
30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi széken üljetek, ítéletet tartva Izrael tizenkét törzse felett.“
that ye may eat and drink at my table in my kingdom, and sit on thrones judging the twelve tribes of Israel.
31 Ezt mondta az Úr: „Simon! Simon! Íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
And the Lord said, Simon, Simon, behold, Satan has demanded to have you, to sift [you] as wheat;
32 de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.“
but I have besought for thee that thy faith fail not; and thou, when once thou hast been restored, confirm thy brethren.
33 Ő pedig ezt mondta: „Uram, veled kész vagyok mind börtönbe, mind halálra menni!“
And he said to him, Lord, with thee I am ready to go both to prison and to death.
34 És ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, ma nem szólal meg addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.“
And he said, I tell thee, Peter, [the] cock shall not crow to-day before that thou shalt thrice deny that thou knowest me.
35 Aztán ezt mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok?“Ők pedig ezt mondták: „Semmiben sem.“
And he said to them, When I sent you without purse and scrip and sandals, did ye lack anything? And they said, Nothing.
36 Ezt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
He said therefore to them, But now he that has a purse let him take [it], in like manner also a scrip, and he that has none let him sell his garment and buy a sword;
37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a gonoszok közé sorolták.« Mert ami rám vonatkozik, az mind beteljesedik.“
for I say unto you, that this that is written must yet be accomplished in me, And he was reckoned with [the] lawless: for also the things concerning me have an end.
38 Azok ezt mondták: „Uram, íme, van itt két kard.“Ő pedig ezt mondta: „Elég!“
And they said, Lord, behold here are two swords. And he said to them, It is enough.
39 Ezután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
And going forth he went according to his custom to the mount of Olives, and the disciples also followed him.
40 Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
And when he was at the place he said to them, Pray that ye enter not into temptation.
41 Aztán eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre esve imádkozott:
And he was withdrawn from them about a stone's throw, and having knelt down he prayed,
42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mégis ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.“
saying, Father, if thou wilt remove this cup from me: — but then, not my will, but thine be done.
43 Akkor egy angyal jelent meg a mennyből, és erősítette őt.
And an angel appeared to him from heaven strengthening him.
44 Haláltusájában még buzgóbban imádkozott, és verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak.
And being in conflict he prayed more intently. And his sweat became as great drops of blood, falling down upon the earth.
45 Miután imádkozása után fölkelt, tanítványaihoz ment, akiket alva talált a szomorúságtól.
And rising up from his prayer, coming to the disciples, he found them sleeping from grief.
46 Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
And he said to them, Why sleep ye? rise up and pray that ye enter not into temptation.
47 Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás ment, aki egy a tizenkettő közül, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
As he was yet speaking, behold, a crowd, and he that was called Judas, one of the twelve, went on before them, and drew near to Jesus to kiss him.
48 Jézus ezt mondta neki: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?“
And Jesus said to him, Judas, deliverest thou up the Son of man with a kiss?
49 Amikor akik körülötte voltak, látták, hogy mi következik, ezt mondták neki: „Uram, vágjunk közéjük karddal?“
And they who were around him, seeing what was going to follow, said [to him], Lord, shall we smite with [the] sword?
50 És valaki közülük máris rásújtott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.
And a certain one from among them smote the bondman of the high priest and took off his right ear.
51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Elég!“És megérintve annak fülét, meggyógyította.
And Jesus answering said, Suffer thus far; and having touched his ear, he healed him.
52 Jézus így szólt azokhoz, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templom elöljáróinak és a véneknek: „Mint egy latorra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.
And Jesus said to the chief priests and captains of the temple and elders, who were come against him, Have ye come out as against a robber with swords and sticks?
53 Amikor mindennap veletek voltam a templomban, kezeteket nem vetettétek rám. De ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.“
When I was day by day with you in the temple ye did not stretch out your hands against me; but this is your hour and the power of darkness.
54 Akkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter távolról követte.
And having laid hold on him, they led him [away], and they led [him] into the house of the high priest. And Peter followed afar off.
55 Amikor tüzet raktak az udvar közepén, és körülülték, Péter is leült velük.
And they having lit a fire in the midst of the court and sat down together, Peter sat among them.
56 Meglátta őt egy szolgálólány, amint a világosságnál ült, szemügyre vette, és ezt mondta: „Ez is vele volt!“
And a certain maid, having seen him sitting by the light, and having fixed her eyes upon him, said, And this [man] was with him.
57 Ő pedig letagadta, és ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.“
But he denied [him], saying, Woman, I do not know him.
58 Rövid idő múlva más valaki látta meg, és mondta: „Te is azok közül való vagy!“Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem vagyok!“
And after a short time another seeing him said, And thou art of them. But Peter said, Man, I am not.
59 És úgy egy óra múlva más valaki is bizonygatta, és ezt mondta: „Bizony ez is vele volt, mert Galileából való ő is.“
And after the lapse of about one hour another stoutly maintained it, saying, In truth this [man] also was with him, for also he is a Galilaean.
60 Péter ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz!“És azonnal, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.
And Peter said, Man, I know not what thou sayest. And immediately, while he was yet speaking, [the] cock crew.
61 Hátrafordult az Úr, és rátekintett Péterre. És Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amit neki mondott: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“
And the Lord, turning round, looked at Peter; and Peter remembered the word of the Lord, how he said to him, Before [the] cock crow thou shalt deny me thrice.
62 Aztán kiment, és keservesen sírt.
And Peter, going forth without, wept bitterly.
63 Azok a férfiak, akik fogva tartották Jézust, csúfolták és verték,
And the men who held him mocked him, beating [him];
64 és szemét betakarva arcul csapták őt, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged!“
and covering him up, asked him saying, Prophesy, who is it that struck thee?
65 És sok mással is szidalmazták őt.
And they said many other injurious things to him.
66 Amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és gyülekezetükbe vitték őt,
And when it was day, the elderhood of the people, both [the] chief priests and scribes, were gathered together, and led him into their council, saying,
67 és ezt mondták: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.“Ő pedig ezt mondta nekik: „Ha meg is mondanám, akkor sem hiszitek el,
If thou art the Christ, tell us. And he said to them, If I tell you, ye will not at all believe;
68 ha pedig én kérdezlek, nem feleltek.
and if I should ask [you], ye would not answer me at all, nor let me go;
69 De mostantól fogva ott ül az Emberfia Isten hatalmának jobbja felől.“
but henceforth shall the Son of man be sitting on the right hand of the power of God.
70 Erre mind ezt mondták: „Te vagy tehát Isten Fia?“Ő pedig ezt mondta: „Ti mondjátok, hogy az vagyok!“
And they all said, Thou then art the Son of God? And he said to them, Ye say that I am.
71 Azok ezt mondták: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából!“
And they said, What need have we any more of witness, for we have heard ourselves out of his mouth?
