Lukács 21
1 Amikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják ajándékaikat a perselybe.
Etiya Jisu uporte saise aru dhuni manu khan pora taikhan laga dhun laga daan khazana te di thaka dikhise.
2 Látott egy szegény özvegyasszonyt is, hogy két fillért dobott abba,
Aru titia Tai ekjon gorib bidhowa aha dikhise aru tai logot duita poisa thaka ke daan te di dise.
3 és így szólt: „Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott.
Titia Jisu pora chela khan ke koise, “Hosa pora Moi tumikhan ke koi ase, etu gorib bidhowa he sob pora bisi daan dise.
4 Mert azok mind a fölöslegükből adtak Istennek ajándékot, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odaadta.“
Jiman manu daan dise taikhan logote bisi thaka hisab te dise. Kintu etu bidhowa, tai logote eku nai, hoilebi tai ki ase etu sob di dise.”
5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, ő így szólt:
Aru jitia kunba manu khan mondoli laga kotha koi thakise, kineka sundur pathorkhan aru manu khan laga daan pora mondoli ke bonaise, Tai koise,
6 „Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket láttok, nem marad kő kövön, amelyet le nem rombolnának.“
“Etu tumikhan etiya dikhi thaka to, eneka din ahibo, jitia ekta pathor bhi nabachibo aru juntu ekta uporte ekta ase, etu sobke girai dibo.”
7 Ekkor ezt kérdezték tőle: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez beteljesül?“
Titia taikhan Taike, koise, “Shika manu, etu sob to kitia hobo, aru eneka din ahibole ase koi kene moi khan kineka janibo?”
8 Ő pedig ezt mondta: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket, mert sokan jönnek az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő elközelgett! De ti ne menjetek utánuk.
Titia Jisu koise, “Hoshiar thakibi aru kun pora bhi tumike thogai dibo nadibi. Bisi manu Moi laga naam loi kene ahibo, aru kobo, ‘Moi Jisu ase,’ aru ‘Homoi to usorte ahise.’ Taikhan laga piche najabi.
9 Amikor hallotok háborúkról és lázadásokról, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.“
Jitia tumikhan lorai aru jhagara laga kotha khan hunibo, bhoi nokoribi, kelemane eitu khan sob poila hobo lagibo, kintu eneka sob hoilebi hekh homoi to eitu khan huwa loge-loge te nahibo.”
10 Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,
Aru Jisu taikhan ke koise, “Ekta desh pora dusra desh bhirodh te uthibo, aru ekta rajyo pora dusra rajyo logote lorai koribo.
11 és mindenfelé nagy földindulások, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és nagy jelek tűnnek föl az égen.
Aru dangor mati hili bo, khabole napabo aru alag kisim bemar khan ulabo. Ekdom biya ghatna khan hobo aru etu logot te akash te asurit chihna khan dikhibo.
12 De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket. Átadnak titeket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
Kintu eitu khan huwa age te, manu khan pora tumikhan laga uporte hath uthabo aru bisi dukh dibo, tumikhan ke mondoli khan aru bondhi ghor khan te bhi hali dibo, raja khan aru Governor khan usorte anibo moi laga naam luwa nimite.
13 De ez alkalom lesz nektek a bizonyságtételre.
Eitu khan huwa pora tumikhan gawahi dibole nimite ekta bhal homoi hobo.
14 Határozzátok el azért szívetekben, hogy nem gondoltok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre,
Etu nimite nijor mon to shanti rakhibi aru homoi naha age te ki safai dibo lagibo etu nimite chinta nokoribi,
15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.
kintu Moi tumikhan ke kotha kobole aru gyaan dibo, aru ta te tumikhan usorte kun ahibo taikhan tumi laga kotha mana kori bole na paribo.
16 Elárulnak titeket szülők és testvérek, rokonok és barátok is, és némelyeket megölnek közületek,
Kintu tumikhan laga nijor ama baba pora tumike chari dibo, aru bhai khan, aru ghor manu khan, sathi khan bhi chari dibo, aru kunba ke to taikhan morai dibo.
17 és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért,
Moi laga naam nimite tumikhan ke sob manu pora ghin koribo.
18 de fejetek hajszála sem vész el.
Kintu tumi laga matha te thaka ekta chuli bhi naharabo.
19 Béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.
Kintu tumikhan nomro aru biswas te thakile tumikhan laga atma labh lobo.
20 Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg keríti be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített pusztulása.
Kintu jitia Jerusalem ke sipahi khan pora gherikena thaka dikhibo, titia jani lobo, khotom hobole homoi to ahise.
21 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan, és akik a mezőn vannak, ne menjenek be oda.
Aru Judea te thaka khan pahar te polai jabi, etu jaga majote thakile chari kene jai jabi, aru jun manu etu desh bhitor te nai taikhan ke gushi bole nadibi.
22 Ezek ugyanis az ítéletnek napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amelyek meg vannak írva.
Etu din to niyai kora laga homoi ase, aru Isor kotha te ki likha ase etu pora hobole nimite.
23 Jaj azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak, mert nagy nyomorúság lesz a földön, és harag e népre.
Kintu hai ase jun khan bacha bukhi ase, aru jun bacha khan ke sai ase! Etu jagate dangor dukh ahibole ase, aru manu khan uporte Isor laga khong ahibole ase.
24 Elhullnak a kard élétől, és foglyul vitetnek minden pogány nép közé, és Jeruzsálemet pogányok tapossák, míg be nem teljesedik a pogányok ideje.
Kunba to nijor talwar laga dhar pora giri jabo, aru dusra desh te taikhan ke dhori kene loijabo, aru Jerusalem to Porjati khan pora raj chola bo jitia tak Porjati khan laga homoi pura nohoi.
25 „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban, a földön népek rettegnek tanácstalanul a tenger zúgása és forrongása miatt,
Aru chihna khan to suryo, chand aru tara khan ke dikhibo, aru prithibi te thaka desh khan sob samundar laga pani bisi hili thaka nisena dangor chinta hobo.
26 és az emberek megdermednek a félelem és annak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek, mert az egek erői megrendülnek.
Etu duniya te ki ahibole ase eitu khan bhabikena bhoi pora manu khan behosh hoi jabo, kelemane sorgo laga takot sobke hilai dibo.
27 Akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel.
Titia sob manu khan Manu laga Putro badal te hokti thaka aru dangor mohima pora loi kene ahi thaka dikhibo.
28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, nézzetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok.“
Jitia etu sob hoi thakibo, khara koribi aru matha to uporte uthai lobi, kelemane tumike bachai lobole usor hoise.”
29 Mondott nekik egy példázatot is: „Tekintsétek meg a fügefát és minden fát.
Titia Tai taikhan ke ekta dristanto koise: “Sabi etu dimoru ghas ke, aru sob ghas khan ke.
30 Amikor már hajtanak, és ezt látjátok, ti magatok is tudjátok, hogy közel van már a nyár.
Jitia ghas te phul ulai jai, tumikhan dikhi kene nijor pora jani jai gorom din ahi ase.
31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van Isten országa.
Etu nisena, jitia tumikhan etu sob hoi thaka dikhibo, titia tumikhan jani lobi Isor laga rajyo usorte ahise.
32 Bizony mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék, míg mindez meg nem lesz.
Hosa pora Moi tumikhan ke koi ase, etiya laga manu khan khotom hoi najabo jitia tak etu sob pura nohoi.
33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.
Sorgo aru prithibi harai jabo, kintu Moi laga kotha ki koise etu kitia bhi naharabo.
34 Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és váratlanul ne lepjen meg titeket az a nap.
Nijorke bhal kori kene rakhibi, nisa pani khai kene tumikhan laga mon ke bhari kori bole nadibi, aru jibon laga kiman chinta bhabona ase etu pora mon dukh nokorile, kelemane etu din achanak pora ahibo aru tumike dhuri lobo.
35 Mert mint valami csapda, úgy lep meg mindenkit, akik e föld színén laknak.
Ekta jal phela nisena, jiman manu duniya te thaki ase taikhan uporte ahibo.
36 Vigyázzatok azért mindenkor, és kérjétek, hogy kimenekülhessetek mindabból, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Emberfia előtt.“
Kintu sob homoi te hoshiar thakibi, prathana te takot koribi etu sob ki hobole ase eitu khan pora polabole paribo nimite, aru Manu laga Putro usorte khara kori bole paribo nimite.”
37 Napközben a templomban tanított, éjszakánként pedig kiment az Olajfák hegyére.
Aru etu din khan te Tai mondoli te sikhai thakise, aru rati te Tai Olivet pahar uporte jai kene thakise.
38 És kora reggel az egész nép hozzáment, hogy őt hallgassa a templomban.
Aru bisi phojurte manu khan Jisu laga kotha huni bole mondoli te punchise.
